SumidaTapolcai tavas-barlang
Tapolca és a tavas-barlang ma már elválaszthatatlanok egymástól. Pedig a barlang története nem tekint vissza hosszú múltra. 1902. januárjában kezdett kutat ásni Németh Ferenc a Kisfaludy utca 6. sz. alatt, Tóth Pál pékmester telkén. Ami ezután következett, vagyis a barlang felfedezését, érdemes az egykori tudósításból, a Tapolcai Lapok első évfolyamának 7. számából idézni:
“Már 14 m mélyre lementek, midőn robbantás után észrevették a munkások, hogy a kút gödrének délnyugati oldalán egy nyílás támadt, melyen keresztül egy ember összekuporodva átbújhat. A kíváncsiság csakhamar rábírt néhány vállalkozó szellemű embert, hogy betekintsenek a nyílásba. Nagy meglepetéssel tapasztalták az első kutatók, hogy a szűk nyílás csakhamar egy szélesebb folyosóvá lesz, mely másfél métertől négy-öt méter magasságúvá is válik. Ma már úri emberek is voltak lenn tudományos eszközökkel, és elbeszéléseik után közöljük a következőket: A nyíláson keresztülbújva, a folyosó északkeleti irányúvá lesz és a kúttól nyolc méter távolságra már barlanggá szélesedik, melynek hossza mintegy 50 m. A barlang végén van egy tó, melynek vize 19°C. A levegő hőmérséklete 19,5°C. A tavon túl a szikla falában több nyílás van, melyen keresztülbújva ismét egy barlangba jut az ember, melyben roppant mély víz van. Tovább kutatva még több ilyen barlangra akadtak”
Tapolca városa alatt egy egész barlangrendszer húzódik, melyet felfedezése után 10 évvel a látogatók előtt is megnyitották. Ez volt Magyarországon az első villanyvilágítással ellátott, idegenforgalmi célokra is használt barlang.
A Tapolcai tavas-barlang teljes hossza 3280 méter,
melyet a mészkő repedéseibe bejutó víz alakított ki. A barlang vize 18-20 fokos, a hőmérséklet a barlangban egész évben 20 fok körüli, a relatív páratartalom 90%-os. A hajózható részen a víz mélysége 70-120 centiméter.
A barlang nagyobb része víz alatt van, ezért csak nagyjából 300 méter hosszú rész látogatható ebből 180 méter a hajózható hossz.
A barlang mesterséges bejárata 132 méter tengerszint feletti magasságban található, ahonnan 73 lépcsőfokon juthatunk le. A látogatható rész reflektorokkal van megvilágítva, melyek közül néhány a víz alatt van elhelyezve.
A Tapolcai tavas-barlang élővilágának közismert s legfeltűnőbb képviselője a tó vizében több ezres tömegben cikázó, apró hal fürge cselle (Phoxinus phoxinus), amelyet a tapolcaiak csetrinek hívnak.
Dudich Endre kimutatta, hogy e halfajnak sajátos barlangi formája alakult ki, amely felszíni fajtársaiétól nagyságban, színben és élettanilag is különbözik.
A Tapolcai Tavas-barlang keletkezése
A tavas-barlangot bezáró kőzet a miocén kor végének szarmata korszakában, 12 millió éve képződött. Kőzettömegét az egykori Szarmata-tengerben lerakódott mésziszapos üledékekből összecementálódott mészkő rétegek alkotják.
A barlang víz utánpótlása két úton történik, ami egyben magyarázatot ad a járatok kialakulására is. A szarmata mészkő a 210–230 millió éve képződött felső triász dolomitra támaszkodik, amelyből hideg karsztvizek érkeznek a Tapolcai-medence térségébe. Ugyanez a dolomit a felszín alatt több száz méterrel lejjebb is megtalálható, ahol az oda lejutó víz kb. 40 celsius fokra felmelegszik, majd repedéseken keresztül feláramlik. E két forrásból származó, egymással keveredve immár 18-20 celsius fokos víz alakította ki a járatokat (ún. keveredési korrózió). A számos forrásszájon a jégkorszakok óta feltörő víz összefolyva a Tapolca-patakot táplálja. Az 1930-as években medrét a felső szakaszon duzzasztással kiszélesítették. Így jött létre maga a Malom-tó, és a duzzasztás következtében csónakázhatóvá vált a barlang.
Barlang klímája
A barlang levegőjének hőmérséklete a bejárat közeli száraz szakaszokban (Lóczy-terem és környéke) a legalacsonyabb és legváltozóbb (10,4-17,6°C), míg a tó környékén már érződik a langyos víz kiegyenlítő és melegítő hatása, mert ott a hőmérséklet 17,6 és 20,2°C között mozog. Loksa Imre a csónakázófolyosó északkeleti kanyarulatának partját találta a legmelegebbnek, 19,6-20,2°C-kal. A barlang levegője nemcsak magas hőmérsékletével tűnt ki a többi hazai barlang közül, hanem gyógyító hírével is. Egészen az ötvenes évek elejéig úgy hitték, hogy a szamárhurutos és szívasztmás betegségeket a barlang levegője, a különböző szembántalmakban szenvedőket pedig a tó vize gyógyítja. Tapolca föld alatti vizeit 1929-ben az Országos Közegészségügyi Intézet egy tífuszjárványt követően megvizsgálta. Ekkor derült ki, hogy a volt leánypolgári iskola kútjának kivételével, a város majdnem valamennyi kútja összefüggésben van egymással, az oda bejuttatott festék sem a barlangban, sem a Malom-tóban nem jelent meg. 1958-ban a debreceni Egyetemi Gyógyszertani Intézet végzett levegővizsgálatokat, amelyek alapján feltételezték, hogy a külső levegőben lévő kóros anyagok hiányoznak a barlangból, és ennek tulajdonítható az asztmás tünetek csillapodása, visszafejlődése. A Kessler Hubert által 1963-1965-ben elindított rendszeres vizsgálatok igazolták, hogy a barlang levegője valóban gyógyhatású, kedvező a légúti betegségben szenvedők számára. A később Somogyi József főorvos vezetésével elkezdett meteorológiai vizsgálatok derítettek fényt arra, hogy a barlangi levegő a légzőszervi betegségek gyógyulását elősegíti. A kísérleti kúra alatt összesen 240 beteget kezeltek, akik közül 117 a terápia után tünet- és panaszmentessé vált. Később a kórház alatti barlangban idegenforgalomtól mentes, ideális gyógyító környezetben, folytatódtak jelentős sikerrel a terápiás kúrák.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás: http://mek.oszk.hu
fotók:
Takkk (Takács István)
Thaler Tamás
utazom.hu
