AMIKOR ELZÁRTÁK A NIAGARÁT

AMIKOR ELZÁRTÁK A NIAGARÁT

Kedves Olvasó tudom, nem mondok újdonságot, de jön a tél, jönnek a fagyok. Ha kertes házban laksz, vagy a nyaralóban, elzártad már a kerti csapot? Nem nagy mutatvány, néha azért kicsit megszorul és erőltetni kell, de elég hozzá egy ember.
És ha egy egész vízesést akarnánk elzárni? Ahhoz bizony egy hadseregre van szükség, de legalábbis a mérnökeikre.
A történethez picit vissza kell menni a régmúltba. A lényeg az, hogy a Niagara-vízesés egy olyan területen alakult ki, ahol különböző keménységű, állékonyságú kőzetek rétegződtek egymásra, ezek közül némelyek kimosódnak és a rétegek elmozdulnak, leomlanak.
Egy természetes vízesés kialakulásához mindössze két dolog szükséges; víz és megfelelően nagy szintkülönbség. A víz meglehetősen nagy mennyiségben áll rendelkezésre az eddig utolsó jégkorszak óta. Jelenleg a Niagara-vízesés az öt nagy tó közül négynek (Huron-, Michigan-, Erie-, Felső-tó) vizét ereszti át az Ontario-tóba, vízhozama körülbelül a Duna torkolati vízhozamával (6000 m³/s) egyezne meg (hogy miért nem egyezik meg, arról később lesz szó).
De mivel puha palák alkotják a dolomit alapját, a vízesés folyamatosan vágódik hátra az Erie-tó irányában. Ez egy napjainkban is zajló, igen látványos folyamat. Az erózió folyamata itt hasonlóan történik, mint amikor egy kövezett utat a lefolyó csapadék alámos. Ilyen esetben a kövek alatt lévő homokot és kavicsot a lezúduló víz elmossa, így a nagyobb kövek elvesztik alátámasztásukat és tömbökben leomlanak. A hátravágódás nem ma kezdődött, hanem akkor, amikor az utolsó jégpáncél is eltűnt a környékről. 1905-ben Grove Karl Gilbert még 1,6 méter/év átlagos értéket mért. A hátravágódás ma is ilyen ütemben folyna, csakhogy az ember beleszólt a táj formálódásába a XX. század során.
A Niagara vízesés mellett mindkét oldalon felépült vízerőművek 4,4 gigawatt energiát termelnek (A vízesés neve ugye Niagara Falls, hogy tovább bonyolítsuk a dolgot az amerikai és a kanadai oldalon is van ugyanilyen nevű település, de hát ez Amerika). Ez azzal jár, hogy a Niagara folyó teljes vízhozamának felét elvezetik a turbinákhoz, azaz ez a vízmennyiség hiányzik a vízesésből. Ezt a majdnem 3000 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot éjszakánként tovább emelik körülbelül 1500 köbméterrel. Nem túlzás tehát azt állítani, hogy a vízesést éjszakára — amikor a turisták alszanak és nem reklamálnak — egyszerűen lekapcsolják. Földrajzos szemszögből már a feles vízhozamú vízesés is csúnya szemfényvesztés, hát még az éjszakai látvány… Utóbbival csak az Amerikai-vízesés 1969-es képe versenyezhet, amikor a hatóságok az egészet “lekapcsolták”.
1965-ben a helyi újságban a Niagara Fallsban már arról cikkeztek , hogy ha valami nem történik az egész vízesés leomolhat. Hamarosan egy országos mozgalom “Save the American Falls” indult a vízesés megmentéséért, mely 1969-re komoly eredményt ért el; közadakozásból a hadsereg mérnökei megkezdhették a víz elterelését, majd a sziklafal stabilizálását.
A helybéliek csodájára jártak a kiszáradó medernek, de a látvány nem volt egyedi. 1848. március 30-án a két niagara falls-i lakosság fura csendre ébredt; megszűnt a víz állandó zúgása. A mederben csordogáló patakocska partján vergődő halakat fogdoshattak össze, de a szemfülesebbek az 1812-es háború relikviáit is kiszedegették; puskákat, bajonetteket, tomahawkokat. Az elzáródás oka ekkor az Erie tavon szélvihar hatására kialakult jégdugó volt, melynek elolvadása után soha nem látott mennyiségű víz zúdult le a Niagarán.
1969. június 12-én a hadsereg mérnökei egy 200 méter hosszú gátat húztak fel Niagara Falls (NY) és a Kecske-sziget felső csúcsa között. A három napig épülő gát az Amerikai-vízesés vízhozamát (az összes vízhozam 10%-a) átterelte a kisebb, Patkó-vízeséséhez.
Egyik első dolguk volt, hogy egy biztonsági kerítést építsenek a sziklaperemre, nehogy úgy járjanak, mint az a férfi és nő, akiknek a holttestét a sziklafal tövében találták meg. Erre már csak azért is szükség volt, mert 1969 nyarán rengeteg turista kereste fel az elapadt vízesését, akik közül sokan a víztől és moszattól csúszós köveken egészen a peremig kimerészkedtek.
Az eredeti tervek szerint a turistákat ráengedték volna a kiszáradt mederre, hiszen az életben egy ilyen alkalom adódik, vagy annyi sem. Végül a tervet elvetették, mert akadályozták volna a munkálatokat. A Dry Falls-nak átkeresztelt Amerikai vízesés ebben az évben több látogatót vonzott, mint a megnövekedett vízhozamú Patkó-vízesés a kanadai oldalon.
Komoly fenyegetést jelentett a fal állékonyságára a pala kiszáradása. A nap és szél együttes hatásának kitett porladó kőzet nedvességtartalmát egy 243 méter hosszú vízvezetékkel és porlasztókkal biztosították
A kőzet áteresztő képességének vizsgálata céljából 60 méter mély lyukakat fúrtak. A kőzetmintákat a legkülönfélébb geológiai, geofizikai és geokémiai vizsgálatoknak vetették alá. A kőzetek repedéseibe kékre színezett vizet eresztettek, hogy feltárják a szikla belsejében rejtőző repedéseket és szivárgásokat.
A 1,5 millió dolláros projektnek része volt az is, hogy kezdeni kellene valamit a sziklafal tövében az omlásokból felhalmozódott 358 ezer tonnányi sziklával. Ezek ugyanis hasznosak voltak, hiszen megtámasztották a sziklafalat, másrészt a potenciális vízesés-magasságot is csökkentették, körülbelül a felére. Azt gondolták, egy sziklák nélküli “magasabb” és látványosabb vízesés talán még nagyobb vonzerőt jelenthetne a turistáknak. 1973-ban a vízesés két oldalán élők között kiosztottak 220 ezer tájékoztató brosúrát és benne egy szavazólapot, amelyen véleményt lehetett nyilvánítani, hogy 1, eltávolítsák a törmeléket 2, megnöveljék az Amerikai-vízesés vízhozamát 3, mindent hagyjanak a régiben.
Győzött a józan ész, a visszaküldött szavazólapok elsöprő többsége a 3. verziót támogatta, így a turisták ma is gyönyörködhetnek az 1931-es, az 1954-es és az 1959-es omlások emlékében.
1969. november 25-én helyi idő szerint 10:05-kor ért véget a Dry Falls története, elbontották a medret elzáró gátat. A víztömeget fokozatosan eresztették rá a sziklafalra, nehogy a hirtelen megnövekedő nyomás omlást idézzen elő. Az Amerikai-vízesés hamarosan visszanyerte eredeti szépségét és vízhozamát.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– pangea blog
– player hu kaland
– érdekes világ