SumidaA Szent Jobb
Első királyunk kezéről és a mumifikálódásának kérdéséről Bochkor Ádám orvos írt először, aki 1951-ben megbízást kapott, hogy vizsgálja meg a Jobbot.
Állítása szerint, az 1038-tól az áthelyezésig eltelt 45 év elegendő idő volt István király holttestének teljes felbomlásához. A jobb kar épségét valószínűleg annak köszönheti, hogy a kéz volt a hanyatt fekvő halott legmagasabban lévő testrésze és a meleg levegőben mumifikálódhatott. Ez a jelenség délen, a meleg, száraz levegőnek kitett holttestek esetében nem olyan ritka, mint a magyarországi éghajlaton.
1988-ban nyitották fel újra az ereklyetartót ekkor Szentágothai János orvos-anatómus professzor fémtől eredő elszíneződést sehol nem talált, és megállapította, hogy “A közepesnél valamivel kisebb férfikéz a körülményekhez képest igen jól megtartott múmiája”.
1999-ben végeztek újabb vizsgálatokat, Réthelyi Miklós vezetésével. Bár nem fértek hozzá a foglalat miatt a kéz minden részéhez, endoszkóppal a korábbiaknál alaposan szemügyre vették azt. Arra jutottak, hogy a kezet a csuklóízületnél választhatták le, és a halál után bebalzsamozhatták a testrészt.
Mindegyik vizsgálat célja alapvetően inkább állapotfelmérés és a további károsodás megelőzése volt. Lehetne vizsgálni az ereklyék korát, vagy azt, hogy valóban Szent István jobb keze-e, de ehhez mintát kellene venni belőle. DNS-vizsgálatot ugyanakkor úgy lenne értelme végezni, – ha egyáltalán ennyi idő elteltével pontos képet adna – ha lenne egy, minden kétséget kizáróan Istvántól vagy közvetlen rokonától származó minta.
A Szent Jobb kalandos története István király temetésével kezdődik (1038-ban 1038. augusztus 15 -én).
Az első írásos forrás Hartvik győri püspök, 1116 körüli időkből származó legendagyűjteménye. Ebben leírja, hogy a királyt – végakaratának megfelelően – a székesfehérvári bazilikában temették el. István király halála után zavaros, nehéz évek következtek. Pogánylázadások igyekeztek megdönteni a még gyenge, kialakulatlan államot. A fehérvári káptalan, féltve a bebalzsamozott holttestet a megszentségtelenítéstől, kiemelte a bazilika közepén álló márványszarkofágból és a bazilika alatt lévő sírkamrában rejtette el. Ekkor történt, hogy az épségben megmaradt jobb kezet leválasztották, mivel csodás erőt tulajdonítottak neki, és a bazilika kincstárába vitték, amelynek őre egy Merkur nevű férfi volt.
A holttest áthelyezése kapcsán 1083-ban a kincstárba került jobb kezet a Merkur nevű kincstár-őr később eltulajdonította, és bihari birtokán rejtette el. Mikor László király – a későbbi Szent László – hírt hallott az ereklyéről, felkereste Merkurt a birtokán. Megbocsátott a “tolvajnak” és a Szent Jobb megtalálásának helyén az első magyar király tiszteltére, a szent ereklye méltó elhelyezésére, Szent Jobbi apátságot alapított ahova évszázadokon át zarándokoltak a hívek,
Így vette kezdetét a Szent Jobb nyilvános tisztelete és ünnepe. (Az apátság, s a körülötte kialakult mezőváros neve Szentjobb, a mai Románia területén található, román neve: Siniob).
Az Aranybulla (1222) a Szent Jobb tiszteletét törvénybe iktatta. A Jobb kifejezés itt még nemcsak a ma is látható kézfejet jelenti, hanem az egész kart, amelynek rajza (egy könyökben meghajlított kar) a szentjobbi apátság pecsétjén látható. A felső kart valószínűleg 1370-ben leválasztották és Lengyelországba vitték Nagy Lajos uralkodásának idején, a lengyel-magyar perszonálunió megkötésekor.
A XV. században kezdődött a Szent Jobb vándorútja, mikor is először Székesfehérvárra vitték, majd a török uralom alatt Boszniába, később (1590 körül) Raguzába, a mai Dubrovnikba került, az ottani domonkos szerzetesekhez. Mikor Mária Terézia tudomást szerzett az ereklye hollétéről, mindent elkövetett annak visszaszerzése érdekében. Hosszadalmas diplomáciai tárgyalások után a raguzaiak kiadták, így 1771. április 16-án már Bécsben csodálhatták a hívek, majd nagy pompával Budára szállították. Itt a Szent Jobbot az Angolkisasszonyok gondjaira bízta Mária Terézia, s egyben elrendelte Szent István napjának, augusztus 20-ának megünneplését.
Az 1800-as évek elején II. József rendeletére a keresztesek férfirendje őrizte, majd a rend megszűnése után, 1865-től az esztergomi főegyházmegye feladata volt a Szent Jobb biztonságos őrzése.
Az 1900-as évek elején a budavári palota Zsigmond-kápolnájába került, ahol 1944-ig volt látható – innen vitték az 1938-as Szent István-év keretében a Parlament elé az augusztus 20-i szentmisére.
A II. világháború alatt a Szent Jobbot a koronázási ékszerekkel együtt elhurcolták, és egy salzburgi barlang mélyén rejtették el. Itt talált rá az amerikai hadsereg, s megőrzésre a salzburgi érseknek adták át. Az Amerikai Katonai Misszió három tagja hozta vissza Magyarországra, az 1945. augusztus 20-i körmenetre.
Az ereklyét 1945 után először a pesti angolkisasszonyok templomában, majd 1950-től 21 éven át a Szent István Bazilika prépost plébánosának lakásán, egy falba épített páncélszekrényben őrizték. Csak évente egyszer, augusztus 20-án vitték át a bazilikába, az ünnep után visszakerült a páncélszekrénybe.
1983-ban zárt, tartót és golyóálló üvegvitrint készítettek, amelyben immár mindenki láthatta az ereklyét.
Így volt ez 1987. augusztus 20-ig, amikor a Szent István Bazilikában Dr. Paskai László bíboros, esztergomi érsek fölszentelte a Szent Jobb kápolnát, melynek létrejöttét néhai Lékai László bíboros kezdeményezte. Itt helyezték el nagy királyunk ereklyéjét, mely azóta is látogatható.
Szent István király halálának 950. évfordulóján, 1988-ban ismét sor kerülhetett a Szent Jobb országjárására. Az érseki és a püspöki székvárosokban, valamint Pannonhalmán tízezrek fogadták a Nemzeti Ereklyét megilletődve és áhítattal.1989-től ismét évről évre elindul Szent István napján a könyörgő körmenet.
szerk.: Cseke Ibolya
Forrás:
*Szent István király jobbja, Formatív Kiadó, Budapest, 1991)
*Múlt-kor 2015. augusztus
*Szent István Bazilika hivatalos honlapja
