AZ ŐRSÉG

AZ ŐRSÉG

A magyar kultúrtörténetnek és azon belül a népi kultúrának szép számmal vannak emblematikusnak mondott, széleskörűen ismert és népszerű, esetenként különféle okokból divatos, s még nagyobb számban máig is jószerével ismeretlen vidékei. Ha azt halljuk vagy olvassuk, hogy Balaton-felvidék, Palócföld, Nagykunság, Kalotaszeg, Mezőség – a tájnév azonnal kulturális asszociációk sorát idézi fel.

Az Őrség zömében Nyugat-Magyarországon, kisebb részben a szlovéniai Muravidéken található történeti és néprajzi tájegység, a pannon táj karakteres arcának egyik egyedi színfoltja.

Látnivalókban, természeti kincsekben, a történelmi múltat idéző értékekben, kulturális és szakrális gazdag tájegysége hazánknak.

Vas megye délnyugati szegletében találjuk meg e tájat, ahová a honfoglaló magyarok a nyugati kapu védelmére őrállókat telepítettek, akik a magaslatokról figyelni tudták a határvonalat, a munkájuk fejében különböző kiváltságokat kaptak, közvetlenül a király fennhatósága alá tartoztak. Innen a táj neve: Őrség.

A vidéket gyakran összetévesztik a Vendvidékkel, az ottani szlovén településeket „őrségi szlovén falvakként” emlegetve, valójában azonban ezek mind néprajzilag, mind etnikailag nagyon különbözőek.

A földrajzi, illetve növényföldrajzi Őrség határai nem azonosak a történelmi-néprajzi tájegység határával.

Erre a területre a hosszú, széles, lapos, alacsony dombhátak jellemzőek, közöttük bővizű patakokkal, amelyek a tájegység északi részén a Rábába, déli részén a Zalába ömlenek. Az egyetlen viszonylag nagy, összefüggő kiemelt terület a Nádasd-Szőcei-fennsík.

A dombok anyagát az Alpokban eredő, kisebb-nagyobb vízfolyások rakták le a földtörténet neogén időszakában, (23 millió éve).

A völgytalpakon jégkorszaki öntéstalajok alakultak ki; a dombokon a rosszul művelhető barna erdőtalaj az uralkodó.

A szelíden hullámzó dombvidéken jellegzetes településszerkezet alakult ki. A néhány házból álló dombtetői településrészek a „szerek”, amelyek laza együttese alkotta az egyes településeket. Az itt élő emberek évszázadok alatt alakították ki, a táj mozaikos képét, apró parcellás gazdálkodásukkal, a tájba simuló épületeikkel, megőrizve a természetet s fenntartva annak változatosságát.

Az Őrség területén több kora középkori műemlék található. Ilyen az Őriszentpéter román kori temploma, melyet a török korban erődítménnyé alakították.
Veleméri Római katolikus templom Aquila János freskóival.

A protestantizmus terjedése, a 16. századtól indult meg és az itt élő emberek körében hódított tért. E kor jellegzetes emlékei a haranglábak. Közöttük a legrégebbi az 1755-ben épült Pankaszi harangláb.

Az őrségi házak hagyományos építőanyaga a fa. A boronaházas építésű házakat a 19. században az oszlopokon nyugvó, kiugró tornáccal ellátott úgynevezett kódisállásos házak váltották fel. A legszebbek Szalafő mellett Pityerszeren láthatók.

Az Őrségben mindig is hagyománya volt a fazekasságnak. Munkáikat a magyarszombatfai Fazekasház őrzi. Legnevesebb utódaik ma is Magyarszombatfa és
Gödörháza környékén élnek és dolgoznak.

Őrség “aranya” a tökmagolaj

A 20. század elején terjedt el az Őrség területén a „tökmagolajütés”. A mai Szlovénia területéről származik a tökmagolaj-sajtolás hagyománya. Eleinte még héjas tökmaggal rendelkező tököt termesztettek, majd folyamatosan rátértek a héj nélküli tökmag termesztésére. A töktermésből kigyűjtött magvakat először megmossák, majd a napon, vagy a konyha melegében megszárítják. Ezt követően elviszik a legközelebbi tökmagolaj-sajtolóba, ahol először ledarálják a magot, majd sóval, és vízzel keverik össze a darálékot és egy fém edényben, tűzön megpirítják. Az enyhén megpirított darálék kerül a présbe, ahol kisajtolják belőle az értékes olajat. A tökmagolajnak több pozitív élettani hatása is van.

Írta és szerkesztette: Cseke Ibolya