ZÁSZLÓTÖRTÉNELEM

ZÁSZLÓTÖRTÉNELEM

-A MAGYAR TRIKOLÓR TÖRTÉNETE-

A zászló a kultúra terméke. Már az ókori népek, használták, mindenekelőtt a hadviselésben volt fontos szerepe. A hadizászló ugyanis nemcsak dísze és jelvénye volt a harcoló seregnek, hanem a hangtalan vezényletnek is eszközéül szolgált.

A Magyar Fejedelemség (895-1000) idejéből semmiféle zászlóábrázolás nem maradt fenn, ezért csak analógiák alapján lehet őket rekonstruálni. A korban a fejedelmi szín mind a pusztai népeknél, mind a nyugati keresztény civilizációkban a vörös volt, esetünkben is ez a klasszikus fejedelmi szín jelenik meg, amely egyben a későbbi magyar címer és a trikolor egyik alapszíne is lett.

Az államalapító király zászlajáról sem maradt fent hiteles leírás vagy ábrázolás. A történelmi zászlósorban rekonstruált zászló egy, a X-XI. században általános királyi zászlótípust mutat, a fejedelmi vörös szín használatával. Ebben a korban a jelképek még nem szerepeltek a zászlólapon, hanem a zászló csúcsán 3 dimenzióban ábrázolták azokat. Míg a korábbi fejedelmi zászló csúcsán turul volt, addig a királyság zászlajának csúcsára latin kereszt került.

1046-tól a háromágú piros zászlót felváltotta egy piros alapon latin kereszt, majd 1172-től a latin kereszt helyére kettőskereszt került. A kettős kereszt eredetére a különböző források különböző magyarázatot adnak: a legelterjedtebb nézet szerint bizánci eredetű hatalmi jelvény átvétele, de akár lehet a keresztes hadjáratoktól való különbségtétel, esetleg Árpád-házi Mária és II. Károly nápolyi király házassága folytán Anjou-hatás. A zászló formája jellegzetesen lovagkori, úgynevezett banner típus, a hosszú, fanonnak nevezett zászlószalaggal.

A kettős kereszthez csatlakozott hármas ív III. Béla idején jelent meg és az országot, majd a Golgota hegyét jelképezte. Csak a XVII. századtól kapcsolódik hozzá a Magyar Királyság három nagy hegységének (Tátra, Mátra, Fátra) szimbóluma. Ez az ábrázolás a Képes krónikában maradt fenn.

I. Imre uralodásától az Árpád-házi ezüst-fehér sávos zászló párhuzamosan használatban volt a királyság kettőskeresztes zászlajával. A sávos zászló eredetéről több elképzelés létezik, egyes vélemények szerint keleti motívum tűnik fel a zászlóban, általánosabban elfogadott nézet szerint Imre király feleségének – Aragóniai Konstancinának – kapcsolatai tükröződnek a zászlón és a címeren tekintettel arra, hogy az aragóniai címer szintén sávozott.

1301 és 1526 között az aktuális uralkodó háztól függően változott a zászló.

Az Anjou-uralkodók – Károly Róbert és Nagy Lajos – idejéből származó zászlón jelenik meg először, hogy a vegyesházi uralkodók saját színeiket (címerüket), jelen esetben a liliomos Anjou-címert egyesítik az Árpád-házi királyok családi színeivel, ezzel jelképi szinten is jelezve uralmuk legitimitását.

A vegyesházi királyok mind (Luxemburgi Zsigmond, I. Ulászló, Hunyadi Mátyás, II. Ulászló, II Lajos) a saját családi jelképükett kombinálták az Árpád-házi sávos zászlóval

Mohács után a kettős királyság a zászlóhasználat alakulásában to­vábbi fejlődést eredményezett. Szapolyai János zászlaja bíborszínű volt, arannyal díszítve. I Ferdninánd zászlajának egyik oldalán a király (sasos), a másikon Magyarország címere díszlett

A korábban használt magyar színekhez, a fehérhez és vöröshöz a 15. század második felében kapcsolódott hozzá a zöld. A függőpecsétek selyemsodratában találkozunk először ezzel a színkombinációval. A Habsburgok magyarországi uralmának első kétszáz esztendejében inkább rendkívüli alkalmakkor, királykoronázásokon, tornajátékon volt használatos. II. Mátyás pozsonyi koronázásakor, 1608-ban például a Szent Márton-templom és a ferencesek temploma közötti utat padozattal fedték be, és erre piros, fehér és zöld posztó került.

1681-ben, I. Lipót király harmadik feleségének, Pfalz-Neuburgi Eleonórának koronázásakor a soproni templom lépcsőjét „pannonicus tricolor pannus”-szal takarták le, a kancellária iratait pedig Mária Terézia királynő uralkodásának első éveiben piros-fehér-zöld fonállal kötötték le. A királynő rendelkezése szerint 1743-ban ebből a három színből állították össze a törzszászlókat.

A Szent István-rend alapításakor 1764-ben a vörös és zöld lett a szalag színe, majd 1794-ben Martinovics Ignác fejtette ki vallomásában először, hogy a nemzet színeiül hármas színösszeállítást, a zöld-vörös-fehéret kívánták bevezetni.

A mai értelemben vett trikolór zászló (a francia forradalom hatására) hivatalosan az 1848-as áprilisi törvények XXI. törvénycikkében jelent meg. Az ország címeréről, a nemzeti színekről az újságban beszámoló Arany János joggal panaszkodik a nép tudatlansága miatt, akikkel a nemzeti színeket ekkor kellett megismertetni, azt is meg kellett magyarázni sok esetben, melyek azok és mit jelent a nemzeti zászló. A 19. századi romantikus értelmezés szerint a piros sáv az „erőt”, a fehér a „hűséget”, a zöld pedig a „reményt” szimbolizálta.

A szabadságharc leverése után a nemzeti zászló tiltott jelképnek számított. 1867-től, a kiegyezéstől kezdve használható újra. Az Osztrák-Magyar Monarchia hivatalos zászlaja pedig az osztrák és magyar zászló kombinációja.

Az I. Világháború után, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával, a hivatalos állami zászló többször változott. 1915-1918 két angyallal, 1918-1919 között pedig korona nélkül használták. A címer formája és a kettőskereszt vastagsága is többször változott. 1919-ben a Tanácsköztársaság idején egyszínű vörös kommunista zászlaja is volt hazánknak. A Tanácsköztársaság után 1919-1946 között újra a kiscímer (megfelel a mai magyar címernek) szerepelt a zászló közepén. 1946. február 1. és 1949. augusztus 20. között a Szent Korona nélküli, úgynevezett Kossuth-címer, majd 1949 augusztus 20. és 1956 októbere között a szovjet mintára készült népköztársasági címer (ú.n.Rákosi-címer) volt a középen. Az 1956-os forradalomban a felkelők és a lakosság jórésze kivágta ezt az idegen jelvényt, így született a forradalom jelképe, a lyukas zászló. A Nagy Imre kormány visszaállította a korona nélküli Kossuth-címert, mely még a forradalom kádári leverését követő néhány hónapban is hivatalos volt. Az újabb, a Rákosi-címertől különböző, de szintén szovjet mintájú, vörös csillagos, úgynevezett „Kádár-címer” a hivatalos zászlón nem szerepelt, annak ellenére, hogy hivatalos rendezvényeken sokszor látható volt. 1957-től a hivatalos használatban lévő magyar zászló címer nélküli piros-fehér-zöld, mely 1957-1989 között 2:3-os, majd 1990-től 1:2-es arányú.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix