A LEWISI SAKKFIGURÁK

A LEWISI SAKKFIGURÁK

Európában legkésőbb a Brit-szigetekre jutott el a sakk, ahova a normannok vitték el, miután 1066-ban területeket foglaltak el a szigeteken. A híres lewisi (vagy uigi) sakkfigurák is ebből az időszakból származnak. A lewisi leletegyüttes egyike a néhány teljes középkori sakk-készletnek, amely máig fennmaradt. A 12. században készült készleteket 1831-ben találták a külső-hebridáki Lewis-sziget nyugati partján, az Uig-öbölnél, egy homokbucka alatti kőkamrába rejtetve. A figurák igen megkímélt állapotban kerültek elő, tehát nem használhatták őket túl gyakran.

A lelet együttes kisebb részét az edinburghi Royal Museumban, a nagyobb részüket, pedig a londoni British Museumban állítják ki.

A figurák a 12. század folyamán valószínűleg a norvégiai Trondheimben készültek, ahol szintén találtak hasonló bábukat, s talán egy vándorkereskedő kínálatához tartoztak. Csaknem valamennyi figura rozmár agyarból készült, néhány pedig bálnafogból. A fennmaradt figurák talán négy, vagy öt készletből valók. Mivel nem azonos méretekre készültek, így bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy közülük melyek tartoztak egybe, így azt sem lehet tudni, valóban össze lehetne-e állítani belőlük egy teljes eredeti készletet. Az azonban biztos, hogy minden egyes fajta sakkfigurából többet is tartalmaz a csoport: 8 királyt, 8 vezért, 16 futót, 15 huszárt, 12 bástyát és 19 gyalogot tartalmaz a lelet, a bábukon kívül pedig 14 tábladarabot is találtak.

A figurák a gyalogok kivételével mind emberalakot mintáznak meg és a középkori feudális társadalom jellegzetes alakjait ábrázolják: igazi királyt, püspököt és lovagot. Akadnak köztük tipikusan viking figurák is, jelesül a „dühös bástyák”, melyek harci önkívületbe esett katonákat ábrázolnak. A huszárok jellegzetessége, hogy aránytalanul kicsi lovakon ülnek, lándzsát és pajzsot tartva. Valamennyi figura kifejezetten mogorva arcot vág, kivéve három bástyát, akik inkább dühödtnek néznek ki. A gyalogok viszont sírkövekhez hasonlítanak. Néhány figurán vörös festék nyomait találták, ami arra utal, hogy készítésük idején – legalábbis e készletek készítői – a két harcban álló felet vörössel és fehérrel jelölték, nem pedig fehérrel és feketével, mint általában ma.

Egy skót régiségkereskedő 1964-ben mindössze öt fontért vett egy középkori sakkfigurát egyik kollégájától és fogalma sem volt, hogy milyen jelentőségű értéket tart a kezében, a bábu ugyanis a lewisi sakkfigurák egyik hiányzó darabja volt. Az Edinburgh városában élő férfi csak annyit jegyzett fel az alig 9 centiméteres báburól, hogy egy „antik rozmáragyar harcos sakkfigura”.

Az egyik kezében kardot, a másikban pajzsot tartó, marcona figura 55 éven át volt a férfi családjánál. Halála után lánya kapta meg, aki egy fiókban őrizte, és csak néha-néha vette elő, hogy megcsodálja. Hogy a figura mennyire különleges, az csak azután derült ki, hogy az örökösök elvitték a Sotheby’s aukciós házhoz, hogy felbecsültessék. A figurát ott megvizsgáló szakértő, Alexander Kader a BBC-nek elmondta, leesett az álla, amikor rájött, mi is van a család tulajdonában. 2019 júliusában elárverezték a figurát, amely 735 ezer fontért, azaz mintegy 265 millió forintért kelt el.

írta és szerkesztette: Haulik Beatrix