A VIZA

A VIZA

Bizonyára ma sokan meglepődnének azon, ha egyszer csak cápaméretű halak tűnnének fel a Dunában. Évszázadokkal ezelőtt ez megszokott látvány volt, az ember azonban mindent megtett annak érdekében, hogy az édesvizek óriásai eltűnjenek a Duna középső szakaszáról….

A viza az édesvizekben előforduló halak közül a legnagyobb, a méretesebb példányok 4-5 méter hosszúak is lehetnek, tömegük pedig 5-600 kg-ot is elérheti, de fogtak már 7 méteres, másfél tonnánál is nagyobb példányt.

A Viza, (Huso huso) a tokfélék családjába tartozó hal. Egyik legősibb élőlénye a Földünknek, mintegy 200 millió éve, a dinoszauruszokkal egy időben jelentek meg.

A Fekete-, az Azovi- és a Kaszpi-tengerben él, és az ezekbe torkolló folyókba vándorol szaporodni, a Dunába, Dnyeperbe, Dnyeszterbe, Volgába… Az ikráit a sóderos, köves aljzatra rakja, majd elindul vissza eredeti élőhelyére.

A tejesek 8-10, az ikrások 10-16 éves korukban érik el az ivarérettséget, ekkor kelnek folyami útjukra szaporodni, ekkor átlagosan 2-3 méter hosszú, és 30-80 kg súlyúak.

A viza akár a 80-100 évet is élhet, ha szerencséje van és nem fogják ki….

Táplálkozása….

A fiatal vizák főképp a homokos, iszapos aljzatban élő férgekkel, lárvákkal, rákokkal, csigákkal, kagylókkal és ikrákkal táplálkoznak, majd áttérnek a halfogyasztásra. Halak közül főképp az aljzaton élő gébféléket, lepényhalakat fogyasztják, de nem vetik meg a heringféléket vagy a folyókban a pontyféléket sem.

Ismertetőjegyek…

Megnyúlt, hengeres testű hal. Fiatal korban az orra még hegyes és aránylag hosszú, idővel lekerekedik és viszonylag rövidebbé válik. Nagy szája a hasoldalon nyílik, szinte a fej egyik szélétől a másikig ér. A farokrészen elhelyezkedő hátúszójában 62-73, a farkalatti úszójában 28-41 sugár van. Vértpikkelyeinek száma a háton 11-14, a hason 9-12.

Viza Magyarországon…

A vizák számának csökkenése jól kimutatható a történelem során, míg a 17. században évente 500-1500 tonna vizát fogtak a halászok, addig a XX. században a regisztrált vizafogások száma mindösszesen 42 volt.

A Duna magyarországi szakaszán a 11-15. században volt a tokhalászat virágkora, ekkor évente 1000-1500 tonna halat is kifoghattak. Több régi írás is fennmaradt a vizáról. 1051-ben, mikor III. Henrik császár élelmiszert kért a visszavonuló német katonák számára, I. András király 50 vizát juttatott számukra, 1230-ban pedig IV. Béla, hálája jeléül, az ausztriai Heiligenkreuz cisztercita kolostorát ajándékozta meg 200 vizával.

A vizahalászat nagy látványosságnak számított, alkalmanként az uralkodók is végignézték, mint például Zsigmond király 1412-ben Komáromnál.

Mátyás király is nagy becsben tartotta a folyók óriásait, és több tucat vizát hozatott a Dunából a tatai Öreg-tóba, hogy ő és vendégei kedvükre gyönyörködhessenek a fejedelmi halakban. A vizák azonban nem sokáig bírták az állóvízben.

A viza halászata döntően királyi felségjog volt, és nem lehetett akárhol vizát fogni. Az ország leghíresebb vizafogó helyei Komáromban és környékén voltak, de például Budapesten, a mai XIII. kerületben a Vizafogó név is egy ilyen hely nevét őrzi. Egy 17. században készült, a Csepel-szigetet ábrázoló térképen pedig hat vizafogó látható a sziget mentén.

A vizákat általában egy speciális rekesztő csapda, a cége segítségével fogták ki. Ez az aljzatba levert cölöpsorból készült, mellyel a medret parttól partig lerekesztették. A folyásirány szerinti alsó cölöpsoron kialakított kapun keresztül a felfelé vándorló halak beúsztak a lerekesztett részre, ahonnan már csak a hálók irányába vezetett az út. Az úszó halrajok tereléséhez gyakran nagy hangzavart is keltettek a parton, nemcsak síppal, dobbal, de ágyúszóval is űzték a halakat.

A kifogott vizákat olykor élve tárolták, ilyenkor egész folyórészeket rekesztettek el. Ilyen hely lehetett például az óbudai Hajógyári-sziget melletti kis Duna-ág is. A sózott, darabolt halakat hordóban szállították Bécsbe, Krakkóba, sőt még Párizsba is. Ritkán az is előfordult, hogy a hatalmas halakat hajók után kötötték, és úgy úsztatták Bécsig őket.

A viza húsát számtalan formában készítették, például Galgóczi István Szakácsi Tudoman c. 1622-es kézirata a vizának 19 féle elkészítési módját sorolja fel, köztük olyan ételekkel, mint például a vizaikrából készült fánk. A viza ikrája, az igazi fekete kaviár ma is az egyik legkeresettebb és legdrágább, 100 g kaviár ára akár 100 ezer forint is lehet. A nagyobb, 600 kg-os példányokból akár 100 kg ikrát is nyerhetnek, de ma már csak a tenyésztett állatokat lehet erre a célra felhasználni.

Régen a viza úszóhólyagját is számtalan célra alkalmazták.

A gyógyászatban például sebtapasz céljára hasznosították, a háztartásokban a kocsonyák zselésítő anyagaként, de ragasztóanyagnak vagy selyem fényesítésére és fehér borok derítésére is épp úgy használták.

Miért tűnt el a viza a Dunából?

Ennek az elsődleges oka a nagymértékű túlhalászás, környezetszennyezés, folyószabályozások és műtárgyak építése: például az 1972-ben megépült Duna vaskapui vízlépcső, mely megakadályozza a halak szabad mozgását.

Az utolsó vizafogás Magyarországon 1987-ben történt a paksi Duna-szakaszon. A kifogott hal testhossza 3 méter, testsúlya 181 kg volt.

Járja a világhálót egy állítólagos 17 kg-os viza fogás 2013-ból, amely a konyhán végezte, de erre vonatkozóan nincsen semmilyen bizonyíték. Érthető, hiszen ha igaz a történet azért, ha nem igaz azért nem került publikálásra. Bízunk benne, hogy csak a képzelet és a nagyotmondás eredménye a történet, és nem az asztalon végezte a legutóbbi viza hazánkban.

Szerencsére nem csak a 19. században, de napjainkban is megfogalmazódott a vágy, hogy a Dunában újra megjelenjenek ezek a csodálatos és hatalmas halak. Folyamatban van egy projekt a vizák rehabilitációjára természetes vizeinkbe, mely 2010-ben indult útjára. A program keretein belül a fentebb említett problémákra keresik a megoldást, és igyekeznek telepítésekkel is visszajuttatni a vizát és a többi tokfélét a Dunába. Ehhez azonban számos teendőt kell végrehajtani, amelyből a Duna vízének tisztábbá tétele csak az egyik, amelyben korszerűbb szennyvíztisztító telepek üzembe helyezésével már jelentős eredmények figyelhetők meg.

Összesen 26 fajta tokhal él a világon, és ma már az összes védett!

– Halászati tilalom van rájuk, ami kimondja, hogy vadon élő tokhalat nem szabad többé lehalászni. Természetkárosításnak minősül, és egyetlen szem halikra akár 30 euró büntetésbe is kerülhet .

Az orvhalászat elkerülése érdekében több országban tenyésztenek tokhalféléket.

A Poroszlón lévő Tisza-tavi Ökocentrum óriásakváriumában megpillanthatjuk a méltóságteljesen úszó vizát.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás:
http://www.eletestudomany.hu/veszelyben_a_tokfelek
http://hallepcso-fishpass.eu/node/259
https://hu.wikipedia.org/wiki/Viza
http://www.hlasek.com/huso_huso1hu.html?
Pénzes Bethen- Halaink Kézikönyv horgászoknak és természetjáróknak
http://flintnrod.com/…/03/244eb3808008ce65dd01a83b6577b0d9.…
https://mohablog.hu/cikkek/anno/cikk25.html