SumidaTájak, tanyák, falvak a magyar festészetben
A tájfestészet Magyarországon a 19. században alakult ki, mégpedig a romantika festészetéhez kapcsolódóan. id. Markó Károly festőművészt szokták a Magyar tájképfestészet megteremtőjének is nevezni. Markó hivatásánál fogva is vonzódott a természeti táj iránt, hiszen végzettségét tekintve földmérő volt. Egyik legjelentősebb alkotását, a Visegrád c. festményét valamikor 1826-30 között festette. Markó határozottan a tájképet tette meg festészetének egyik fő témájának, és ezt a témát olyan erőteljesen tudta reprezentálni, hogy ezzel el tudta fogadtatni a hazai közönség számára is a tájképet mint önálló témát.
A 19. század végére aztán a tájábrázolás már teljesen elfogadott volt a festészetben Európa szerte, így Magyarországon is.
