RÓNINOK A KÓBOR SZAMURÁJOK

RÓNINOK A KÓBOR SZAMURÁJOK

A róninok kóbor lovagok voltak?
Kuroszava Akira, talán a legnagyobb távol-keleti filmrendező 1954-ben filmre vitte a Hét szamuráj történetét. Az alkotás olyan jól sikerült, hogy még abban az évben a Velencei Filmfesztriválon Ezüst-oroszlán díjat kapott és ezt követően besöpört két Oscar és két BAFTA díjra való jelölést.
Csak egyetlen probléma van a filmmel: nem szamurájokról, hanem róninokról szól.

Kik azok a róninok?….

A rónin a tanító, vagy úr nélküli szamuráj harcosok megnevezése a feudális (1185-1868 közötti időszak) Japánban.
A kifejezés szó szerint „elsodrott embert” jelent, utalva arra, hogy a kitaszított szamurájt elsodorták az élet hullámai. A kifejezés maga korábbról a Nara-, illetve a Heian-korból származik.

Egy szamuráj négyféleképpen válhatott róninná:

*A szamuráj hűbérura meghalt vagy klánja megsemmisült. Ebben az esetben az összes életben maradt szamuráj, aki az elhalálozott urat szolgálta, rónin lett.
*A szamurájt a hűbérura elbocsátotta szolgálatából. A törvény értelmében egy hűbérúr sem alkalmazhatott más hűbérúr által elbocsátott szamurájt.
*A szamuráj engedély nélkül elhagyta a szolgálati helyét.
*Róninnak született, egy rónin fiaként.

Egy szamuráj számára hatalmas szégyen, ha ura harcban elesett, ekkor – a szamurájok erkölcsi, magatartási törvénykönyve, a Busidó alapján – köteles volt szeppukut, rituális öngyilkosságot végrehajtani. Bár ez csak íratlan törvény volt, megtagadása hatalmas szégyennek számított. A Busidót be nem tartó harcosok kitaszítottak lettek mind a hűbérurak, mind a többi szamuráj szemében.
Igen gyakran a megélhetésük, egzisztenciájuk is összeomlott, ezért „polgári” foglalkozás után kellett néznie.
Azonban, aki a busidó erkölcsi elvében, életvitelében nevelkedett nem igazán bújhatott ki a bőréből. Magatartása, tartása , sok esetben megmaradt mint szamurájé. A Hét szamuráj története is valójában erre épül, a kitaszított szamurájok – róninok – erkölcsi kötelességüknek tartották a védtelen falu védelmét a banditáktól.

Van azonban a róninok nevéhez fűződően egy másik történet is, a Negyvenhét szamuráj története, talán mint Csúsingura sokunknak eszébe ötlik. Ugyanis számtalan feldolgozásban örökítették meg, Magyarországon először Németh Antal (1936, Nemzeti Színház, főszerepben Timár József), majd Kazimir Károly rendezett drámát a Kanadehon Csúsingurá-ból, utóbbi „Csúsingura avagy A hűséges szolgák kincsesháza” címmel a Körszínházban, 1972-ben, Kozák Andrással, Nagy Attilával, Bitskey Tiborral, Drahota Andreával, Sáfár Anikóval a főszerepekben.
Maga a történet valós esemény feldolgozása. Az elején kicsit belebonyolódunk a japán társadalmi hierarchiába , de ez ne zavarjon senkit, rögtön jön a feszültség.
Tokugava sógun 1701-ben azzal bízta meg hűbéresét, Aszanot, hogy ünnepélyes keretek között ő fogadja a sóguni palotában a császári udvar küldöttségét. A sóguni ceremóniamesternek, Kirának kellett felkészítenie Aszanót a feladatra. Ám a fogadás napján Aszano kardot rántott Kirára az edói kastélyban. Valamilyen sértést akarhatott megtorolni rajta, egyes beszámolók szerint Kira kevesellte a felkészítésért Aszanótól kapott szokásos ajándékot, ezért kigúnyolta őt, vagy éppenséggel szándékosan rossz etikettfogást tanított neki.
Aszanónak tettéért, mivel a sóguni rezidencián senkinek sem volt szabad kardot rántani, szeppukut kellett elkövetnie, Kira azonban büntetlen maradt. A sógunátus elkobozta az Aszano család akói birtokát, szamurájai pedig földönfutókká vagyis róninokká váltak.
Óisi, Aszano hajdani magas rangú szamurája negyvenhat rónintársával két éven át tervezte a bosszút. Ezalatt, hogy nagy hatalmú ellenségüket megtévesszék, Óisi kicsapongó életet élt a kiotói örömnegyedben, egyik társa pedig eladta a feleségét egy bordélynak, hogy a tervhez szükséges pénzt előteremtse.
1703-ban azután Óisi a negyvenhat rónin élén betört Kira edói palotájába, foglyul ejtették és lefejezték Kirát, s fejét Aszano sírjára állították, majd feladták magukat a hatóságoknak.
Szeppukura ítélték őket, amit 1703. február 4-én, vasárnap mind a negyvenheten végre is hajtottak uruk sírjánál, az edói (tokiói) zen buddhista templomban.
Egy ember, aki korábban leköpte a részeg Óisit a Gion negyedben, ugyanitt követett el szeppukut, és a róninok mellé temették.
Az eset a busidó előírta viselkedés legtisztább példája, a legjapánabb történet, amelyről Arthur Koestler ugyanakkor azt írta: minden nyugati norma szerint az eszelős őrület megtestesülése. A róninok vezetőjét, Óisit a japán közgondolkodás azóta is a legkarizmatikusabb férfinak, a beosztottak által rajongásig imádott főnök prototípusának, valóságos napóleoni figurának látja.
A történetet az összes japán színházi formában feldolgozták. 1971-ben 52 részes japán tévésorozatban Mifune Tosiró játszotta a főszerepet. Maurice Béjart 1986-os balettje, „A kabuki” a Csúsingura-történetre épül. 2006-ig 14 országban állították színpadra.
A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. Mesék, történetek és újabban filmfeldolgozások hagyományozzák szájról szájra a legendás szamuráj-hősök dicsőségét. A busidó két vezéreszménye a hűség és kötelességtudat, és a belőlük eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erények egyike. A szolgálat, a közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld. például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok alkalmazottait. A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés. Összességében a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra.
A róninok sírja felett a mai napig füstölők égnek a tiszteletükre.

írta és szerkesztette: Pester Béla

források:
– F. Lassú Zsuzsa: A bushido, mint kultúrára jellemző értéktár. In: Rétfalvi Györgyi (szerk.) Párhuzamos dimenziók. KJF, Székesfehérvár, 2001
– honvédelem.hu: szamurájlegenda, a 47 ronin története