MILYEN A JAPÁNOK PÉNZE A YEN

MILYEN A JAPÁNOK PÉNZE A YEN…?

Az olimpiának vége, itthonról néztük, de nemsokára jön a”levélnézés” ünnepe, majd pár hónap múlva a Hanami. De ne felejtsünk el magunkkal vinni némi pénzt, mert ahogy mondják, a mi viszonyainkhoz képest Japán nem egy olcsó ország.
Milyen is a Japán pénz?
Itt Európa környékén mindenki tisztában van azzal, hogy a pénzt a föníciaiak találták fel, de sajnos a kínaiak ezt nem tudták, ezért kénytelenek voltak maguknak pénzt kreálni ( csak pletykaszinten jegyzem meg, hogy ez a föníciai dolog nem állja meg a helyét, mert i.e. 3000 körül már a sumér kultúra is használt fizetőeszközt, pl. az arany és az ezüst közötti átváltási arány 1 / 13-hoz volt).
A távol-keleti hatalmas országban a pénzzel már nagyon régi időktől kezdve találkozhatunk – az itteni pénzforgalom közel egyidős az Európaival. Mint szinte mindenhol, itt is árupénz jelent meg először – az i. e. III. évezredben főként rezet és bronzot használtak fizetőeszközként, gyakran valamely használati vagy dísztárgy – pl. kés, ásó vagy karperec – formájában.
Az évszázadok során természetesen sokféle kínai pénzérme került forgalomba, de kevés kivételtől eltekintve egy közös tulajdonsággal bírtak: az érmekorong közepére négyszögletes lyuk került. (ennek szimbolikus jelentésén túl gyártástechnológiai okai is voltak, az öntőcsatornából frissen kiemelt érméket így könnyebben meg lehetett tisztítani a sorjától).
Japán korai történetében általánosságban meghatározó volt a kínai hatás, nem véletlen így, hogy a pénzverés is a kínai minták nyomán indult útjára a Kr. u. 8. században. Az első japán érméket Kr. u. 708-ban verték. Ezek a Tang-kori Kína érméinek, a formai jegyeit utánozták tehát bronzból készültek, a közepükön négyszögletes lyukat alakítottak ki, az érme egyik oldalán pedig – a lyuk köré elrendezve – négy írásjel volt olvasható, melyek közül kettő az adott érme fizetőeszköz voltát igazolta, a másik kettő pedig az érmék kiadásának idejéről szolgált információval. Az így kialakuló stílus vált jellegzetessé Japán további pénztörténetében, ugyanis a következő évszázadok fizetőeszközei mind ezt a formát követték. Kínától eltérően azonban – a pénzek alapanyaga esetében – a japánok arannyal és ezüsttel is próbálkoztak. További eltérés, hogy míg Kínában öntötték az érméket, Japánban verték azt.
A mindenkori kormányzati központban és környékén viszonylag jól működött a pénz , a távolabbi vidékeken azonban változatlanul virágzott a cserekereskedelem. Ennek egyik és el nem hanyagolható oka volt , hogy az egymást követően kibocsájtott érmék mind kevesebb értékkel bírtak és így fokozatosan térvesztést szenvedtek, pl. a legfőbb értékűnek számító rizzsel szemben.
Ezért a kormányzat annak érdekében, hogy biztosítsa az érmék értékének állandóságát vállalta, hogy igény esetén rizsre váltja át azokat. (711-ben egy érme 4,32 liter rizsre volt beváltható.) A rizs jelentőségét kiválóan szemlélteti továbbá az is, hogy a termőföld adás-vételénél is értékmérőként alkalmazták. Ennek kettős jelentősége volt: egyrészt elkülönítette az érme anyagértékét a ráütött összegszerűségtől, másrészt növelte a kormányzat hitelét.
A 13. században – a pénzforgalom számottevő elterjedésének köszönhetően – a terménykölcsönök mellett megjelentek a pénzkölcsönök is. Érdekessége ezeknek az ügyleteknek, hogy sokszor szerzetesek vagy egyéb vallási elöljárók léptek elő hitelezővé. Ők egyrészt azért érvényesülhettek jól ezen a területen, mert a különféle templomok jövedelmei révén nagy mennyiségű készpénz fölött rendelkeztek, másrészt pedig a tartozások behajtását is „megkönnyítette”, hogy az adósok – az istennek a haragját elkerülendően – igyekezettek időben kiegyenlíteni a tartozásukat.
A sogunátusok korában gyökeresen megváltozott a helyzet, hűbértartományonként megjelentek a különböző pénzkezelési hivatalok -klasszikusan banknak nem lehetne őket nevezni – saját pénzverési, adószedési jogosultsággal, természetesen a helyi hűbérúr alárendeltségében.
A jen fogalma része volt a 19. század végi Meidzsi- kormány japán gazdaság modernizációs programjának, amelynek elhatározott szándéka volt az egységes valuta megvalósításának az egész országban, az európai tizedes valutarendszer mintájára.
A Meidzsi –restauráció előtt ugyanis a japán feudális hűbérurak mindegyike saját pénzt, hansatsu -t bocsátott ki, szinte már összeegyeztethetetlen árfolyamokkal.
Az 1871. évi új valutatörvény megszüntette ezeket, és a jent új tizedes pénznemként 1,5 g (0,048 uncia) arany vagy 24,26 g (0,780 uncia) ezüstként határozta meg. Az egykori han (hűbérek) prefektúrák lettek és pénzverdéik magán bankokká alakulta, amelyek kezdetben megtartották a pénznyomtatáshoz való jogot.
Ennek a helyzetnek a megszüntetése érdekében 1882 -ben megalapították a Japán Központi Bankot (Bank of Japan) és az monopóliumot kapott a pénzkibocsájtás és a pénzforgalom ellenőrzésére.
A második világháborút követően a jen sokat veszített háború előtti értékéből. A japán gazdaság stabilizálása érdekében a jen árfolyamát 360 / 1 dollár értékben rögzítették a Bretton Woods -rendszer részeként.
A jen árfolyama 1973 -ban 271 ¥ / USD értékre emelkedett, majd az 1973 -as olajválság miatt értékcsökkenési és felértékelődési perióduson esett át , 1980 -ra pedig 227 / 1 USD értéket ért el.
A Bank of Japan fenntartja a nulla-nulla közeli kamatpolitikát, a japán kormány pedig korábban szigorú inflációellenes politikát folytat (2019-ben az infláció mértéke 0,5 % volt).
Milyen a jen megjelenítés formája?
Jelenleg érmékben hat darabos sorozattal találkozhatunk 1, 5, 10 és 50, 100 valamint 500 jen értékben.
A papírpénz sorozat 1000, 5000 és 10000 jen értékből áll, még ritkán, de előkerül a 2000 jen névértékű bankjegy.
Itt ki kell hangsúlyozni, hogy jelenleg, 2021-ben ez a sorozat van forgalomban, a lecserélését biztonsági kódokkal, jelekkel megerősített bankjegyekre 2024-re tervezik.
Néhány érdekesség a jelenlegi érmékről, bankjegyekről:
Az érmék a 10 jenes kivételével általában valamilyen Japán szimbólumot tartalmazó növényt ábrázolnak, pl. rizskalász, krizantém, cseresznyevirág. Méreteik körülbelül a magyar pénzérmék méreteihez hasonló, névértékükkel arányosan növekedő sorban. Ebből ugyancsak kivétel a 50 jenes ugyanis ez kisebb mint az 5 és 10 jenes.
Az 1000 jenes bankjegyen Japán egyik legelismertebb és nagyrabecsült orvosa, Nogucsi Hidejo (1876-1928) orvos és bakteriológus látható. Ő sárgaláz nemzetközileg elismert kutatója és a szifilisz kórokozójának felfedezője volt.
A ritkán használt 2000 jenes bankjegyen Muraszaki Sikibu ( 973 és 978 között – 1014 és 1025 között élt ) japán regényíró, költő és udvarhölgy volt a Heian-korban. Legismertebb műve a Gendzsi szerelmei című nagyregény, „a világirodalom első regénye”, amely körülbelül 1000 és 1012 (vagy 1021) között keletkezhetett. A Muraszaki Sikibu felvett név, valódi neve ismeretlen.
Az 5000 jenes Higucsi Icsijó-t ábrázolja. Valódi neve: Higucsi Nacu, (Tokió, 1872. május 2. – Tokió, 1896. november 23.) a Meidzsi-kor és egyáltalán a Heian-kor óta eltelt ezer esztendő egyik legjelentősebb japán nőírója, szegény sorsú, 24 évesen tüdővészben elhunyt nagy tehetség, aki a régi és az új korszak határán varrónőkről, a Josivarába prostituáltnak vagy tolvajnak kényszerülő fiatal lányokról, brutális házasságból menekülni képtelen asszonyokról, tragikusan végződő szerelmekről írt megrázó erejű naplókat, illetve novellákat, kisregényeket.
Végül a jelenlegi legnagyobb értékű, 1000 jenes bankjegyen találkozhatunk Fukuzava Jukicsi (1835-1901) nevével és arcképével.
A Meidzsi-kor (1868–1912) egyik legnagyobb hatású szellemi munkása volt, szabad, független értelmiségi egy rendszerváltó korban, igazi demokrata, aki alacsony rangú szamurájcsaládból származván, sem a xenofób sógunátus, sem a kezdetben még idegengyűlölőbb császári klikk mellé nem állt, holott fontos pozíciókat szerezhetett volna, hanem az emberek és népek (valamint a nemek) egyenlőségét hirdette, a nyugati kultúrát és tudományt propagálta, elvetve mind a „maradi” konfucianizmust, mind a ‘nemzeti kultúra’ (kokugaku) még maradibbnak ítélt irányzatát.
Fontosnak tartotta a nyugati kultúra megismerését, megtanult hollandul és angolul, népszerű közművelő előadásokat tartott kémiából, fizikából, anatómiából, újságcikkeket írt. Művei összesen több mint négymillió példányban keltek el.
1858-ban alapított magániskolájából nőtt ki később a nevezetes Keio Egyetem,
Kedves Olvasó, röviden – csak nagyon röviden – ennyit a jenről, de az árfolyamról azért elindulás előtt érdeklődjön!
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla

forrás:
– Újkor. távol-keleti-pénztörténet, kína-japán
– wikipedia.org
– gaz.wiki. a Japan yen