“ILYEN ÁLLAT PEDIG NINCS” A TOJÁSRAKÓ EMLŐSÖK

“ILYEN ÁLLAT PEDIG NINCS” A TOJÁSRAKÓ EMLŐSÖK

A 18. század második felére a földrajzi felfedezések kiemelt célpontja „Terra Australis Incognita”, vagyis az „Ismeretlen Déli Földrész” lett. Az első európai utazókat nagyon meglepte a kontinens különös állatvilága, az erszényesek, de a legnagyobb megdöbbenést a tojásrakó emlősök, a kacsacsőrű emlős és a hangyászsün felfedezése okozta.
Amikor az első kacsacsőrű emlős 1798-ban Angliába került (több hónapos tengeri út után), a tudósok hamisítványnak tartották a maradványokat, amiket mintha egy hód farkából, egy vidra törzséből és egy kacsa féle csőréből fabrikáltak volna össze. Azonban a jobban tartósított példányok láttán el kellett fogadniuk, hogy a természet ilyen teremtményeket is képes „produkálni” pedig akkor még nem is sejtették, hogy az állatfaj tojással szaporodik.

Élő kövületek…

A mai tojásrakó emlősök őseinek fejlődése nagyjából 180 millió éve, a kora jura földtörténeti időszakban vált külön az emlősök többi, fennmaradt ágától. A kréta időszakban elkülönültek egymástól az erszényesek és méhlepényesek. Eszerint az elmélet szerint a tojásrakók a legősibbek az emlősök között. Ausztrália különleges, ősi jellegű fajokból álló állatvilága azért maradhatott fenn, mert kontinens a mezozoikum vége óta más földrészektől elkülönült.
Tojásrakó emlősök testfelépítése átmenet a hüllők és az emlősök között…
Végbelük, húgyvezetékük és ivarnyílásuk egyetlen kivezetésbe a kloákába torkollik akárcsak a hüllők és kétéltűek esetében. További hüllőszerű vonások, hogy nem eleven utódokat szülnek, hanem szívós héjú, fehér, mintegy 2 cm-es tojásokat raknak, amelyekben elegendő tápanyag van ahhoz, hogy a kicsinyek bent növekedhessenek, amíg készen nem állnak a kibújásra. A tojást ugyancsak hüllő- vagy madár módra, a csőrszerű szájszervük végén kinővő tojásfoggal törik fel. Belsőfülükben a különböző frekvenciákat felfogó járat csaknem egyenes, míg az emlősöknél csiga alakú.
Emlősökre jellemző vonásuk, hogy az állkapcsuk egyetlen csontból áll, a hüllőknek három csontból. Vannak tejmirigyeik csecsbimbóik viszont nincsenek. A tej az anyaállat hasának pórusaiból szivárog ki (mint az izzadság) és a kicsik ezt lefetyelik fel.
Lábaik kissé jobban oldalt állnak, mint a többi emlősé, a hangyászsün ezért jár kissé imbolyogva.. Ez a tulajdonságuk is átmenet a hüllők és az emlősök között.

Rövid – és a hosszúcsőrű hangyászsün….

Nevét táplálkozási szokása és a testét borító tüskék után kapta.
A hangyászsün különféle apróbb bogarakat és azok lárváit, valamint férgeket fogyasztja, legfőbb táplálékát azonban a különféle hangyák és termeszek alkotják. Nagyon ügyesen ás, és erős karmaival a termeszvárak oldalát is képes felszakítani. Az állatnak kiváló szaglása van, ráadásul a „csőrén” található elektromos érzékszerv is segíti a táplálék felkutatását. Kis méretű szájából 15-18 cm hosszú, ragacsos nyelvet képes kiölteni, így könnyen hozzáfér a járataikban megbúvó hangyákhoz, termeszekhez. Hangyászsün táplálkozás közben percenként akár százszor is kiöltheti a nyelvét, ezért a faj tudományos neve, a „fürge nyelvet” jelentő Tachyglossus eléggé találó elnevezés. Egy három kilós állat tíz perc alatt húsz dekányi termeszt képes felfalni. Különleges kültakarója van, a szőrzete a háti részén erőteljes tüskékké alakult mely védi az állatot a ragadozóktól. Veszély esetén a tüskés háta alá húzza sebezhető részeit, így a ragadozóknak esélyük sincs vele szemben. Hasán viszont erős szőrzet található.
A nőstény hangyászsün párzás után 22-24 napra rakja le tojását, amelyet az elkövetkező 10 napban ideiglenesen megjelenő hasi költő erszényében költ ki. A tojás 13-17 mm átmérőjű, nagyjából szőlőszem méretű és puha bőrszerű héja van. A kikelő kölyök alig 0,4 gramm súlyú. Az anyaállat tejmirigyei közvetlenül a költő erszénybe ürülnek ahonnan a kicsi felnyalogatja. Általában 45-55 napos koráig marad a költőerszényben, ekkor a súlya eléri a 180-250 grammot de a tüskéi csak azután kezdenek el nőni, hogy kiköltözött az erszényből. 200 napos korára, amikor a tejről végleg átáll a hangyákra és termeszekre, rendszerint már 1 kg-nál is nehezebb. A hangyászsünök viszonylag hosszú életű állatok, akár 40-50 évig is élhetnek.

Kacsacsőrű emlős…

A kacsacsőrű emlős kb. akkora, mint egy macska. A hím testhossza 50-60 cm, míg a nőstény 40-50 cm. Kifejlett hím kacsacsőrű emlős tömege kb. 2 kg, a felnőtt nőstény ennek a fele. A farkuk átlagosan 13 cm hosszú. Testüket rendkívül sűrű világosbarna szőr borítja. Annyira tömött a bundája, hogy négyzetmilliméterenként akár 800 szőrszálat is tartalmazhat. A sűrűségének, valamint a kettős rétegének (egy külső hosszabb és egy belső, rövidebb „szigetelő” szőrréteg) köszönhetően teljesen víz- és hőszigetelő. Úszóhártyás lábai hegyes karomban végződnek, amiknek a vadászatban és ásásban veszi hasznát.
A kacsacsőrű emlős ragadozó állat, vízben vadászik apró halakra, rákokra, vízi rovarokra. Átlagosan 2 percet bír ki a víz alatt, és 5 méterre képes lemerülni egy levegővel. Úszás közben szemeit, orrnyílásait és a füleit is bezárja vagyis vakon úszik. De akkor hogy tud a víz alatt tájékozódni, ennivalót keresni? A titok a kacsacsőrű emlős “csőrén” van ami nem is csőr…
A kacsacsőrű emlős csőre nem kemény, mint például a madarak csőre, hanem megkeményedett, ugyanakkor rugalmas bőr. Ezen különleges csőrön több ezer elektromos-és nyomásérzékelő receptor található. A receptorok segítségével érzékeli a környezetét, így pontosan meg tudja határozni a vízben álló, mozgó vagy akár a lebegő tereptárgyakat és a zsákmányállat helyzetét.
Valószínűleg a vízi életmód miatt alakult a meglepően alacsony, 32 C°-os testhőmérséklete, mert így kisebb a hővesztesége a sok vízben tartózkodás során.
Kacsacsőrű emlősnek van még egy érdekes tulajdonsága….
Az egyetlen prémes állat a világon amelynek mérge van. Mindegyik kacsacsőrű hátsó lábán sarkantyúval születik. A nőstények sarkantyúi leesnek az első év után. A hímek sarkantyúi méregmirigyeket tartalmaznak, a szaporodás idején a hímek az egymás közötti vetélkedés során használják. A méreg nem életveszélyes, de nagyon nagyon tud fájni..
A párosodási időszakban a hímek megküzdenek a nőstényekért, a sarkantyúk méregének termelődése ebben az időszakban fokozódik.
A párosodás a vízben történik, vemhesség – ha így lehet hívni a tojás „kihordását” – átlagosan 28-30 nap. Ez után rakja le a nőstény a földbe ásott üregbe az átlagosan 2 db fehér, puha héjú, kb. 1 cm átmérőjű tojásait. Ezeket a nőstény kacsacsőrű testével melegítve költ ki. A lerakás utáni 10. napon kelnek ki a fejletlen, csupasz és vak kölykök. Az anya 3-4 hónapig egyedül gondozza a kicsinyeit. Mikor vadászni megy, lábaival betemeti a költő-nevelő üreg bejáratát. A kölyköket az emlősökre jellemző módon tejjel táplálja, de mint a hangyászsünnek neki sincsenek emlőbimbói.
A kacsacsőrű emlős a természetben átlagosan 17 évig él, állatkertben feljegyeztek 23 éves példányt is.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
haziallat.hu
Wikipédia
zoobudapest
zoorope.