SUBA LÁSZLÓ szobrászművész, művészeti író

SUBA LÁSZLÓ szobrászművész, művészeti író

Suba László szobrászművész, művészeti író Makfalván született 1941. november 15-én.
Középiskolai tanulmányait a marosvásárhelyi Művészeti Líceumban végezte 1959-ben. Majd a kolozsvári “Ion Andreescu” Vizuális Művészeti Akadémián folytatta művészeti tanulmányait, ahol 1965-ben szerzett oklevelet.
Tanárai voltak: Izsák Márton, Vetró Artúr és Romulus Ladea.
Ezt követően 1965 és 1999 között Tordán volt képzőművész-tanár, valamint a tordai gyermekklub kerámiakörének a vezetője.

Suba László szobrászművész munkásságát több díjjal, elismeréssel méltatták az évek folyamán.
1992-ben a budapesti Néprajzi Múzeum I. díjban részesítette a “Tordai kerámia” c. dolgozatát.
2000-ben, Bonyhádon átvehette az “In memoriam Vörösmarty” Különdíjat.
2005-ben neki ítélték a Torda város díszoklevelét.
2009-ben, a Nagykörűben megrendezett Nemzetközi képzőművészeti kiállítás II. díját vehette át.

Suba László tagja a romániai magyar képzőművészeti egyesületnek, a Barabás Miklós Céhnek, valamint a Romániai Képzőművészek Országos Szövetségének.

Suba László művészi hitvallása:
“Tapasztalatom szerint az emberek nagyrésze szereti a festményeket, szobrokat. Miért Mert elsősorban elemi érzéseinkre hatnak, amelyek mögött az élet pozitiv szemlélete rejlik.
Régen az istenszobrokkal akartak az emberekre hatni. Ma az embert akarjákaz istenhez közelíteni.
Ha a szobrok életre kelnének, akkor előttünk lenne a történelem.
A szobrok jelek, azért kellenek ,hogy ne felejtsünk. Ne felejtsük el, hogy az élet értékes. A művészet anyagaiban festék, márvány, fa megjelenik az emberi szellem, ami érthetővé válik a következő nemzedékek számára is.”

Suba László szobrászművész méltatása:
“Suba László szobrait formában a sokszínű változatosság jellemzi a hagyományos köztéri szobroktól ( Dózsa, Wesselényi ) el a nonfigurativig vagy a csak alig kibontott, szinte tömbösített jelzésig ( Férfi körtánc ), a térszobortól a domborműig, a komor markánstól az intim hatású lirai vallomásosságig. Néha megjelenít, máskor csak sejtet. Tudja, a művészet a lélekhez szól vagy kell szólnia, nem elégszik meg a megjelenítéssel, meg is rezdíti a megjelenítettet. Változatos az anyaga, fa, kő, agyag, fém. Van amikor epikus, de dominánsabb a líraiság, ezen belül elégikus és sajátosan szép a lovas kőálma. Munkái változatosan balladaiak, máskor mese- vagy líraian álomszerűek.
Az ő alkotásain érzik legjobban a népi kötődés, annak felvállalása, hogy egy néphez tartozik, s ragaszkodik is hozzá. Szellemiségében, s abban is, hogy szokásait, temperamentumát is igyekszik belevinni munkáiba.”(Gazda József művészeti író)

“Erőt és nyugalmat árasztó, egyszerű, sallangtalan, lehiggadt letisztult formákat láthatunk, amelyek minden bizonnyal hosszas művészi elvonatkoztatás eredményei.
Suba többnyelvű művész: egyaránt jól fogalmaz márványban, fában fémben és sikerrel kombinálja a felhasznált anyagokat. Úgy, hogy azok legnemesebb tulajdonságait juttatja érvényre. Jelentős mértékben hozzájárul ehhez a művész lényeglátása is , a célratörő egyenes beszéd.
Az égetett fa – alakzat kigyózásai, a hófehér márvány szélesen hömpölygő hulámvonala, a balladai tömörséggel megfogalmazott, hasonló címet viselő munka, vagy a márványba foglalt, fémesen villódzó titkok, nemes egyszerűséggel juttatják érvényre a művész elképzeléseit, életfelfogását.”(Németh Júlia műkritikus)

“Suba László szereti az anyagokat. Környezetében azt nézi, mi alakitható át szoborrá. Megkeresi a fa erezetét, az alabástrom foltjait, a súlyos kőtömböket, a réz és aluminium gyűrődéseit. Suba László szereti a szép humánus gondolatokat.
Szívesen beszél a szeretetről, a férfi, a nő, az anya és a gyermek ragaszkodásáról, az emberi szolidarításról, felidézi a mesék, a biblia, a történelem példázataiba foglalt bölcsességet.”(Keszeg Vilmos néprajzkutató)

“Suba László költőien lebegtetett és játszó felületekkel építi a formákat – szobrai balladás Erdély témavilágát dolgozzák fel. Magas szinten képviselik a magyar kultúrát a világban.”(Józsa István művészettörténész)
Suba László rendszeresen részt vesz alkotásaival csoportos kiállításokon, városi, megyei vagy országos tárlatokon, melyek közül említésre méltó: a Barabás Miklós Céh által szervezett kiállítások, országos kiállítások (1982 óta), az “Erdélyi művészek milleniumi kiállítása”, melyet Budapesten rendeztek meg 1996-ban, valamint a művésztelepek csoportos kiállításai, melyeket részt vett az elmúlt évek során. Önálló tárlatok keretében is bemutatta műveit Kolozsváron (1998, 2011) és Szolnokon (2001).

Idén, életének 80. évét ünnepelve, készül bemutatni alkotásait a kolozsvári Művészeti Múzeumban.

Suba László köztéri szobrai megtalálhatók erdélyi és magyarországi településeken, melyek közül említésre méltó: Dózsa, műkő, Makfalva; Wesselényi, kő, Makfalva; Eminescu, bronz, Torda; Visszatérés, műkő, Makfalva; Petőfi, műkő, Torda; Lovas, kő, Nagykörű (Hu); A vén zászlótartó, fa, Nagykörű (Hu); Huszár, fa, Bágyon.

Suba László első könyve 2005-ben került kiadásra a “Torda és környéke fazekassága” címmel, ezt követte 2008-ban a “Régi tordai kancsók” c. kötet. Majd 2010-ben megjelent a “Makfalvától Tordáig” c. képzőművészeti beszéde.

*
Fotó: SUBA LÁSZLÓ szobrászművész és alkotásai

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *