SumidaNEM FENÉKIG TEJFEL
Emberre is, állapotra, körülményre vonatkoztatva is használjuk ezt a szólást. Azt érjük rajta, hogy a szóban forgó személynek vagy helyzetnek megvannak a maga hibái, hátrányai, még ha nem is láthatóak első tekintetre. Régebbi íróknál és egyes vidékeken, főként a magyar nyelvterület keleti részén gyakori ez a változat: azt gondolja az ember, hogy fenékig tejfel. Ebben a formában használja Csokonai is az egyik drámájában “Hitt nékem a bolond. Azt gondolta fenékig tejfel vagyok.”
A friss, zsírdús tejfölből egy idő után az edény alján kiválik a savó. Ez egy vízszerűen híg, átlátszó, savanykás lé. Vagyis a tejfeles edényben nincs fenékig tejfel, ami jelképpé vált és átvitt értelemben kezdték el használni, annak kifejezésére, hogy valamiben vagy valakiben nem csak jó van, mint gondolnánk, hanem olyasmi is ami nem kedvünkre való.
