A STORNÓ HÁZ ÉS A STORNÓ GYŰJTEMÉNY

A STORNÓ HÁZ ÉS A STORNÓ GYŰJTEMÉNY
Kedves Olvasó, aki ugyanúgy irtózol a pénzügy titokzatos szakzsargonjától mint jómagam, itt most ne könyvelési törlésre gondolj, hanem Sopron egy páratlan értékére.
Gyere és látogassunk el a „Civitas fidelissima” főterére….
Sopron egyik legszebb épülete a zárt sorú, kétemeletes palotaszerű barokk lakóház, amely a Fő tér meghatározó része. A 15. században Haberleiter Miklós és családja tulajdona, az ő vendégük volt Mátyás király 1482-83 telén, midőn Bécset ostromolta.
A 18. században már a Festetich család birtokolta a házat, mely ekkor (1720 körül) kapta jelenlegi alakját. Tőlük vásárolta meg 1872-ben Storno Ferenc. A Storno család műgyűjteménye e házban nyert elhelyezést.
Magának az épületnek a kétemeletes, háromtengelyes főhomlokzatát háromrészes főpárkány zárja le, a két emeletet fonáldíszes félpillérek fogják össze. A két homlokzat találkozásánál az emeletek magasságában gazdag díszítésű, kerek, zárt erkély található. A toszkán féloszlopokkal közrefogott kosáríves kapu szemöldökpárkányán két oroszlán őrzi a Festetich címert. A nagy, fából készült kapun az egyik legszebb kopogtatót, a pelikánt ábrázoló barokk kopogtatót láthatják, kovácsoltvasból, barokk veretekkel díszítve, amely Ignatius Pelikan, a 17. században élt fegyvertáros tulajdona lehetett eredetileg.
A névadó…
Id. Storno Ferenc (Kismarton, 1821. február 20. – Sopron, 1907. január 29.) festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő; ifj. Storno Ferenc és Storno Kálmán apja, a soproni Storno-gyűjtemény megalapozója.
A család Svájc Tessin tartományából származik. Id. Storno Ferenc Kismartonban született 1821-ben, majd visszaköltöztek a bajorországi Landshutba. Korán kitűnt rajztehetsége, de a család anyagi helyzete miatt nem tudta taníttatni, így ő is folytatta apja kéményseprő mesterségét.
Munkát keresve Pozsony volt az úticélja, de visszaemlékezései szerint egy horvát parasztasszony tévedésből rossz útirányt mutatott neki, így kötött ki Sopronban.
Azonnal munkát talált Hartner kéményseprő mesternél, és 1848-ban annak halála után feleségül vette az özvegyét Langthaler Zsuzsannát, két fiát örökbe fogadva, így övé lett a kéményseprő vállalkozás. Rendbe szedte az eladósodott céget, majd mostohafiára bízta annak vezetését.
Már akkor is, amikor kéményseprőként munkába állt, bejárta a soproni és a környékbeli házak padlásait, értő szeme felfedezte a különlegességeket. Közben nagy álmokat szövögetett: művésznek készült. Munkája mellett képezte magát. Steinacker Károly, Sopron akadémiát végzett rajziskolai tanára másolási feladatokkal látta el. Egyre ismertebbé vált, egyre komolyabb megbízatásokat kapott.
Művészi érdeklődése és pártfogói révén, akik felismerték és méltányolták tehetségét, megismerkedett bécsi művészekkel és az 1850-es években hónapokat dolgozhatott Bécsben.
Műemlékek felmérésével, lerajzolásával foglalkozott, és tárgyakat tervezett, többek között Habsburg Lipót főherceg számára is. Az 1860-as évektől már itthon dolgozott, bekapcsolódott a műemlékeket feltáró munkába és restaurálásokba. Dolgozott a Felvidéken, Erdélyben, a Muraközben.
Első igazi restaurátormunkája a soproni Szt. Mihály templom volt, de ő restaurálta a pannonhalmi bencés apátság kriptáját (1868), majd a templomot (1880-75) is. Az 1870-es évektől már fiaival, a festő Ferenccel és az építész Kálmánnal dolgozott, akik családi hagyomány szerint kitanulták a kéményseprést, de ezután külföldi akadémiákon tanulták a művészi mesterséget.
Idősebb Storno Ferenc 1872-ben vette meg a Fő tér északnyugati sarkán álló házat.
A korabeli jómódú műkedvelők gyűjtői magatartására még jellemző volt, hogy a ritkaságot, a kuriozitást és a régiségértéket együttesen figyelembe véve, heterogén gyűjteményt hoztak létre. Storno Ferenc ugyanakkor rendelkezett olyan — korában haladónak számító — műemlékvédelmi, történelmi szemlélettel, mely alapján tudatosan is gyűjtötte a kidobásra, megsemmisítésre szánt emlékeket, tárgyakat. Felismerte, hogy nemcsak a művészi és a régiségértéket kell figyelembe venni, hanem minden olyan emléket, dokumentumot is meg kell őrizni, ami a történelmi múlt feltárását, megértését elősegítheti.
Storno Ferencet munkássága elismeréseként 1876-ban a Ferenc József-rend lovagi címével tüntették ki magyarországi templomfestészetéért és a tullni Háromkirályok-kápolna freskóinak, valamint a lőcsei Szent Jakab-templom középkori falképeinek helyreállításáért. Egy évvel később a pápától megkapta a Szilveszter-rend lovagkeresztjét is.
Festőként is figyelemre méltó a munkássága. Ma aukciós házak több százezer forintra becsülik alkotásait.
A házba lépve a régiségekkel és a családtagok alkotásaival berendezett enteriőrök képet adnak a múlt század végének lakáskultúrájáról. A terek kifestésében és kialakításában követték az akkori divatot, a német reneszánsz ízlésvilágát kívánták a modern igényekhez alakítani. A hangulati elemek mellett a tárgyak elrendezésében, a lakóterek zsúfoltságában is a korszak berendezési szokásaihoz igazodtak.
Storno Ferenc kivételes tehetségű és szorgalmú ember volt. Napirendjét szigorú időbeosztással és művészi alázattal dolgozta végig egész életén keresztül. Pályája alacsony sorból indult, de ő élete csúcsán is megmaradt szerény, puritán erkölcsű polgárnak.
Sopronban utca őrzi emlékét.
Köszönöm a figyelmet!

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
sopronikirándulás.hu
sopronmuzeum
sopronmédia
Kieselbach