EGY ÁLLAT, AMI NINCS ÉS MÉGIS VAN – AZ UNIKORNIS

EGY ÁLLAT, AMI NINCS ÉS MÉGIS VAN – AZ UNIKORNIS

Drága olvasó, ugye találkoztál már a háromévessel, aki ül a bevásárlókocsi arra alkalmas helyén és csiripel (természetesen lánykáról van szó). Két altípusa van, az egyik azért könyörög, hogy vegyenek neki unikornist, a másiknak már van, ott szorongatja a kezében, de kell még az unikornisnak kabátka, fésű, meg mindenféle kacat. Színválasztás vonatkozásában mindenképpen a pink ami szóba jöhet, szivárványszínű hosszú selymes farokkal, sörénnyel. Írásunk tárgya sarokba szorította Micky egeret, Winnie Pooth-t a százholdas pagony összes lakójával, de még Hello Kitty is duzzogva nyalogatja az eladási statisztikáin az egyszarvascskával ütötte sebeket.
De ki-mi is az az unikornis?….
A középkorban elég sok misztikus lény és szörnyeteg létezésében hittek az emberek teljesen komolyan. A sárkányok, tündérek, óriások és törpék nem csak megfoghatatlan szereplők voltak a mesékben, legendákban, és messziről jött emberek történeteiben, hanem a távoli vidékek nagyon is komolyan veendő lakói. Merte volna valaki kétségbe vonni a sárkányok létezését, azzal rögtön Sárkányölő Szent Györgyöt, és rajta keresztül egyenesen az egyházat hazudtolta volna meg.
A legendás lények közül is kiemelkedett az unikornis, amit ugyan szintén nem látott soha senki a saját szemével, viszont a középkori Európa minden magára valamit is adó arisztokrata dinasztiájának volt unikornisszarv ereklyéje.
Az ó és középkori kultúrák valóságos lényként írták le. Olyan komolyan vették a létezését hogy abban az időben a természettudományi “könyvekben” is szerepelt. Az Unikornis ábrázolására leginkább a az európai mondavilág elbeszélései szolgáltak alapul.
Nemcsak státuszszimbólum volt, de csodatevő gyógyító, minden mérget semlegesítő és fiatalító erőt is tulajdonítottak neki. Az egyenesen az unikornis homlokáról származó, gyönyörű, spirálisan csavart szarvak néha akkorák voltak, hogy az egészen zavarba ejtő méretű lótestet feltételezett az egyszarvúnak. Ami a legendának persze csak jót tett.
Unikornisok persze csak a mesékben vannak – de akkor honnan szerezték a nagyon is kézzel fogható szarvakat a nemesi családok?
Természetesen vásárolták őket, méghozzá egész vagyonokért. Az unikornisszarv a saját tömege sokszorosát érte aranyban, az angol királyi család tulajdonában levő legszebb példány (I. Erzsébet kapta ajándékba) értékét 10 ezer fontra tették, az 1500-as években ez egy kastély árának felelt meg.
Az unikornisszarv exkluzív beszerzési forrásának a vikingek számítottak, akikről köztudomású volt, hogy a világ legnagyobb felfedezői, és olyan helyekre jutnak el a hajóikon, ahová senki más – hihető volt hát, hogy az unikornisok földje is egy ilyen távoli, veszélyes hely.
A szarvakat a vikingek – akik legalább olyan ravasz kereskedők voltak, mint amilyen félelmetes hírű harcosok – valóban messziről hozták, az eszkimóktól szerezték be, de az is előfordult hogy maguk halászták őket Grönland környékén. Az unikornisszarv ugyanis nem volt más, mint a ritka északi cetfajta, a narvál agyara, valójában az egyik, extrém méretűre megnőtt foga. A tudósok sokáig találgatták, mi lehet a funkciója, végül kiderült, hogy tele van idegvégződéssel, és az állat legfontosabb érzékszervét jelenti, amivel a víz hőmérsékletét, sótartalmát, és a halak közelségére utaló anyagok jelenlétét érzékeli.
Erről persze a középkori nemesség mit sem tudott, és az igazat megvallva egy 5-6 méteres, másfél tonnás, akár 3 méteres szarvat viselő hal (jó, jó: tengeri emlős) létezése talán meseszerűbb is lett volna számukra, mint az unikornisé. A vikingek meg persze nem világosították fel őket, így az üzlet egészen a 18. századig kitartott, amikor is az európai felfedezők az északi vizeken hajózva találkoztak a narválokkal.
Az állatot azóta a túlhalászás, a környezetszennyezés, és a klímaváltozás a kihalás szélére sodorta, a populációjukat 50 ezerre becsülik a tengerbiológusok. A világ egyetlen akváriumában és vízi állatkertjében sem látható, a 60-as években sokat kísérleteztek vele, de fogságban pár hónapon belül egyszerűen elpusztul.
Talán soha nem voltak még olyan menők az unikornisok, mint most! Gondolj csak bele, olyan trendeket köszönhetsz nekik, mint az unikornis-séró, vagy az unikornis manikűr, és olyan finomságokat, mint az unikorniskoktél, vagy az unikornis macaron.
Azonban eddig (sajnos) teljesen biztosak voltunk benne, hogy az egyszarvú, varázslatos lények csak a mesékben léteznek – most viszont a Tomsk Állami Egyetem kutatói azt állítják, hogy egykor tényleg köztünk éltek a Földön!
Azonban van egy szomorú csavar a sztoriban: az unikornisok a valóságban nem voltak olyan gyönyörűek, mint ahogy azt gondolnád.
A különböző gyermekmesékből és egyéb mitikus középkori történetekből ismerős, kecses és légies, leginkább egy lóra hajazó unikornisokhoz nem sok köze van a robosztus lénynek (latin neve: Elasmotherium sibiricum). Henry Fairfield Osborn paleontológus 1923-as kutatásai szerint az ősi unikornis nagyobb volt minden eddig ismert orrszarvúfajnál, és ahogy a rekonstrukciós rajz alapján is látható, a rinocéroszfélék családjába tartozott egykoron, írja a Live Science. Azonban érdemes megemlíteni, hogy míg az orrszarvú szarva 80-90 centiméter körül mozog, a távoli őse több mint két méteres tülökkel büszkélkedhetett.
A különleges kinövésük miatt a szakemberek között is gyakran unikornisoknak, vagyis egyszarvúaknak nevezett állatokról eddig úgy vélték, hogy 350 ezer évvel ezelőtt kihaltak, azonban egy új régészeti feltárás szerint még 29 ezer évvel ezelőtt, tehát a modern ember mellett is felbukkanhattak a végtelen rónaságon.
Ha az új időbecslés valóban helyes, akkor elmondhatjuk, hogy a modern ember kezdeti korszakában még élt az unikornis. Korábbi tanulmányok szerint őseink körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt már jelen voltak Szibériában, ugyanis a bizonyítékok alapján ekkor már több mamutot is elejtettek.
Hogy a misztikumok unikornisának kialakulásában volt-e szerepe ennek az ősi és valljuk be – nem túl kecses lénynek- ezt nem feladatunk kideríteni. Ha volt is, az idő őt is megszépítette, mint annyi mást.
Köszönöm a figyelmet.

írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás:
– wikipédia
– index/Hanula Zsolt
– rejtett misztikum
– Pallas Nagylexikon
– NatGeo

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *