A VARRÓGÉP TÖRTÉNETE

A VARRÓGÉP TÖRTÉNETE

A ruhakészítés legősibb módja a házi ruhakészítés. Ezt követte a kisipari, majd a gépek tömeges alkalmazásával kialakult a nagyüzemi ruhagyártás.
Az őskorban és az ókorban a varráshoz, csontból, fából, halszálkából készítettek tűket, cérna gyanánt növényi rostokat, bélhúrt, hosszú hajszálat vagy állati szőrt használtak.
A legrégibb ismert vasból készült varrótű az i.e.3. századból származik, a mai Németország területén találták. Kínában egy 2000 éves sírból egy teljes varrókészlet került elő, acél tűkkel, gyűszűkkel (ezek a legkorábbi ismert gyűszűk). A legjobban használható tűket az Ibériai félszigeten megtelepedett mórok készítették a 11. században, ezek eredetileg sebészeti célra készültek.
Ma már a kézi varrást csak egyes különleges feladatok elvégzésére alkalmazzák.
A 18. század második felében, az ipari forradalom korában, a francia Chalumeau nevéhez fűződik a gondolat, hogy gépesíteni kellene a kézi varrást.
Thomas Saint 1790-ben olyan varrógépet szabadalmaztatott amit bőr és erős textilanyagok (pl. ponyva) varrására szánt. Ebben külön lyukasztó készítette a nyílást az anyagon, amin a tű villás kiképzésénél fogva áttolta a cérnát. Ez a gép viszont a gyakorlatban nem vált be.
William Chapman 1807-ben elsőként alkalmazott olyan tűt amelynek a nyílása már a hegyének a közelében volt. Ez a találmány alapozta meg az igazán használható varrógépek megszületését.
1810-ben a német Baltahasat Krems már gyakorlatban is használható varrógépet szerkesztett.
Ez a gép láncöltésű varratot készített és felépítését tekintve a ma is használatos láncoló- („kettliző-”) gépek ősének tekinthető.
Az első varrógépgyár…
Barthélémy Thionnier francia szabómester 1829-ben horgas tűvel láncoló varrógépet szerkesztett és már nem csak saját használatra hanem eladásra is gyártott.

A varrógép fejlesztésében és tömeges elterjedésében kiemelkedő szerepe volt az amerikai Isaac Merritt Singernek. 1857-ben alapított gyárában bevezette az alkatrészek tömeggyártását, ezzel jelentősen csökkentve azok árát, emellett kiváló marketing tevékenységet folytatott és világméretű eladó- és szerviz hálózatot vezetett be. Ezután a varrógép nem csak a ruhaipart szolgálta hanem megjelent a háztartásokban is. I. M. Singer & Co. – később Singer Manufacturing Co. – a világ legnagyobb varrógépgyárává nőtte ki magát. 1891-ben a Singer-gyár termelése már meghaladta a 10 millió darabot

Hazánkban, 1893- ban Csonka János kezdeményezésére Lázár Pál megalapította az “Első Magyar Varrógép-és Kerékpár Rt-t ahol Adria márkanéven gyártották a gépeket, sajnos a vállalat 1929-ben tönkrement.
1930-ban Weiss Manfréd megkezdte a német Pfaff cég licenciája alapján a Csepel márkanevű varrógépek gyártását. A II.Világháború után államosították a céget. A Csepeli Varrógépgyárban folytatódott a termelés, ahol a háztartási gépek mellett már ipari gépeket is gyártottak.
1951-ben megalapították a Könnyűipari Gépgyártó Vállalatot, ahol elsősorban bőripari varrógépek készültek, majd az 1990-es években megszűnt hazánkban a varrógépgyártás.

20. században, a ruhaipar igényeihez igazodva a varrógépek a hatalmasat fejlődtek. Egyre modernebb konstrukciók jelentek meg amik egyszerűsítették és minimálisra szorították a varrási műveleteket.
Napjainkra megjelentek olyan számítógép vezérelt automata berendezések, amelyek egy-egy ruhadarab alkatrészeit önműködően csaknem teljesen készre varrják.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
forrás:
varrogepcentrum.hu
romitex.hu
Wikipédia
képek Szilberhorn Gábor és felesége és Tóth György gyüjteményeiből valamint az Antik Varrógép Fb oldal