MOHOLY-NAGY LÁSZLÓ
Sokoldalú, a legkülönbözőbb műfajokkal kísérletező igazi avantgárd egyéniség volt, akinek legtermékenyebb alkotó periódusa a 20-as évek németországi művészetéhez kapcsolódott.
Festőként elsődlegesen Nemes Lampérth József, Uitz Béla és Tihanyi Lajos portré- és tájfestészete segítette saját stílusa megteremtésében.
Berlinben megismerkedett a nemzetközi dadaizmus és az orosz konstruktivizmus legfontosabb irányzataival és azok képviselőivel.
1923 tavaszától Walter Gropius meghívására a weimari Bauhausban tanított mint a legfiatalabb professzor.
1939 februárjában megalapította saját, School of Design elnevezésű iskoláját, amely 1944-ben Institute of Design nevet és főiskolai státust nyert. ~ egészen haláláig itt tanított. 1945-ben befejezte a Látás mozgásban c. alapvetően fontos könyvét, amely több évtizedes tapasztalatát összegezi; a szöveghez elválaszthatatlanul kapcsolódik a szerző által kiválasztott képanyag. ~ művészi öröksége – elsősorban a fotóművészet terén folytatott kutatásai.