SumidaA Balaton cirkálói
Ahhoz, hogy cirkálót lásson az ember nem szükséges sok száz kilométert utazni az óceánok, tengerek partjához, elég ellátogatni a Balatonhoz. Igaz, nem 10-15000 tonnás, fegyverekkel telizsúfolt acélszörnyetegeket láthat a szemlélődő, hanem karcsú, a vízen gyönyörűen sikló vitorlásokat.
Az elnevezés ugyanis egy versenyhajóosztályt takar (Skerry Cruiser, németül Scharenkreuzer vagy Schärenkreuzer). Eredetileg Svédországból származik, és leginkább a Balti-tengeren volt elterjedt. 1907-ben a Svéd Vitorlás Szövetség egy bizottságot alapított, hogy tervezzenek egy nemzeti versenyhajóosztályt. Mivel a korábbi szabályok túl egyszerűnek bizonyultak, amelynek következtében a hajók túlságosan gyorssá és versenyre kihegyezett célgépekké váltak, amelyek mind a biztonságot, mind pedig a praktikumot nélkülözték. A hossz és szélesség aránya, a vitorlázat felülete alapján határozták meg a kategóriákat.
Jelenleg a Balatonon a 75-ös cirkáló a legnagyobb és legszebb vitorlás, melyből összesen 3 található a hajóregiszterben, a Sirocco, a Nemere II és a Lillafüred.
Néhány év különbséggel egymás után születtek a nagymúltú Balatonfüredi Hajógyárban, mégis bő hatvan évet kellett várniuk arra, hogy egymás ellen versenyezhessenek is.
Széchenyi Ödön vezetésével már az 1800-as évek végén több magyar arisztokrata tartott vitorláshajókat a Balatonon, a hajógyártás azonban Grossling angol főkonzul nevéhez fűződik, aki igencsak megkedvelte a magyar tengert, ezért meghívta hazánkba Young Richardot, hogy létesítsen a közkedvelt nyaralóhelyen, Balatonfüreden egy hajógyárat.
1880-tól kezdve tehát megkezdődött a kisebb vitorlások gyártása, ekkor került forgalomba a Senta nevû hajó is. Alig tíz éven belül már nagyobb testű hajók vízrebocsátására is alkalmas lett a partszakasz, így megépülhetett az első gőzhajó is, a CAME COQ. Cikkünknek azonban nem a teljes balatoni hajózás története a témája ezért időugrás következik:
A Nemerét 1942-ben rendelte a Balatonfüredi Hajógyártól Dr. Márkus Antal textilgyáros. A hajó 1944 júliusában került vízre. Időközben még két megrendelés érkezett, így megkezdődött két testvérének a gyártása is, de ők már csak a háború után készülhettek el, 1946-ban és 1950-ben kerültek vízre.
A három magyar 75-öst a füredi gyárat akkoriban már igazgatóként vezető Hankóczy Jenő tervezte, megadta a fő vonalakat és méreteket, majd a részletes tervezést a felügyelete mellett Wágner Imre végezte.
A 75-ös Balatoni Cirkáló 18 és fél méter hosszú. Közel húszméteres árbocán olykor 250 négyzetméternyi vitorla hajtja előre a 8-8 és fél tonnás kecses testet.
A Nemere volt az egyetlen, amely mindig versenyhajó formájában vitorlázhatott. A neve Nemere II., mert ugyanezen a néven már létezett egy ma is meglévő kisebb kategóriájú vitorláshajó.
A Nemere II. természetesen a Balaton leggyorsabbja lett.
1955-ben, amikor a legendás 57 évig fennálló 10 óra 40 perces időrekordot futotta, már zsinórban harmadik Kékszalagját nyerte, mindegyiket Németh István kormányzásával (Pályarekordját 2012-ben sikerült 5 perc időeltéréssel megdönteni).
Összesen ötször diadalmaskodott. Első három győzelme után még 1959-ben Schmalz József vezetésével, majd 1991-ben Balogh György kormányzásával.
Itt megint kell egy kis kitérőt tennünk, hogy mi is az a Kékszalag. A balatoni Kékszalag nemzetközi távolsági vitorlásverseny, a tavat megkerülő és évente megrendezésre kerülő sportesemény, amelyen közel harmincféle hajóosztályban hirdetnek eredményt az alapvetően túra jellegű hajók között. A verseny ma Európa legnagyobb presztízsű, legrégibb, leghosszabb távú és a legtöbb indulót regisztráló tókerülő túraversenye vitorlás hajók számára. A megtett távolság hossza légvonalban: 155 km. A távot motorhasználat és kikötés nélkül, 48 óra alatt kell teljesíteni.
A második 75-ös 1950-ben Big Boy néven kezdte életét. Eredetileg dr. Tüske Jenő rendelte, persze már nem az övé lett. A hajót tengeri kivitelben fejezték be, kétárbocosra építették, és egy 50-es Cirkálóval (Bounty) együtt a Közel-Keletre akarták exportálni. Ám szállítás közben a kommunista államvédelmi hatóság lecsapott, a hajókat lefoglalták, a legénységet letartóztatták azzal a koholt váddal, hogy a csörlők, veretek aranyból öntöttek. Ez persze nem volt igaz. A 75-ös a pártüdülőhöz került dicstelen módon, dicső Győzelem néven. Csak sétavitorlázásra használták.
Később – amikor már a feldarabolását tervezték – vitorlázók közbenjárása révén védett műemlék lett, majd Füredre került.
Ekkor kapta a Sirocco nevet.
Izsák Szabolcs olimpikon, Kékszalag-győztes vitorlázónk mentette meg a szövetségi telepen a kerítés mellett árván korhadó szépséget. Alapítványt hozott létre, és műanyag bevonattal ellátva a testet megoldotta, hogy a Sirocco újra vízre szállhasson. Szabolcs sajnos nem érhette meg, de így 1993-ban végre versenyhajó lett.
Mégsem versenyezhetett a Nemerével, mert a Kékszalag rekordert – amely ekkor már a Magyar Vitorlás Szövetség tulajdonában volt, – versenyeken csak rendezőhajónak használták. Amikor pedig már arra sem volt alkalmas, eladására pályázatot hirdettek.
Láng Róbert a Siroccón ismerkedett meg a vitorlás versenyzéssel, és beleszeretett a 75-ös Cirkálóba. Ő vette meg a Nemere II.-t. A hajót Dobó Pál műhelyében újítatta fel Cittel Lajos vezetésével. A munkálatok végén egy olyan gyönyörű hajó szállt vízre, amilyen a Nemere addig soha nem lehetett. A régi fehérre festett test helyett lakkozott mahagóni palánkozással készült, gyönyörű teak fa fedélzettel és modern felszereléssel, vitorlázattal, karbonszálas rudazattal. 2000-ben volt az ünnepélyes vízre bocsátás.
A Nemere II. azóta újra a Balaton ékköve.
Ám ekkor sem versenyeztek egymás ellen a testvérek, mert ekkor a Sirocco került újra partra. Végre 2002-ben a Dimenzió Biztosító és Önsegélyező Egylet tulajdonába került, akik vállalták a felújítást. A Siroccó is a Navalia műhelybe került, ő is Cittel Lajos vezetésével fiatalodott meg, sőt, 2004 júniusi vízre szállása óta a sokszoros magyar bajnok vitorlázó és hajóépítő mester kormányozza is a versenyeken.
A harmadik testvért, a Lillafüredet évtizedeken át sétavitorlázásra használták.
Alacsonyabb árboccal, csúf nagy kabinnal és vaskorláttal született. Úgy élt, dolgozott a Balatonon, mint egy csúnyává maszkírozott, rongyokban járó, valójában gyönyörű hercegnő. A lassanként leromló állagú hajót 2008-ig használták ilyen dicstelen szerepkörben. A Phoenix 1797 Alapítvány tulajdonába kerülve kelt új életre, szintén a Navalia műhely és Cittel Lajos által.
A Lillafüred testvéreitől eltérően nem lakkozott mahagóni testű, hanem fehérre festett, mert az anyaga fenyő. Ahogy a Sirocco is könnyebb a felújítások óta a Nemerénél, úgy a Lillafüred még könnyebb.
A három szépség a 2012-es Kékszalagon, a legfiatalabb születésétől számított hatvankettedik évben versenyezhetett először egymás ellen. A 75-ös cirkálók nagyon várt küzdelmét a Sirocco nyerte, amely Cittel Lajos kormányzásával 0 óra 33 perckor a 13. helyen futott be. A felújítása után a héten újra vízre került Lillafüred 3 óra 22 perckor, a rekorder Nemere II. 03 óra 47-kor ért a finisbe.
Amikor tervezték őket, a legmodernebb, leggyorsabb versenyhajóknak készültek. Születésük előtt újságcikkekben egyesek ugyanúgy támadták, a Balatonra alkalmatlannak, a meglévő mezőnyre károsnak vélve őket, mint később a Liberákat és a többtestűeket a maguk megjelenésekor. Mire először együtt versenyezhettek, már klasszikusokká, a Kékszalag megnyerésére esélytelen öreg hajókká váltak.
Ám máig ők hárman a legnagyobb vitorlások a Balatonon, és főleg a legszebbek. Ma már nem a sebességükkel főszereplők, hanem a szépségükkel, ami múlhatatlan.
forrás:
hajozas.hu
A balatonfüredi hajógyár története
Hajómánia
sailing.hu
