TENGERALATTJÁRÓK TÖRTÉNETE

TENGERALATTJÁRÓK TÖRTÉNETE

Az ember számára az egyik nagy kihívás a levegő meghódítása a másik a lemerülni a tengerek mélyére.
Azt nem lehet tudni, hogy kinek a fejében fordult meg először a tengeralattjáró gondolata, de egy biztos, hogy Leonardo da Vinci az utókor számára megmaradt legendás és rejtelmes vázlatfüzeteiben van néhány rajz, melyek vélhetően egy víz alá merülő szerkezetet – nevezhetjük tengeralattjárónak is – ábrázolt. A megmaradt ötszáz éves lapokon – Codex Atlanticusnak nevezik – a mester által tervezett búvárfelszerelések rajzai, sőt leírásuk is fennmaradtak.
A 17. században viszont már gyakorlatban próbálkoztak víz alatt közlekedő járművek szerkesztésével. Ehhez, mindenek előtt két műszaki problémát kellett megoldani, az oxigén ellátást és a meghajtást.
Jelenlegi ismereteink szerint 1620 körül történt az első kísérlet víz alatti jármű megépítésére, mely Cornelius van Drebbel nevéhez köthető. I. Jakab angol királynak tetszett az elgondolás és rendelt belőle kettőt. A fából készült hajókat bőrtömítésű, vízmentesen záródó nyílásokon kidugott evezőkkel hajották. Az elsőben 4, a másodikban 12 evezős fért el. A levegő utánpótlást a víz felszínére kitolt cső biztosította.
A hajók bevethetőségéről, de még a működéséről sem maradt fenn konkrét adat, de eléggé kétséges, hogy valaha használni tudták volna.
Néhány évvel később Denis Papin francia orvos és fizikus épített ilyen eszközt de az a vízre bocsátáskor a daruról leszakadt és azon nyomban elmerült, a kipróbálás kudarcba fulladt.

Az első bevetés…

1773-75 között az amerikai David Bushnell egy tojás alakú szerkezetet épített aminek “víz alá merülő teknősbéka” nevet adott. Az volt az elképzelése, hogy a teknősbékával felvegye a harcot az angol flottával szemben. A terv szerint az ellenséges hajó alá úszik, majd fúróval kikezdi annak gerendázatát és elhelyez egy aknát ami a tenger alatti jármű visszavonulása után felrobban. 1776 szeptemberében New-York-i kikötőben az Eagle nevű brit cirkálót szerette volna ily módon elsüllyeszteni, azonban az akció nem úgy sült el ahogy Bushnell tervezte.Mivel a fúróval a hadihajó fémlemezzel borított részét célozta meg, így nem sikerült az időzített bombát felerősítenie. Végül a bomba felrobbant. Annak ellenére, hogy nem okozott nagy kárt az ellenséges hajóban ezt a járművet tartják az első működőképes tengeralattjárónak.
Az első lapátkerekes gőzhajó feltalálója, Robert Fulton a víz felszínén vitorlával, víz alatt pedig kézzel hajtott csavarral ellátott búvárhajót készített. Az 1800-ban épült Nautilust a Szajnán 7-8 méteres mélységben három órán keresztül tesztelték, 3 fős személyzettel, 3 csomós sebességgel haladt. A siker ellenére sem az angolok, sem a franciák nem támogatták, még annak ellenére sem, hogy 1801-ben egy próba alkalmával sikeresen elsüllyesztett egy hajót.
“Barbár találmánynak” tartották ezért vetették el.
A. A. Silder, orosz konstruktőr vaslemezből szegecselt víz alatti evezőkkel mozgatható hajót tervezett. (Ekkortájt a vasat hajóépítéshez nagyon ritkán használták!) A víz színén ez a hajó is vitorlázott. A járművet rakétavető állványokkal is felszerelte, aminek az orrából hosszú tüske nyúlt ki, aminek a segítségével aknát lehetett elhelyezni az ellenséges hajó oldalára. De tervezett egy olyan anyahajót is amivel a tengeralattjárót az ellenséges hajó közelébe lehetett juttatni. Silder elképzelései tekinthetők a kisméretű tengeralattjárók előfutárának. Terve felkeltette több ország – pl. az Osztrák-Magyar Monarchia – érdeklődését is.
Az első sűrített levegővel hajtott víz alatti járművet, J. F. Alekszandrovszkij (1817-1894) orosz feltaláló készítette, de sok sikeres merülés után egy kudarc miatt elfordultak tőle a támogatól, így a fejlesztés abbamaradt.

Modern tengeralattjárók születése…

Egy német tüzértiszt, nevezetesen A. W. Bauer 1850-ben kis tengeralattjárójával arra vállalkozott, hogy a Schleswig-Holstein partját blokád alá vonó dán hajókat elsüllyeszti.
A merülő hajó két emberrel a fedélzetén irányíthatatlanná vált, azonban Bauer hidegvérének köszönhetően kivárták, míg a hajóban a nyomás kiegyenlítődik és egy egy hatalmas légbuborékban a felszínre tudtak emelkedni. Viszont a kézihajtásról végleg bebizonyosodott, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket.
1864-ben olyan szerkezettel állt elő, melyet 100 lóerős gőzgép hajtott (a kazánt petróleumégőkkel hevítették). Az állítható csavar és a mélységi kormány itt jelenik meg először. Mivel ekkor már hosszabb ideig is képesek voltak víz alatt tartózkodni, így szükségessé vált a széndioxid megkötő készülékek rendszeresítése. Ezt az időpontot tekintik a modern tengeralattjárók születésének.
Nordenfelt svéd fegyvergyáros is rászánta magát, hogy tengeralattjárót építsen. A vízi járművet torpedóval is felszerelte mely Luppis Balázs, fiumei fregattkapitány találmánya volt.
A tengeralattjárót 1887-ben mutatta be a Brit Flottaparádén. A 230 tonna vízkiszorítású, 38 méter hosszú hajót az orosz cár azonnal meg is vásárolta. Ugyanakkor az oroszok már 1881.ben rendeltek olyan tengerslattjátót amelyet már villanymotorral láttak el.

Új fegyvernem születése….

USA-ba bevándorolt ír származású tanár név szerint Philip Holland 1874-ben a diákoknak mutatta a búvárhajó-terveit, mely az egyik tanítványa által eljutott az államtitkárig, de ekkor még nem mutattak érdeklődést felé. 1897-ben a saját költségen robbanómotorral ellátott tengeralattjárót épített (Holland No. 7) amit 1900-ban az amerikai kormány 120 ezer dollárért megvásárolt, ezzel elkezdődött az amerikai tengeralattjáró-flotta kiépítése.
Ezután egyre tökéletesebb víz alatt úszó szerkezeteket építettek. A korábbi egyhéjú hajótestet egy külső köpennyel látták el és a két fal között helyezték el a merülő és üzemanyagtartályokat.
A hajótesteket toronnyal és többnél több torpedóval látták el.
Ugyanakkor a fejlődésnek nagy ára volt. több hajó is felrobban és süllyedt el, 1910-ben a La Manche csatornában egy pósta gőzös taposta el az egyik tengeralattjárót, a személyzet mind a 24 tagja életét vesztette.
A századfordulón az angolok vásároltak az amerikaiaktól egy Holland típusú tengeralattjárót és annak mintájára még négyet építettek. Ugyanakkor a brit tengerészek nem szívesen szolgáltak tengeralattjárón, etikátlannak tartották azt, hogy a víz alatt alattomban támadják az ellenséget.
Ezzel együtt Nagy-Britannia rendelkezett a legnagyobb flottával az I. Világháború előtt. A németek 1905 után egyre korszerűbb hajókat építettek, mégis a briteknek sikerült az első fedélzeti löveggel felszerelt, illetve aknatelepítő tengeralattjárót megépíteni.

I. Világháború…

Az I. világháború elején a tengeralattjárókat többnyire csak felderítésre és ellenséges hajók kilövésére használták, egymás elleni küzdelemre elvétve. Tengeralattjárók között az első összecsapás 1915 augusztus 5-én hajnalban történt az Adrián. Az osztrák-magyar U5 (Unterseebot) megtámadta az olasz Nereide-t, majd a második torpedóval el is süllyesztette, a fedélzetén 14 olasz katona hullámsírban lelte halálát.
A háború első évében a németek kereskedelmi hajók ellen is bevetették az új fegyvernemet ami rendkívüli felháborodást váltott ki. Egy ilyen akciónak lett az áldozata 1915. május 2-án a Lusitania angol kereskedelmi hajó, fedélzetén több mint 100 amerikai utassal. Ezután jobban védekeztek a támadásokkal szemben: a kereskedelmi hajókat ágyúkkal szerelték fel, biztonságot nyújtó konvojokban (és nem egyesével) közlekedtek, gyors cirkálók védték őket, a légtérben pedig ballonok figyelték a tengeralattjárók vonulását, de alkalmaztak víz alatti lehallgató készülékeket is. Hiába indítottottak a németek 1917. február 1-től korlátlan tengeralattjáró-háborút, az óvintézkedéseknek köszönhetően az kudarcba fulladt.

II. Világháború…

A németek már jóval a szárazföldi hadműveletek megkezdése előtt is harcoltak a szövetségesek ellen a tengeren. 1939. szeptember 3-án a tengeri szállítások biztosításának érdekében a német U30 tengeralattjáró elsüllyesztette az angol Athenia utasszállítót.
Hitler nagyon bízott a tengeralattjáró flotta sikerében.
1939. szeptember 17-én az U29 nyílt tengeren elsüllyesztette a brit Courageous repülőgép-hordozót, október 14-én pedig a brit Scapa Flow támaszpont kikötőjében a britek egyik legnagyobb csatahajóját, a Royal Oak-ot küldék hullámsírba. Ezeken a sikereken felbuzdulva Hitler 1941. augusztus 17-én kiadta a korlátlan tengeralattjáró-háborúra vonatkozó parancsot, de a radartechnika és a konvoj taktika tökéletesítése ismét eredményes védekezést tett lehetővé.
A nagy teljesítményű fényszórókkal felszerelt repülők, vizibombák melyek csak találat esetén robbannak, de a robbanóanyag nélküli acéltestű rakéták amelyek még 50 méteres vízmélység esetén is átszakították a tengeralattjárók burkolatát, ez mind hozzájárult a szövetségesek sikeréhez. 1944-45 folyamán szinte a teljes német tengeralattjáró flottát sikerült megsemmisíteniük.
Érdemes megemlíteni a törpe tengeralattjárókat is.
A 2,7 t. vízkiszorítású (7,6 m. hosszú) német törpe tengeralattjárók, a Neger-ek egy fős személyzettel, egy torpedóval felszerelve csak kisebb sikereket értek el. A 30 t. vízkiszorítású (15 m. hosszú) brit X törpe tengeralattjárók sem befolyásolták komolyabban az erőviszonyokat, bár az is igaz, hogy 1943. szeptember 22-én éppen egy ilyen pusztította el a német flotta büszkeségét, a Tirpitz csatahajót.
Sem az USA, sem Japán nem tartotta a tengeralattjárókat a II. világháború alatt stratégiai fegyvernek.

II. Világháború után…

1954 január 21. fontos dátum, mert ezen a napon avatták fel a világtörténelem első atommeghajtású tengeralattjáróját, az SSN 571 -et, azaz a USS Nautilust. A hagyományos dízelmeghajtású tengeralattjárókhoz képest jelentős különbséget mutatott az új technológia, hiszen a Nautilusnak nem kellett tankolnia, a hajtómű működéshez nem volt szükség levegőre, és az energiaforrás olyan bőségesen termelt, hogy az akkumulátorok feltöltése miatt sem kellett megállni soha.
Néhány évvel később a többi nagyhatalom is megépítette a maga atom tengeralattjáróját: a szovjetek 1959-ben, a britek 1963-ban, a franciák pedig 1971-ben. Közben a fegyver-fejlesztők arra is rájöttek, hogy a tengeralattjáróknak nemcsak a meghajtását, de a fegyverzetét is nukleárisra lehet cserélni…
Napjainkban hozzávetőleg mintegy 250-300 atom-tengeralattjáró szolgál. Ezek nagy része az amerikai és az orosz haditengerészet kötelékében, a franciák, a britek és a kínaiak mellett még Indiának van hadra fogható egysége, úgy hírlik, hogy Irán és Pakisztán is szívesen vásárolna egyet Kínától vagy az oroszoktól. Az USA flottája csak atommeghajtású tengeralattjárókból áll, az oroszok a mai napig hatalmas dízeles flottát is üzemeltetnek.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya

forrás:
tortenelemcikkek.hu
harmatarpad.blog.hu
rubicon.hu
multkor.