BUZSÁKI HÍMZÉS

BUZSÁKI HÍMZÉS

Ha a buzsáki hímzésről beszélünk valójában három féle kézimunkára gondolunk. Ezeknek a szépséges népművészeti motívum kincseinknek fogunk a nyomába szegődni.
buzsáki hímzést négy somogyi faluban Buzsákon, Tótszentpálon, Varjaskéren és Táskán művelik.
Ezeknek a részben horvát és szlovén lakosú falvaknak ingekre, párnavégekre és lepedőre dolgozott varrásai három csoportra tagolhatók: a fehér, a kék-piros pamuthímzésre és a színes gyapjúhímzésre.
Ruházatuk alapanyaga a len és a kender volt. A fonást háznál végezték, és ott szőtték a durvább fonalból készült dísztelen vásznat is. Az igényesebb, díszesebb darabokat viszont már takácsokkal készíttették.
A háromféle ősi hímzés a “vézás”, a “boszorkányos” és a “rátétes”

“Vézás hímzés”

Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal (esetenként öt színnel: piros, kék, fekete, zöld, sárga) töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat. A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímző asszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat.
A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyező.
Az összképét tekintve szimmetrikus, ismétlődő motívumok figyelhetők meg. Mivel ezek a kézimunkák elsősorban eladásra készülnek, egyre inkább figyelembe veszik a készítők a vevők igényeit, ezért gyakran találkozunk fehér illetve színes napszövetre fehér vagy az eredetitől eltérő színes fonallal varrt hímzésekkel is.

A “boszorkányos hímzés”

A hímzés eredete a régi úri hímzésre vezethető vissza.
A kézimunkát előrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbe varrják, utána töltik ki magát a
mintát „boszorkányos” öltéssel.
Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa,
bimbó, nefelejcs, levélmintákkal, különböző színű
fonallal, az alapot pedig kitöltötték fekete színnel, szintén boszorkányos öltésekkel. Így a kézimunka úgy nézett ki, mintha fekete alapra készült volna.
Rengeteg időt és fonalat igényelt, emiatt napjainkra csak egy-két darab lelhető fel a szekrények mélyén
a fekete háttérrel kivarrt régi kézimunkák közül.

A “rátétes”,

A rátétes, vagy – ahogy ott hívják – „bécsis”, az egyik legismertebb buzsáki hímzésfajta.
A rátét anyagát – mely piros, kék, vagy fehér színű batiszt, – szimmetrikusan összehajtják kettő, esetleg négy részre, majd előrajzolás nélkül ollóval virág és állatmotívumokat vágnak ki, aztán az anyagra terítve – vászon, sifon, vagy tüll – ráfércelik, majd a tűvel, a mintaszéleket aláfordítva finoman, gondosan, apró öltésekkel körül varrják.
Leggyakoribb motívumai a szegfű, labdarózsa, árvácska, páva, szarvas, tulipán, cakni, levél, katykaringók.
Kezdetben halotti és gyermekágyas lepedőkön alkalmazták ezt a hímzéstechnikát.
Ha megnézzük a XIX. sz. végi halottas lepedőket, a szőttes mintát keretező rátét motívumai nagyon elnagyolt, kezdetleges mintasorok, valóban a papírkivágás egyszerű motívumai elevenednek meg rajtuk. A XX. század elején már csodálatos darabok láttak napvilágot, amelyek a vágóasszonyok finom ízlésvilágát tükrözik.
Az egyszerű mintákat felváltották a bonyolult, művészi kidolgozású virágok, levelek, indák, melyek az ágyterítők mellett a megrendelésre készülő tüll alapanyagú sálakra, ruhákra is felkerültek.

írta és szerkesztette: Cseke Ibolya
Forrás:
http://hedifarkas.blogspot.hu/…/…/buzsak-buzsaki-himzes.html
ertekkeresok.network.hu/…/szottesek_teritok_…/buzsaki_himzes
mek.oszk.hu
tkcsipke.blogspot.hu
mek.oszk.hu
buzsak.hu
https://www.arcanum.hu/