KOMÁROMI ERŐDRENDSZER

KOMÁROMI ERŐDRENDSZER

Komárom a Csallóköz, a Komárom-Esztergomi-síkság és a Mátyusföld találkozási pontján, a Duna két partján épült település. Bal parti része Komarno /Észak-Komárom/ ma Szlovákia része, a jobb parti, kisebb része Magyarország területén fekszik.
Komárom előnyös közlekedés-földrajzi helyzete folytán már a régmúltban is jelentős gazdasági és kulturális szerepet töltött be. vált. A Római birodalom dunai határa, a “limes romanus” mentén kiépülő Brigetio a provincia egyik legjelentősebb települése volt az I-IV. században. Neve is kelta eredetű; várat, erődöt jelent. A település védelmét kezdetben fa-föld véd mű biztosította, melyet a II. században hatalmas kőfallal körülvett erődítés váltott fel, amit 4000-6000 fős légió védett. Brigetioval szemben (mai szlovákiai oldal) a Duna bal partjának megerősítése is szükségessé vált, elsődlegesen a Vág menti kereskedelmi vonal biztosítására, és az északi irányból várható támadások megállítására. Kezdetben itt is elsőként fa-föld erődöt, majd a későbbiek folyamán Celemantia néven kőfallal körülvett tábort építettek, melyet 500-600 fő védett.
A Római Birodalom bukása után, az V. században avar törzsek foglalták el a volt római települést, őket a honfoglaló magyarok váltották fel a X. század elején. A magyarok vezére, Árpád, Komárom térségét Ketelnek adta, akinek fia, Alaptolma erős földvárat épített a Duna és a Vág összefolyásánál.
Komárom később az István király által alapított Komárom vármegye székhelye lett. Felette hol királyok, hol egyes főurak rendelkeztek. A tatárjárás után IV. Béla király uralkodása idején, 1265-ben a földvárat kővár váltotta fel, majd a XV. században, Mátyás király alatt Komárom kereskedelmi, gazdasági és katonai központtá fejlődött. A mohácsi csatavesztés után a vár a Habsburgok birtokába került.
1585-ben a Vág és a Duna túlsó partjára történő átkelés biztosítására egy-egy cölöp hídfőerődöt építettek.

AZ ÖREGVÁR

A Török Birodalom terjeszkedése során 1541-ben Buda török kézre került, ezért
még ebben az évben az uralkodó, I. Ferdinánd elrendelte a vár megerősítését. Az építkezés terveinek elkészítésével később, 1550-ben Pietro Ferrabosco építészt bízta meg, aki a többszögű bástyarendszer kiépítését tartotta a legkorszerűbbnek. Ez a bástyarendszer megfelelt mind a korabeli építészeti törekvéseknek, mind pedig a környék domborzati és vízrajzi viszonyainak. A nehéztüzérség megjelenését a korabeli erőd- és várépítészek a várfalak magasságának csökkentésével, és azok földsánccal való megerősítésével látták kivédhetőnek. Az Öregvárat 1546. március 23-án kezdték el építeni, 1557-re készült el. Kapuját Ferdinándról nevezték el, felirata 1550-ből datálódik.

AZ ÚJVÁR

Újabb nagyobb építkezés 1663 és 1673 között folyt. I. Lipót császár rendelte el, miután Érsekújvár török kézre került. A nagyszabású komáromi építőmunka eredménye az ötszög alakú koronamű, az Újvár. Területe nagyobb az Öregvárnál, külső védműként annak megerősítését szolgálta. Az 1763-as földrengés a várban súlyos károkat okozott. A kincstár kinyilvánította, hogy a törökök ellen épített váraknak hadászati szempontból már nincs jelentőségük, ezért fenntartásuk felesleges. 1782-ben a Helytartótanács megszüntette a vár katonai jellegét, a telket pedig a városnak adományozta. Az épületeket és a tartozékokat elárverezték. A XIX. század elején viszont megkezdődtek a napóleoni háborúk, az osztrákok figyelme ismét Komáromra irányult. 1807-ben I. Ferenc császár parancsára elkezdték újjáépíteni az Öreg- és Újvárat. Komárom ismét katonaváros lett.

A NÁDOR VONAL

A Nádor-vonal, egy védelmi vonalat jelent, amely a Duna és a Vág közötti térség védelmére épült. A hat, sánccal összekötött bástya kezdetben földből épült. 1833-tól 1847-ig kővel és téglával átépítették, megerősítették. Az ötszög alakú bástyákat erődfalak és védművek kötötték össze. A bástyákban és az összekötő falakban kiépített kazamaták hossza megközelítőleg 5 km. A gyalogsági fegyverek számára kialakított lőrések nagy száma és a hatalmas szálláshely-kapacitás egyaránt arról tanúskodik, hogy a Nádor-vonal a XIX. századi erődépítészet remeke volt.

CSILLAG ERŐD

A Csillag erőd – melynek elődje a török kori Szent Péter palánk – az Öregvár keleti bástyájával szemben fekszik. Pállfy Miklós főkapitánysága alatt, 1568-ban kezdték építeni. 1586 nyarára készültek el a 100-100 lovas befogadására képes hídfők. A hídfőerődök feladata az volt, hogy óvják a meglepetésszerű támadásoktól a központi erődöt, blokkolják a folyami hajóforgalmat, védjék a meglévő, vagy szükség esetén épülő hajóhidat és támaszpontul szolgáljanak a támadók elleni lovasportyáknak. A török harcok elmúltával az erődrendszer elvesztette fő funkcióját, ezért elhanyagolták. Majd 1848 őszén újult erővel fogtak hozzá az erőd felújításához, Török Ignác vezetésével. A cél a város körkörös védelmének biztosítása volt. Az itt szolgáló veszprémi önkéntesek megakadályozták a császári hadsereg hídépítési próbálkozásait. 1849-ben az áprilisi támadások során, Klapka György vezetésével a Csillag erőd gyilkos ágyútüze verte vissza a császári hadsereg támadásait. 1849. október 2-án – két hónappal a világosi fegyverletételt követően honvédjeink helyére császári csapatok érkeztek.
1850-ben majdnem teljesen elbontották az erődöt, majd később, 1850 és 1870 között – mint az új védelmi rendszer legfontosabb elemét – kőből és téglából újraépítették.
A Monarchia hadserege laktanyaként és raktárként használta. 1920. után a Magyar Királyi Hadsereg lőszerraktára lett. 1944. októberétől decemberéig deportáltak gyűjtőhelyéül szolgált. A II. világháború után szükséglakásokat alakítottak ki benne, majd zöldségraktárként használták.
Jellegzetes csillag alakját négy, befele nyitott ütegállás adja, melyeknek külső felét kövekkel erősítették meg és kőfallal kötötték össze. Körbe mély vizesárok védte. Az udvaron nyújtott nyolcszögletű erőd-jellegű lajtanya épület található.

IGMÁNDI ERŐD

Az Igmándi erődöt, a komáromi erődrendszer legfiatalabb és legdélibb tagját 1871-ben kezdték el építeni. A tervezők az erőd alaprajzát úgy alakították ki, hogy széles arcvonallal rendelkezzen, így biztosítva azt, hogy a lehető legtöbb löveg nézzen az ellenség irányába. A zárt erődudvar északi oldalát egy laktanya zárta le. Az udvarból alagutakon keresztül lehetett a koffereket és a vállkoffereket megközelíteni. Az erőd védelmét a szabályzat szerint egy-négy század és 16-20 löveg látta el.
1939 szeptemberétől 1941 márciusáig az erőd menekült lengyel katonák szállása volt, ezt követően lengyel katonai internálótábor, majd munkaszolgálatos laktanya lett.
A háború végén, a légitámadások idejére a környék lakossága a külső kazamatákat óvóhelyként használta. Az erőd 1945 és 1948 között szűrőtáborként működött: itt igazoltatták és osztályozták a nyugatról hazaérkezett katonákat és polgárokat.
Helyiségeit ezután műhelyek, raktárak és szükséglakások céljaira vették igénybe

MONOSTORI ERŐD

A Monostori erőd – Közép-Európa legnagyobb újkori erődje – 1850 és 1871 között épült. Az UNESCO Világörökségi Várományosi Listáján szereplő, klasszicista stílusú hadtörténeti műemlék lenyűgöző látványt nyújt hatalmas, precízen faragott kövekből épített falaival, a védműveket borító 3-4 méter vastag földtakarójával és több kilométer hosszú földalatti folyosórendszerével (kazamata-hálózatával).
Monumentális méreteit bizonyítják a következő adatok: az erőd 25 hektárt foglal el, teljes területe lőterekkel együtt 70 hektár, épületek alapterülete 25 680m2, a helyiségek száma 640. Az erődben élő katonák legmagasabb létszáma 8000 fő volt.
Az erőd építését követően a magyar honvédség katonagenerációit szolgálta. Feladatai közé tartozott a központi vár (É-Komárom) védelme és a dunai hajóforgalom ellenőrzése. Harci eseményekre itt soha nem került sor, elsősorban kiképzőközpontként és fegyverraktárként használták. Az I. világháború alatt sorozó- és kiképzőközpontként funkcionált. A II. világháborúban a Monostori erődbe helyezték a 22-es gyalogezred parancsnokságát, és az I.-II. zászlóalj katonái innen indultak a Don menti ütközetekbe. A II. világháború után a Csehszlovákiából kitelepített magyar családok szükséglakásait alakították ki az erőd falai között. 1945-90 között a Vörös Hadsereg Déli Hadseregcsoportja Közép-Európa legnagyobb lőszerraktárát alakította ki az erődben. Távozásukkal az erőd katonai szerepe végleg megszűnt.

Szerk.: Cseke Ibolya

forrás:
*http://epitettemlekek.hu/…/komaromi-erodrendszer-komarom/
*https://pevnost.komarno.eu/hu/
*https://www.turautak.com/…/komaromi-erodrendszer.html