Az 1910-es évek második felétől kezdve Európa-szerte megfigyelhető egy bizonyos visszafordulás a klasszikus kompozíciók és mitológiai ihletésű témák felé. Mindez összefüggésben volt a háború okozta válsággal, valamint az avantgárd és expresszionizmus formabontó törekvéseinek kifulladásával.Szőnyinél a korábbi munkásságukra szervesebben ráépülve következett be a fordulat, amelyet egyszerűen a természethez való visszatérésként értékelhetünk. Alapvetően lírai beállítottságú természetfestészete mindig emlékek hordozója: tárgyai, motívumai mintha a valóság és az emlékezet határán állnának.