SumidaKőszegi Jurisics – vár
Kőszeg várának első említése 802-ből származik: Einhard krónikája említi castellum Guntionis néven.
Udvarában előkerült a várrendszer legkorábbi elődjének, a cölöpvárnak a maradványa.
A tatárok elvonulása után kezdődött meg az Alsóvár kiépítése a völgybeli település mellett, ami a középkorban átvette a nehezen megközelíthető Felsővár földesúri birtokközpontjának szerepét. A 13. század végén birtokosa a Héder nemzetség volt. 1289-ben Albert herceg elfoglalta a várat. 1291-ben III. András a hainburgi béke feltételeinek megfelelően az Óvárat leromboltatta. 1327-ben Károly Róbert több háborúskodás után elfoglalta a Kőszegi családtól a várat, majd győzelme után 1336-ban jelentős privilégiumokkal segítette a város lakosait a fejlődésben. Az osztrák betörések megelőzése érdekében fokozatosan kiépítették a városfalakat, melyeket erős tornyok védelmeztek, a falakat övező árkokba pedig a közeli Gyöngyös patak vizét vezették be. 1392-ben a vár a Garai családé, 1445-ben a Habsburgoké volt, tőlük Hunyadi Mátyás 1482-ben visszavette, de 1492-ben a Habsburgok ismét elfoglalták.
Legismertebb ostromát az 1532-ben Bécs városa felé vonuló Szulejmán török szultán óriási seregétől szenvedte el. Jurisics Miklós várkapitány maroknyi seregével huszonöt napig, tartotta a várat. Jurisics serege a törökéhez képest nagyon kicsi volt: összesen 28 könnyű- és 10 nehéz lovasból, továbbá 8 gyalogosból állt, ehhez jött még közel 700 civil, akik Kőszeg városának lakói és a várba menekült környékbeli jobbágyok voltak.
Jurisics megjavíttatta a vár falait, minden vagyonán lőport vásárolt, és a környék valamennyi fellelhető élelmét a várba szállította. Ezzel kettős célja volt: egyrészt gondoskodni az ostrom alatti szükségletekről, másrészt megnehezíteni a török ellátását. Mindez azonban még akkor is édeskevés volt a 60-80 ezer fős török sereg ellen, még akkor is ha az ostromágyúk éppen nem voltak velük, hanem a Dunán hajóztak Bécs felé…
A szultán a Király-völgy, és a Kálvária-hegy közötti dombról követte az eseményeket. Ez a hely azóta a Szultán-domb elnevezést viseli.
Több mint három hétig tartó viadal végére Jurisicsnek mindössze kétszáz embere maradt, maga is sérült volt, a falak romokban hevertek.Ekkor a török kompromisszumot ajánlott: ha a védők névleg meghódolnak, és kitűzik a lófarkas zászlót a tornyokra, birtokon belül maradhatnak és nem kell átadniuk a várat. Jurisics Ibrahim vezírrel tárgyalt, megbízott a törökben, és nem akart a romok között meghalni, (mint később Zrínyi Miklós Szigetvárnál). Kitűzték hát a lófarkas zászlót, Jurisics pedig a török táborban meghódolt a szultán előtt. A török ezúttal tartotta a szavát: 1532. augusztus 29-én 11 órakor már nem volt ott a török sereg a vár alatt.
Hogy miért adta fel a török, nem tudni. Azt sem zárhatjuk ki, hogy a rendi ellenállás és az élelmezés zavarai miatt nem akart már Szulejmán több ellenséget a háta mögött hagyni, ezért akarta elfoglalni az ellenállás egyik fészkét, a lőporral és élelemmel teli Kőszeget.
Az azonban biztos, hogy a török távozására emlékezve Kőszegen a mai napig tizenegykor harangoznak. A tanulság pedig meghatározta a török kor háborúit: a nyílt ütközetek helyett érdemes inkább a végvárakban bízni, és azokat fejleszteni.
Mivel Bécs városát jelentős osztrák seregek biztosították, Habsburg Ferdinánd a hősies vitézségéért Jurisics Miklóst bárói rangra emelte és neki adományozta Kőszeg városát. Jurisics azonban fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, így visszakerült a királyi kamara kezelésébe. 1695-ben a vár és az uradalom Esterházy Pál nádor birtokába került, majd a család egészen 1931-ig birtokolta a kőszegi várat. Ezt követően eladták és honvédségi tulajdonba került 1955-ig.
A műemlék helyreállítására 1955 és 1963 között került sor, a helyreállított várban kulturális intézmények kaptak helyet.
szerk.: Cseke Ibolya
www. jurisicsvar. hu
