SumidaMIKES KELEMEN
Ha valaki a hűségnek személyi nevet akarna adni, nevezze Mikes Kelemennek.
„Édes néném, akik bujdosó fejdelmet szolgálnak, hogy lehetne azoknak valamijek. A’ való, hogy kivált minékünk a ketten hárman, kik mindenkor véle bujdosunk, többünk lehetne, de azt elhallgatom, miért nincsen. Az erdélyi vér nem az adomért szolgál, hanem a becsületért…”
(34. levél, Jénikő, 25. martii 1720.)
„Rengeteg havasok alján van egy szép, nagy székely falu: Zágon a neve. Három oldalról erdő s hegyek veszik körül a falut, mely egy háromágú csillaghoz hasonló fennsíkon fekszik. Mint egy gyönyörű kert, olyan Zágon, melynek legszebb pontján állott Mikes Kelemen szülőháza, tölgyes erdő közepén… Ha valaki a hűségnek személyi nevet akarna adni, nevezze Mikes Kelemennek. Íme, ez ember, aki megható hűségével tette halhatatlanná a nevét.
Aki ifjú korában került II. Rákóczi Ferenc udvarába, s többé el nem maradt neve mellől, követte bús vándorlásaiban, megosztotta vele a számkivetés keserveit, zokogott ravatala mellett, s őmaga is, hosszú évek múltán, ott hunyta le örök álomra szemét, ahol ura: az idegen földön, tenger partja mellett, nagy Törökországban. Hűséges lelkének örök emléke az a 207 levél, amelyet idegen földön írt, s melyet amellett, hogy becses adatokat szolgáltat Rákóczi életének utolsó fejezetéhez, jeles íróvá is avatja a derék Mikes Kelement” – vallotta Benedek Elek (Nagy magyarok élete.Társ Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006, 5).
Mikes Kelemen alkotása eredetiben kézzel írott, kötetben nyomtatott prózaszöveg, levél. Fiktív, el nem küldött 207 levél egy képzeletbeli nagynénjéhez. Leveleinek középpontjában II. Rákóczi Ferenc fejedelem áll, az ő emberi nagysága világítja be az első 117 levél lapjait, s a halála feletti mélységes fájdalom árnyékolja be a későbbi leveleket, míg az utolsó levelekben nagyobb teret kapnak az olvasmányélmények.
Mikes levelei mélységes hazaszeretetének tükörképei, Mikes magatartását hazája iránti szeretete irányítja, s ez indítja a bíráló megjegyzésekre is. Magát és társait bujdosóknak nevezi, és minden levelét az elveszett Tündérország, Erdély iránti ragaszkodás pátosza fűti át, élete a megrendítő hűség és hazaszeretet példája. Leveleiben a jó gazda szemével néz körül, ha valami hasznos dolgot lát, nyomban arra gondol, milyen előnyös lenne mindezt meghonosítani Erdélyben.
Például gyapotot, selyemeresztő bogarakat. A tenger hullámai, a rodostói szüret, a török ifjak nevelése, a török ételek, a török asszonyok stb., mind-mind az elveszett szülőföldet juttatja eszébe. A fejedelem halála után keletkezett egyik levelében olvashatjuk, hogy sok év után letette a francia köntöst, és ismét székely ruhát vett fel.
A szövegtípus: magyar nyelvű, régies elemeket tartalmazó, írott szöveg, kapcsolatteremtő, érzelemkifejező, szépirodalmi szöveg, levél, irodalmi napló.
Stílusa is szépirodalmi, amely a székely emberek mindennapi beszédéből táplálkozik, könnyed, társalkodó hangú, a szelíd harag, az öröm és a bánat, a keserűség és a férfias megnyugvás színezik a stílusát. A szöveg írásjegyeinek stílushatását (az eredeti kézírásban) a régies formájú betűk adják, ezek egyéni betűk. Egyes szavakat a kiejtés szerint, fonetikus formájukban ír le: kéd, bé akarok menni, itt vagyon a mi rakás kenyerünk.
A szöveg szavainak stílusértéke Mikes leveleiben is abban jelentkezik, különösen akkor, amikor Erdély és Rákóczi iránti ragaszkodását fejezi ki. Találó jelzők, a jelenség lényegére tapintó kifejezések sorakoznak a levelekben: A kellemes hír jószagú, csendülőhír, a barátságtalan levél hidegebb téntával vagyon írva, a fejedelemasszonyt kigyomlálták a világból, stb.
Hasonlatai is népies fogantatásúak: az erdélyi asszonyok szava állandó, mint a brassai havas; egy erdélyi asszony sem ér-é annyit, mint tíz magyarországi?; a rózsa többet ér a kórónál, a nap fényesebb a holdnál; Mikor Magyarországon napfogyatkozás vagyon a napban, csak egy erdélyi asszonyt vigyenek oda, annak szépsége elég fényességet ád.
Mikes majdnem egész életét idegen földön töltötte, mégis hamisítatlan tisztaságú maradt a beszéde, nyelve. Leveleiben gyakran él a közmondásokkal, szólásokkal: Ki-ki a maga kádjáról dézsmál; Az ember fogával ás magának vermet; Nyernek rajta, mint Bertók a csíkban.
„Mikes nyelve tősgyökeres székely-magyar nyelv, fűszerezve az író szeretetre méltó lényének minden kedvességével” – idézzük újra Benedek Eleket.
Paizs Dezső szerint Mikes tollán a nyelv „az értelemnek fényes és hajlékony, a fantáziának színes, az érzelemnek finom rezgésű eszköze.” A Mikes teremtette nyelvi hagyomány Mikszáth Kálmán, Móra Ferenc, Tamási Áron és Sütő András írásaiban él tovább. Ne feledjük el mi sem!
szerk Pester Béla
/forrás: Málnási Ferenc, 420 éve született Mikes Kelemen/
