HARAG KIFEJEZÉSE A MŰVÉSZETBEN

HARAG KIFEJEZÉSE A MŰVÉSZETBEN

Az érzelem az egyik legkomplexebb, s leggyakrabban átélt pszichikus jelenség. A szubjektíven átélt érzelem valamennyiünk által tapasztalt, mindegyik érzelemnek nélkülözhetetlen eleme a megfelelő aktivációs szint. Szerzett környezeti tapasztalatok nélkül érzelemről nem is beszélhetünk.
A harag egy intenzív érzelmi reakció. Az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban, reményeiben csalódott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen támad.
Gondolatmenetünkben most az írott történelem előtti korok, a természeti népek művészetében a téma megjelenítését terjedelmi okokból átugorjuk.
Az első alkotások az Istenek világába nyújtanak betekintést. A mitológiai történetek sokszínűségét az Istenek azon tulajdonsága adta, hogy kiszámíthatatlanságuk okán bármikor haragra gerjedhettek vagy szelíddé váltak. Az ókori Hellenisztikus ábrázolások olyan történeteket mesélnek el, melyben a harc, és így átvitt értelemben a harag is megjelenítésre kerül.
Míg azt várjuk hogy a történetek alapján például Zeuszt, vagy mondjuk Poszeidónt is vicsorogva tárják elénk, az Istenek megjelenítésénél mégis kerülték a túlzottan emberi arckifejezéseket, s sokszor csak idealizálva, finom utalásként (bár eléggé konkrétan) jelenítik meg az adott Isten valódi természetét. Zeusz villámokkal a kezében nem éppen békés természetét bizonygatja.
A kereszténység megjelenésével, a Biblia szolgált a művészek képzeletének forgatókönyvéül. Az első igencsak meghatározó történet a bűnbeesés.
Isten haragja, a legnagyobb számára elfogadhatatlan bűnök esetén alakot ölt, de büntetésének végrehajtójaként, sokszor nem Isten személye, hanem legádázabb harcosa jelenik meg. Mihály arkangyal ábrázolásánál a kard jelenti Isten haragját. A harcos angyal személyében láthatjuk, hogy a bűnök nem maradnak megtorlatlanul.

Az ikonográfiában Jézus ábrázolásánál a harag inkább „csak” ítélet. Akinek félni valója van, annak azért ez is épp elég. Az áldást osztó kéz párja a szentírást fogja, mely alapján megmérettetünk.
A Biblia részletesen leírja, mire számíthatunk halálunkkor. Mérlegre kerül, hogy Isten akarata szerint töltöttük el földi óráinkat, vagy bűnösökké váltunk. A harag sejtetése, arra figyelmeztet ismét, hogy az utolsó ítélet, mind az egyén, mind pedig az egész emberiség szintjén elkerülhetetlen.

A pokol lakói…

A gótika korában kezdődött el a vízköpők alakos kidolgozása. A kőből faragott alak többnyire képzeletbeli, de lehet torz vagy ruhátlan emberfigura is, aki a bűnt jelképezi!
Kétféle értelmezésük ismert, az egyik, szerint a gonoszt voltak hivatottak elijeszteni, a másik ide jobban illő gondolat, hogy a gonosz megtestesítői voltak. Démon, ördög, Belzebub, mind egy üzenetet hordoztak a harag legjobb eszközük arra, hogy „belénk bújjanak”, vagy hogy társul szegődjenek mellénk.

Maradva a bibliai történeteknél, érdemes bepillantani oda, ahova a bűnösök kerülnek. Tűpontos képet kaphatunk, mi vár ránk, amennyiben nem tartjuk be az Isteni törvényeket. Hieronymus Bosch-nál részletgazdagabb, ijesztőbb, gyomorforgatóbb ábrázolást kevesen kíséreltek meg. Különös víziója a pokolról, mindazt bemutatja, amelytől a középkori ember rettegett.

Az emberi harag értelmetlensége…

Francisco de Goya életének utolsó szakasza az ún. fekete festmények alkotásával telt, melyek borzalmakkal teli látomásokként maradtak fenn az utókornak. Az emberi vagy olykor isteni kegyetlenség, értelmetlen pusztítás érzékeltetéséhez használt sötét színek korokon átívelő üzentet hordoznak.

Az emberi lét abszurditását festi meg a Párbaj furkósbotokkal című képen.
A természet haragja
William Turner az angol romantika nagyszerű tájkép festője. A harag, a pusztulás és az emberi erőszak, mind megjelennek képein, szimbolikus formában. Színválasztás sötét és világos tónusok váltakozásával, vagy a fény hangsúlyozásával, többet látunk, mint egy tájkép.
A rabszolgahajó c. festménye az egyik legjobb reprezentálása Turner emberi erőszak és természet iránti megszállottságának. A festmény zaklatott a vörösektől és a sárgáktól, a tenger pedig
hevesen kavarog, és a rabszolgák láncos végtagjaikat a hajóra hajítják.
A festmény által ábrázolt és érzékelt drámai érzelmek a romantikus tájkép nagyszerű példájává teszik.

Számtalan okból gerjedhetünk haragra, de mint ahogy olvastuk a világirodalom szinte mindegyik remekében, vagy láttuk a nagy festők csodás képein, egy téma semmiképp sem maradhat ki a haraggal kapcsolatban és az a szerelem.
Édouard Manet, aki ugyan impresszionista lévén kellemesebbnél kellemesebb tájak, és hölgyek, idealista jelenetek reprezentálója volt a harag őt sem kímélte. Berthe Morisot egyike volt a kor impresszionistáinak, valamint Manet múzsája is.
A törést az jelenthette, hogy élete szerelme hozzá ment öccséhez? Spekuláció csupán, vagy tény a kor szelleme nem engedett semmilyen efféle önkifejezést. Kapcsolatukban beállt változást sejteti a két portré, melyen szépnek és csúnyának festi meg múzsáját…

Még mielőtt bárki is haragra lobbanna, béküljünk meg a gondolattal, hogy a téma oly széleskörű és terjedelmi okok miatt itt most el kell vágnunk a fonalat.

Köszönöm a figyelmet!

írta: Pester Béla, Pester Anna művészettörténeti dolgozatának felhasználásával.