SumidaCSÖRSZ ÁRKA
Csörsz vezér volt vagy király?
Nagy valószínűséggel igen sokan hallottunk, netán láttuk is egy egy szakaszát annak a képződménynek, (?) amelynek nyomai az ország egyes részein még ma is megtalálhatóak. Jellegzetesen egy nem túl mély árok, az ország belseje felé eső oldalán földhányással.
Ezek az árokszakaszok az ott lakó népek fantáziáját, mese és mondagyártó képességeit igencsak megmozgatták.
Az elnevezés eredetére a «Csörsz-», «Csersz-» vagy «Csörsz-árka» név vezet, mely – tekintve, hogy több magyar vidéken «ördög-árok»-nak, «ördög-borozdá»-nak nevezik a hasonló határárkokat – nem egyéb a szláv «csertovszky-jarek» (szószerint: «ördög-árok») elnevezés átvételénél. Csörsz királynak, vagy Csörsz vezérnek tehát éppen annyi köze van az árokhoz, mint Petert Falk-nak a Falk Miksa utcához, melynek sarkán a szobra áll. Nem volt históriai személy, hanem egyszerűen maga az ördög (szláv: csert)!
A tények.
Csörsz árka néven egy körülbelül 1260 km hosszú ókori védőműrendszer maradványait ismerjük Magyarországon, mely mintegy körbekeríti az Alföldet: a Dunakanyartól indul, az Alföld északi peremén halad kelet felé a Tiszáig, majd Debrecen környékén délkeletre fordulva egészen az Al-Dunáig húzódik. Tájanként több elnevezése ismert: Ördög árka, Avarárok, Ördögárok, Ördögborozda, Csörsz-árok, Rasponné útja, Ördögszántás, Kakasborázda.
A Csörsz árok római irányítással épült szarmata sánc-árok rendszer.
Az árkot 1067-ben említi először oklevél: magna fovea, huae protensa usque ad Aruksceguj tendit. Több mint 1600 évig maradványai jól láthatóak voltak, a 19. században ipari méretekben megindult talajrendezések nyomán azonban mára már csak kis szakaszai ismerhetők fel világosan.
A közvetett írásos források is 5. század előtti építésre utalnak. A Csörsz-árok név először a Krakkói Krónikában szerepel, amely a késő római korszakba helyezi a sáncok építését, még pontosabban a hun időszak elé: `Azért hittanak Czersz árkainak, …hogy az árkot az országnak oltalmára legelőször az csináltatta volna meg Attilának előtte, mikor itt külön- különb nemzetek lakoztak.`
A Kárpát-medencében élő szarmaták Dacia provincia feladása után egyre közelebb szorultak a Duna vonalához, vagyis a korabeli római birodalom határához.
322-ben Nagy Constantinusnak ismét meggyűlt a baja a szarmatákkal, és arra kényszerült, hogy hadjáratot vezessen az Alföldre.
A győzelem után egy szerződés keretében a császár kötelezettséget vállalt a szarmata szállásterületek határainak garantálására a germánokkal szemben, ha a szarmaták nem támadnak többet a birodalomra.
A rómaiakat kettős cél vezérelte a megállapodással. Egyrészt a folyton nyugtalankodó szarmaták lecsillapítása, másrészt a védelmi vonalak előretolásával egy ütközőzóna kialakítása, ahol az ellenség támadó ereje és lendülete lelassul. Az Alföldön a sáncokon belül élő szarmaták így római protektorátus és bizonyos fokú római katonai ellenőrzés alá kerültek.
A Csörsz-árokrendszer sáncai a hunok megjelenésével elveszítették eredeti rendeltetésüket, de természetföldrajzi tényezőként továbbra is meghatározóak maradtak.
A későbbi századok során útként, vízelvezetőként és birtokhatárként használták őket. A Kárpát-medencében élő népek fantáziáját a sáncok még a 19. században is megmozgatták, ezt bizonyítja a sáncrendszernek nevet adó Csörsz-legenda is.
A Csörsz-árok története mesei elemekkel:
A rege szerint Csörsz király elhatározta, hogy a szomszéd király lányát veszi feleségül. Azt szabták neki feltételül, hogy a Dunától a Tiszáig hajón vigye át menyasszonyát. Csörsz király a népével mély árkot ásatott, mely összeköti a Dunát a Tiszával. A király igen szerette a mulatozást. Az árok ásásával a zúgolódó nép már Jászkisérig haladt, amikor egy zenész már nagyon megsokallta a muzsikálást, és fejbe vágta a királyt a hegedűvel. A király menten szörnyethalt. Lett nagy öröm Magyarországon, véget ért a rabszolgaság. Ahol meghalt a király, ott temették el. Ahány munkás dolgozott az ásatásnál, az mind egy lapát földet dobott rá. Így keletkezett az a nagy árok és domb, amely Jászárokszállás határában még ma is látható.
szerkesztette Pester Béla
Forrás. Pallas Nagylexikon; Révai Lexikon; net
