SumidaDiósy Antal a Városliget szerelmese
A francia impresszionistákat követve a szabadban festés volt a művészi hitvallása. A Liget közelében, a Damjanich utcában lakott, onnan rövid sétával érte el kedves modelljét. Évtizedeken át, évszaktól, napszaktól függetlenül festette az elé táruló természetet, az abban található építményeket és természetesen az oda járó embereket.
Diósy 1895. június 15-én született Budapesten. művészi pályafutása korán kezdődött. Még nem volt 15 éves, amikor a kötelező alsó korhatárt még el sem érve, felvették az Iparművészeti Iskolába, majd a Képzőművészeti Főiskolán képezte magát. Mestere Körösfői Kriesch Aladár, aki mellett tanársegédként is működött. Számtalan hazai és nemzetközi díjjal ismerték el munkásságát. 1932-ben és 1938-ban állami akvarell-díjat nyert, 1935-ben Balaton Akvarell Pályázatot nyert. 1937-ben, a Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t, 1939-ben New Yorkban, 1940-ben Milánóban nemzetközi kiállításon aranyérmet kapott. 1971-ben Munkácsy-díjas, 1977-ben Érdemes Művész lett.
Az Iparművészeti iskolának eminens tanulója volt és ötödéves korában Körösfői Kriesch Aladár rá és néhány növendékére bízta a Kós Károly által tervezett zebegényi templom freskóinak festését. A freskósorozat megvalósítására a művész már 1910-ben készült, amikor is az Iparművészeti Iskolában tanársegéde, Lieszkovszky György irányításával növendékei, Diósy Antal, (továbbá: Fábry Dezső, Gáspár Mór, Klosius Károly, Schindler Valér) megkezdték a falfestmények és díszítések vázlatainak rajzolását, és próbafestéseket végeztek a helyszínen. A munkát vezető művész a vázlatokat tevőlegesen nem korrigálta, a szellemi irányításra, és a munkálatok megkezdése során a gyakorlati tennivalók elsajátítására koncentrált. Növendékei meszeltek a helyszínen, festékeket törtek-készítettek.
Az első világháború és hadifestői múlt után külföldön próbált szerencsét. Hollandiában elsősorban újságrajzolóként foglalkoztatták, közben Magyarországra is küldött rajzos tudósításokat. Megélhetését ezek a megbízatások biztosították.1927-ben hazatért. Megbízásokat kapott középületek és templomok kifestésére, többek között az Országházban is dolgozott, (az elnöki fogadóterem freskóin Magyarország kormányzóit örökítette meg) gobelineket tervezett, miközben fő műfajának megmaradt az akvarell.
Diósy Antal akvarelljeire a könnyedség, impresszionisztikus látásmód volt jellemző. Abban a műfajban is dolgozott, amit vedutának (egyik jelentése: városi tájkép) neveznek. Táj és városképein csaknem egész Európa végigvonul de legkedvesebb számára mindenképpen a Városliget.
A formák elmosódnak, a színeket harmóniába foglalja össze egyik sem rikolt harsányan a többi közül.
A téli és a nyári Liget ellentétét érzelmekkel is fokozza. A téli, lényegig lecsupaszító pontosság felel a nyári, lírai hangnak, az eleven frissességnek.
Az alkotásaiban ábrázolt valóság elveszíti hétköznapiságát leheletszerű piktúrájával, pasztell színeivel.
Diósy az ifjúság érzetét is belefestette ligeti képeibe, valami lelki megtisztulást, a szép és a jó iránti vonzalom élményét közvetíti.
1970-ben születésnapja alkalmából rendezett kiállítás katalógusában Keresztúry Dezső így ír róla: „… a hazai festészet világában bizonnyal, de a nagyvilág akvarellművészetében is valószínűleg a legelsők közé való Diósy Antal. Foglalkozott egyéb művészi technikákkal is, de igazi műfaja mégis az akvarell….”
Pogány Ö. Gábor így méltatja: „…Az akvarellfestés világranglistáján méltán foglal el előkelő helyet. És nemcsak azért, mert általános elismerést szerzett páratlan technikai felkészültségével, de főleg azért, mert kifejezni valóinak érzelmi és formai bősége megkívánja az előadásmód virtuozitását….”
Személyes élményemmel szeretném befejezni. A napokban került újra a kezembe sok év után írásom fő forrásanyaga a Városligetet bemutató kisalakú album Diósy Antal illusztrációival. Élmény volt végigcsodálnom az akvarelljeit. Javaslom, aki szereti ezt a műfajt, keresse az albumot az antikváriumokban.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
Pereházi Károly, a Városliget, Képzőművészeti alap Kiadóvállalata, Budapest 1978.
Zebegény, Havas Boldogasszony plébániatemplom (Pest megye) ismertetője (Vizler Imre)
