Erdélyi toplászat

Korondon 19. század vége óta a fazekasság mellett a toplászat (taplógomba feldolgozása), is jelentős hagyományos népi mesterségként él tovább. Korond azok közé a világviszonylatban is ritka települések közé tartozik, amelyekben még ma is élő mesterség a taplófeldolgozás. Ez a foglalatosság az utóbbi időben 50-60 családnak biztosított megélhetést.

A tapló gyűjtése már a 19. század első felében már szokásban volt, viszont helyi feldolgozása csak az 1870-es években kezdődhetett. Borszéki Lina tanítónő honosította meg Udvarhelyen és környékén. A szegénység, páratlan találékonyság, kézügyesség, és az új iránti fogékonyság alakította ki ezt a mesterséget is, mint korábban a fazekasságot. Az eddig felkutatott írásos források azt igazolják, hogy a taplóművesség elterjedése Korondon Filep János postamester nevéhez fűződik. A népemlékezet szerint Filep János legelső taplógyűjtője Bancza Pali volt. Az azóta megsokasodott taplógyűjtőket ma is “Bancza ivadékainak” nevezik, a zsákot pedig amelybe a taplót gyűjtik “Bancza zsáknak” hívják.

Toplászati gyorstalpaló

A tapló szedése általában június végével kezdődik, és a hó lehullásáig tart. A taplógomba után a toplászoknak jókora területet kell bejárni. Korondról eljutottak a Görgényi – havasokba, de elbarangoltak Nagybányáig is az erdőket járva. A különböző készítmények díszítéséhez felhasznált, fehér nyírfataplógomba gyűjtése még nehezebb, mivel a nyírfa nem nagy tömegben, csupán szórványosan fordul elő. A taplógombát rendszerint mindig ugyanarról a fáról szedik. Az erdőt járó toplászok nyilvántartják a legjobb területeket és fákat. Azokat a fákat, amelyekről a legtöbb taplót szedik toplos fának nevezik. Az összegyűjtött taplógombát kamrában raktározzák el a felhasználásig.

A feldolgozás első mozzanata a taplógomba tisztítása. Ezt, külön erre a célra kaszából készített tisztítókéssel végzik. Kisebb-nagyobb darabokban lefaragják, letisztítják a tapló felületének kemény kérgét. A munka végeztével csupán a tapló vékonyabb vagy vastagabb belső, puha része marad meg. A tisztításnál használt kést rendszerint maga a toplász készíti.

A taplógombát hamuval, vízzel, lassú tűzön öt napon át főzik, majd a szálkás rész eltávolítás után kalapáccsal “megpotyolják”, ezután kifaragják, majd nyújtják, szabják, vasalják és préselik.

A taplóból többféle tárgyat is készítenek: sapkát, válltáskát, kefetartót, falvédőt, öveket, tűpárnát, virágdíszeket, és másokat.

A toplász már munka közben elhatározza, hogy mit fog készíteni a kiszelt anyagból. Ennek megfelelően nyújtja ki a szeletet. Nyújtásnál a szeletet két kezében tartja, és minden irányba húzogatja. Minden húzás után fordít rajta egy keveset, így alakítja ki a szükségesnek megfelelő nagyságot és formát.

Mindezek után következik az anyag kiválogatása. A toplász a készítendő tárgynak megfelelően osztályozza, válogatja az anyagot (táska, sapka, dísz stb.)

A díszítésre szolgáló mintákat a toplászok maguk készítik. A mintát asztalra helyezi, ráteszi a kinyújtott anyagot s forró vasalóval két – háromszori húzással belepréseli a taplót a mintába. A taplóholmikat vasalás mellett külön kivágott és felragasztott elemekkel is díszítik.

Jellegzetes díszítő elemek a fák, célzó vadászok, menekülő szarvas, bükkmakk, lepkék.

Forrás: Ferenczi Géza Taplófeldolgozás Korondon c. tanulmánya

szerk.: Cseke Ibolya CsIbi