SumidaIMPERIÁL A LEGENDÁS VERSENYLÓ
A közelmúltban mozikba került Kincsem c. film kapcsán a lósport ismét az érdeklődés középpontjába került. Kincsem és sok más, kiváló teljesítményt elért versenylovaink körül mégis kiemelkedik Imperiál, aki a 20.század 60-as éveiben mutatta meg képességeit.
A második világháborút követő lótenyésztés és versenyzés nehéz, szinte kilátástalan helyzetből indult. A háborús károk, az eltűnt vagy megsemmisült versenyló-állomány után jóformán elölről kellett kezdeni mindent. Felkutatták az eltűnt lovakat, helyreállították a valaha oly szép istálló épületeket, az impozáns tribünök, és versenypályák környékét. Tulajdonképpen innen indult Imperiál, a kor kimagasló képességű telivérjének története. Kezdjük hát elölről.
Az elveszettnek hitt galopplovat, Intermezzót megtalálták. Az 1944-ben, kiváló szülőktől (Caissot – Alcyone ) ellett, klasszis származású, szép küllemű mén hivatott volt nagy teljesítmények elérésére. A nemes állatot valahol Martonvásár környékén találták meg, ahol igába fogva végezte napi munkáját. A szénhordás, az igahúzás sem tudta megtörni erős szervezetét, aki a majdani Imperiálnak volt a nagyapja.
A ménesben a „házastársa” , a hajdani vetélytársa Minci lett, és ebből a párosításból született Imi.
Intermezzo második fiát, Imit 1953-ban Dióspusztán nevelték fel. Már éves csikó korában felfigyeltek rá, kétéves korában, küllemével, kivételesnek látszó képességeivel ragadtatta meg a szakembereket figyelmét. Versenyzésének első évében négyszer győzött egymás után, és ezt követően is sorra nyerte a legnagyobb hazai és külföldi versenyeket.
Intermezzo és Minci nagyszerű fia korán a ménesbe került. Az apát még az igába fogás sem törte meg, a fiú pedig, amelyre annyira vigyáztak, fiatalon rokkanttá vált.
Imi a Kisbér melletti Apátipusztára került, ahol apaméni feladatot teljesített, Hurryt az Olaszországban vásárolt kancát párosították hozzá. Azután megjelentek az első ivadékai, melyek között sok hasznos egyed volt, de ezek között mint egy hegycsúcs kiemelkedett Imi hatalmas termetű, impozáns külsejű fia, az arányaiban harmonikus, sárga mén 1960. február 14-én született Imperiál!
A Kisbéri ménesben napvilágot látott kis telivér méncsikó már a születésekor is érdekes jelenség volt. Darabos, csontos, mind a négy lába magasan kesely, éktelen nagy hókával a fején. Amit a tenyésztők rossz ómennek tartanak, az mind meg volt a sárga kis méncsikón. Imperiál azonban alaposan rácáfolt a hippológusokra.
Imperiál születése után nehezen tudott felállni, erőtlen, gyenge csikó volt. Minden körülmény arra utalt, hogy nem lesz életképes. Kezdetben sok segítségre szorult, majd a későbbiekben még tüdőgyulladást is kapott. Az akkori előírások szerint gyógyszeres beavatkozást csak értékesebb, a hatvanezer forintot meghaladó egyedek kaphattak. Ennek ellenére mindent megtettek érte, és így rendbe jött.
Imperiál a szakszerű gondoskodást követően szépen fejlődött, erősödött, és Hurry mellett, elkezdhette azt a rendszeres mozgást, amit akkor a telivér csikók jártatópályás irányított felnevelésének neveztek.
Rádoki József ménesvezető és munkatársai által kidolgozott gyakorlat szerint, a csikók anyjukkal az első hét után egy természetes környezetű jártató pályára kerültek, ezzel elkezdődött fokozatos mozgatásuk. A lehetőség szerinti 800 – 1000 m-es ovális alakú pályán időjárástól függetlenül, napi rendszerességgel mozgatták le a lovakat. Rádoki a mozgás szükségességét fontosnak tartotta, és bebizonyította, hogy a napi jártatópályás mozgatás, az erőnlét, edzettség megszerzéséhez elengedhetetlenül szükséges. Ezen túl a mozgatás hatására nem várt gyógyulási folyamatok indultak el.
A nyugdíjas ménesvezető gondolatai: “Balettozni hiába kezd tizenéves korában valaki, nem lesz belőle igazi táncos. Azonban, ha hatéves kortól kezdi el, akkor igen. Sok fáradtsággal, erőt nem kímélő, időt nem sajnáló gyakorlással. A lovaknál ez úgy értelmezendő, hogy választás után a csikókat először anyjukkal együtt, később külön trenírozták. Naponta nyolc – tíz kilométert futottak, jártak anélkül, hogy megerőltették magukat. Az a véleményem, hogy a csikóknak a nyereg nélküli szabadon jártatás nem árthatott meg, viszont amelyiknek megártott, az nem volt való versenylónak.
Imperiál korán megmutatta képességeit, a jártatópályán sokszor kitört a vezető csikóst megelőzve, gyorsulási képességét bizonygatva. Ennek megfelelően takarmányozták és a szükséges vitaminok mellett krumplicukrot kapott.”
Rádoki József ezzel a felnevelési gyakorlattal mind a galopplovaknál, mind az ügetőknél sikereket ért el. Kisbér után Somogysárdon folytatta módszerét, és volt olyan évjárat, amikor a 22 pályára felkerült egyedből 20 csikó eredménye őt igazolta.
Imperiál felnevelése után az alagi tréningtelepre került. Itt trénere a fiatal Aperianov Zakariás lett, aki Imperiál előkészítésével megmutatta, hogy művésze mesterségének.
Imperiál kapcsán szükséges néhány mondattal tisztelegnünk előtte:
Aperianov Zakariás 1939. augusztus 19-én, tizenkét éves korában szerződött Pejacsevich János grófhoz lovászfiúnak. A gróf kora kiváló idomárja volt, gondot fordított az utánpótlás nevelésre is. Aperianov álma tizennégy éves korában teljesült, amikor gróf Erdődy Rudolf Daru nevű lován nagy versenyen is nyeregbe ülhetett. Negyvenöt győzelmet aratott rövidre mért hároméves zsoké pályafutása alatt. Huszonhat éves korában önálló idomár lett. Trénerként első versenyét 1953. július 2-án nyerte. Gazember nevű lovát Farkas Tibor lovagolta. 1962-ben a vezető idomárok hibás minősítésének köszönhetően került istállójába Imperiál, mellyel sikert sikerre halmozott. A csodaló megismételhetetlen teljesítményei is elégségesek lettek volna a mester nevének aranykönyvbe kerüléséhez. Tizenhat derby győzelmével azonban a Guinness Rekordok Könyvébe is bekerülhetne. Az ott nyilvántartott tréner, John Porter ugyanis “mindössze” hét derby győzelemmel dicsekedhet.
De térjünk vissza Imperiálhoz. A sárga mén lovasával, Németh Ferenccel és Gelics Mihállyal sorra nyerte a nagy versenyeket. Lenyűgöző megjelenéséhez, alkati nagyságához csodálatosan illeszkedett nyugodtsága, szelídsége, idegnélküli jámbor természete.
Ebben a telivérben minden összpontosult, ami pályafutása alatt szereplését és eredményeit biztosította. Rendkívüli egyed, galoppja olyan tértölelő, hogy mellette minden hazai ló vágtája eltörpült. Nem mindig indult jól, de felgyorsulási készsége hatalmas. Ha a mezőnytől elmaradt, gyorsan képes volt az élre kerülni. Széles szügye, izmos háta és ágyéka, rendkívül nagy deréktája, az átlagnál hosszabb lábai lehetővé tették az utóbbi évszázad páratlan sikereinek elérésére.
Emellett látványosan szép mén volt. Csillogó sárga szőrét öt helyen díszítette fehér folt. Az egyik a fején, a négy lábán pedig egyforma magasságban messzire világító fehér szőr ragyogott. Eredményei magukért beszélnek.
Hazai versenyeken indulva: 1962-ben kétévesként négy verseny és négy győzelem, 1963-ban négyszer indult, mind a négy esetben győzelmet ért el, 1964-ben háromszor állt starthoz, mind a háromszor győzött.
Nemzetközi, külföldi versenyeken:
1962-ben Prága, Prága, Bécs: mindhárom esetben győzött,
1963-ban kétszer startolt Bécsben – két győzelem, Berlinben győztes, Baden-Badenben helyezetlen, és egy II. helyezés, Washingtonban helyezetlen
1964-ben München, Hamburg győzelemmel, Düsseldorfban II. ,Malmőben győzelem.
Imperiál utolsó versenyén 1964. augusztus 30-án Baden-Badenben helyezetlenül futott.
Érzékeny szervezetén kiütközött a sok utazás és a versenyzés fáradalma. A három éven át tartó, diadalútjának végéhez ért a ragyogó képességű telivér, amelynél jobb és eredményesebb galopp versenyló több emberöltő óta nem volt hazánkban.
A versenyzés után lekerült a pályáról, és fedezőmén lett a Bábolnai ÁG-hoz tartozó kerteskői telivér ménesben. Imperiál tenyésztési ideje alatt több mint 350 ivadéka született.
A csődör a legenda szerint válogatós volt: a szürke kancákat kedvelte leginkább, ám azokból kevés van a telivérek között. Így sokszor megesett, hogy fedeztetéskor egyfajta afrodiziákumként szürkével kecsegtették, majd a döntő pillanatban más, kijelölt kancát toltak elé.
Több csikója nyert Magyar Derbyt, de egy sem érte el apja sikereit. Egyik legjobb fia a külföldi kancától született Prince Ippi volt, a németországi híres Röttgeni Ménes tulajdonaként. Ippi szép eredményeket ért el, többek között három éves korában fölényesen megnyerte a kölni Európa Nagydíjat. Később fedezőmén lett a Röttgeni Ménesben.
Imperiál matuzsálemi kort élt meg, 29 éves korában a Kerteskői Ménesben altatták el. Szívét Kerteskőn temették el, csontvázát Bábolnán állították ki.
Szerkesztette: Pester Béla
Forrás: Schöffer Jenő Imperiálról megjelent cikke alapján
