Magyar ipar büszkesége a 424-es gőzmozdony
Egykor rendkívül elterjedt, mindennapos látvány volt a vonat szerelvények előtt füstfelhőbe burkolózó gőzmozdony, melyek igen hosszan szolgáltak, az 1920-as évektől a személyvonati gőzvontatás, 1984-es megszűnéséig
Nagy méret, nagy teljesítmény…
A 424-eshez képest a kisebb gőzmozdonyok csak “kávédarálók” voltak, ahogy akkoriban nevezték őket. A 424-esnek legalább akkora tekintélye volt kis hazánkban, mint később a svéd Nohab dízelmozdonynak, vagy a közkedvelt „Thomas a gőzmozdony” című angol mesefilm sorozatban Gordonnak. Nem véletlenül, hiszen 14 bar gőznyomással 1350 lóerő teljesítményre volt képes, 21 köbméter vízkészlettel, 9 tonna tüzelőkészlettel rendelkezett, és 90 km/óra volt a megengedett csúcssebessége (ezek szerint többre is képes lett volna). Ez az 1950-as, ’60-as, ’70-es években nem volt lebecsülendő egy mozdonytól.
Története
Az államvasutak az első hat mozdonyt, száz éve, 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú “Bivaly” becenevű mozdonyt a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2’D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla (1882–1970) mozdonykonstruktőr irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.
A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása .
A sorozat egyik legnagyobb kihívása az ingavonati közlekedés volt, mivel egy időben felmerült a gőzmozdonyok további alkalmazása a megfelelő dízel- és villanymozdonyok ideiglenes hiánya miatt. Sor került jó néhány mozdony átalakítására, de a hátrameneti problémák – például jelentős sebességcsökkenés – miatt nem tudott teret nyerni ez az elgondolás.
Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években a 411-es gőzmozdonyokkal együtt átalakítottak néhány 424-es mozdonyt pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdonyok teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehették fel a versenyt a MÁV új beszerzésű mozdonyaival.
Az 1960-as évektől megjelentek a megfelelő teljesítményű M61-es (Nohab) és M62-es (“Szergej”) dízelmozdonyok, ezért a gőzmozdonyok, velük együtt a 424-esek szerepköre is egyre csökkent.
A sorozatot az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak.
A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es volt a legsikeresebb. 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.
Az utoljára gyártott 424-es 2004-ig Gárdonyban volt kiállítva.
Általános adatok
Gyártó MÁVAG, Budapest
Gyártásban 1924-1958
Darabszám 365 (MÁV-nak)
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 2’D
Nyomtávolság 1435 mm
Hajtókerék-átmérő 1606 mm
Futókerék-átmérő 1040 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 90 km/h
Ütközők közötti hossz 21 000 mm
Hossz 13 032 mm
Tengelytáv forgóvázon belül 2400 mm
Teljes tengelytávolság 9500 mm
Szolgálati tömeg 83,2 t / 85,1 t
Tapadási tömeg 57,2 t / 58,49 t
Legnagyobb tengelyterhelés 14,3 t / 14,75 t
Legkisebb pályaívsugár 240/180 m
Gőzvontatás
Szerkezetszám 122.
Jelleg 2’D-h2
Szolgálati tömeg szerkocsival 140,6 t / 146,38 t
Tengelytávolság szerkocsival 17 334 mm
Hengerek száma 2
Átmérője 600 mm
Dugattyú lökethossza 660 mm
Gőznyomás 14 bar
Rostélyfelület 4,46 m²
Túlhevítő felület 58 m²
Teljesítmény 1350 LE (993 kW)
Gépezeti vonóerő 113,2 kN
Szerkocsi
Szolgálati tömege 57,4 t / 61,28 t
Vízkészlet 21 m³
Tüzelőanyag-készlet 9 t
Szerk.: Cseke Ibolya CsIbi