Magyar ipar büszkesége a 424-es gőzmozdony

Egykor rendkívül elterjedt, mindennapos látvány volt a vonat szerelvények előtt füstfelhőbe burkolózó gőzmozdony, melyek igen hosszan szolgáltak, az 1920-as évektől a személyvonati gőzvontatás, 1984-es megszűnéséig

Nagy méret, nagy teljesítmény…

A 424-eshez képest a kisebb gőzmozdonyok csak “kávédarálók” voltak, ahogy akkoriban nevezték őket. A 424-esnek legalább akkora tekintélye volt kis hazánkban, mint később a svéd Nohab dízelmozdonynak, vagy a közkedvelt „Thomas a gőzmozdony” című angol mesefilm sorozatban Gordonnak. Nem véletlenül, hiszen 14 bar gőznyomással 1350 lóerő teljesítményre volt képes, 21 köbméter vízkészlettel, 9 tonna tüzelőkészlettel rendelkezett, és 90 km/óra volt a megengedett csúcssebessége (ezek szerint többre is képes lett volna). Ez az 1950-as, ’60-as, ’70-es években nem volt lebecsülendő egy mozdonytól.

Története

Az államvasutak az első hat mozdonyt, száz éve, 1918-ban rendelte meg. A 424,001-424,006 pályaszámú “Bivaly” becenevű mozdonyt a Magyar Királyi Állami Vas-, Acél- és Gépgyárak 1924-től gyártotta a 424-es sorozatú, 2’D tengelyelrendezésű, univerzális, túlhevítős gőzmozdonyát. Próbaútját 1924. április 22-én tartották Budapest és Vác között. Kertész Béla (1882–1970) mozdonykonstruktőr irányította a tervezését, de a munkában részt vett a későbbi kormányzóhelyettes Horthy István is.

A sorozaton később több változást kísérleteztek ki. Legjelentősebb újítások a csillagfúvó, a Wagner-féle füstterelő, a kettős kémény, a székek és a habzásgátló alkalmazása .

A sorozat egyik legnagyobb kihívása az ingavonati közlekedés volt, mivel egy időben felmerült a gőzmozdonyok további alkalmazása a megfelelő dízel- és villanymozdonyok ideiglenes hiánya miatt. Sor került jó néhány mozdony átalakítására, de a hátrameneti problémák – például jelentős sebességcsökkenés – miatt nem tudott teret nyerni ez az elgondolás.

Utolsó nagyobb újításként az 1960-as években a 411-es gőzmozdonyokkal együtt átalakítottak néhány 424-es mozdonyt pakuratüzelésűvé, melynek köszönhetően a mozdonyok teljesítménye valamelyest megnőtt, de még így sem vehették fel a versenyt a MÁV új beszerzésű mozdonyaival.

Az 1960-as évektől megjelentek a megfelelő teljesítményű M61-es (Nohab) és M62-es (“Szergej”) dízelmozdonyok, ezért a gőzmozdonyok, velük együtt a 424-esek szerepköre is egyre csökkent.

A sorozatot az 1980-as években kezdték selejtezni. Néhány mozdonyt guruló fűtőkazánná alakítottak, kilenc darabot pedig kiállítottak.

A magyar gőzmozdonyok közül a 424-es volt a legsikeresebb. 1958-ig összesen 514 darabot gyártottak, ebből 149-et külföldi, főként jóvátételi megrendelésre.

Az utoljára gyártott 424-es 2004-ig Gárdonyban volt kiállítva.

Általános adatok

Gyártó MÁVAG, Budapest

Gyártásban 1924-1958

Darabszám 365 (MÁV-nak)

Műszaki adatok

Tengelyelrendezés 2’D

Nyomtávolság 1435 mm

Hajtókerék-átmérő 1606 mm

Futókerék-átmérő 1040 mm

Engedélyezett legnagyobb sebesség 90 km/h

Ütközők közötti hossz 21 000 mm