SumidaPécsi ókeresztény sírkamrák
A Magyarország déli részén, a Mecsek-hegység lábánál fekvő Pécs éghajlata, növényzete, zegzugos utcácskái valósággal mediterrán hangulatot árasztanak. Gazdag művészeti életével, színházával, múzeumaival, fesztiváljaival nemcsak a környék, de az ország egyik jelentős kulturális központja is. A várost Kr. u. II. század elején a rómaiak alapították. A IV. században Sopianae már virágzó tartományi székhely és a kora kereszténység egyik jelentős központja volt.
Szent István, az első magyar király 1009-ben püspökséget alapított itt, 1367-ben pedig a városban kezdte meg működését Magyarország első egyeteme. A 150 éves török hódoltság építészeti emlékei, a dzsámik, a török fürdő és Idrisz baba türbéje ma is láthatók.
Az ókori Sopianae temetőjében a Kr. u. IV. században egyszerű templomokat, kápolnákat, mauzóleumot és alattuk sírkamrákat építettek római elődeink. A több mint 200 éve folyó régészeti feltárások során a temetőépületek körül több száz melléklettel gazdagon ellátott sírra bukkantak a régészek. Az itt előkerült síkamrákat, és a keresztény szimbólumokkal díszített épületeket – bibliai tárgyú freskói alapján – ókeresztény temetőnek tartják. Nem csak Magyarországon, hanem egész Európában is itt maradtak fenn legnagyobb számban temetői épületek, ezért ez az ókeresztény műemlékegyüttes az emberiség története szempontjából kiemelkedő kulturális érték.
Az ókori Sopianae
A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a IV. század elején a központi részét, kb. 400 x400 m nagyságú területet városfallal vettek körbe. A késő római időszakból három különálló – a város körül elterülő – temető ismert: a római kori várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra, a Szent István téren és környékén. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.
A feltárt leletegyüttes építészetében és falfestészetében rendkívül sokoldalúan és összetetten szemlélteti a Római Birodalom északi és nyugati provinciáinak korai keresztény temetkezési építészetét és művészetét, egy napjainkig élő kultúra és civilizáció gyökereit. Sopianae ókeresztény temetőjének sajátossága, hogy itt nagyszámú kőépítmény található: több száz téglasír, több tucat kőből és téglából épített kisméretű családi sírkamra és nagyobb közösségi sírbolt .
A kétrészes építmények föld alatti része a sírkamra, az elhunytakat téglasírokba vagy ritkábban szarkofágokba helyezték, ezek fölé emlékkápolnát (memoria, mausoleum) emeltek. A kétszintes épületek kettős feladatot láttak el: temetkezési helyként és szertartások céljára szolgáltak. A sírkamrák többnyire a tehetős családok temetkezőhelye volt
2007-től a Cella Septichora Látogató Központ és föld alatti régészeti lelőhely részeként megcsodálható a Korsós sírkamra, a Péter-Pál sírkamra, a Nyolcszögű sírkápolna, a III., IV., XIX. és XX. számú sírkamrák.
Az Ókeresztény Mauzóleum
1975-ben, mikor az addig itt lépcsőzetesen folyó vízesés javítási munkálatai során bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre.
A temetői kápolna egyike az ókori Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt; a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A sírkamra eredetileg egy festett helyiségből állt, amelynek déli oldalán állt a hatalmas, gyönyörűen faragott szarkofág. Később a sírkamrát nyugati irányban megnagyobbították és két újabb szarkofágot helyeztek el benne.
A sírkamra festményei részben felületkitöltő díszítések, részben pedig figurális ábrázolások. A megmaradt freskósorozat alapvetően két részből áll; az északi falon Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma látható. A keleti fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztus szimbólumát, a krisztogramot látjuk.
(A krisztogram Krisztust jelképező szimbólum, a görög X (khi) és P (rho) betűk, Krisztus görög nevének (KhRisztosz) az első két betűje; ezért nevezzük Krisztus monogramnak) Az alatta lévő fülkében búzakalász ábrázolással és pálmaággal övezett trónuson ülő, vörös ruhás alak torzója szerepel.
Péter-Pál sírkamra
A Péter-Pál sírkamra 1782-ben került elő, miközben a Káptalani Levéltár épületének az alapjait építették. A sírkamra északi falán Péter és Pál apostolok ábrázolása látható, akik magasztaló testtartásban mutatnak a krisztogramra. A Péter-Pál sírkamra mennyezetén látható a IV. századi ókeresztény falfestészet nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő példája. A paradicsomot jelképező mennyezeten gazdag növényi (szőlő) és állati (páva) ornamentika között, medalionokba foglalt portrékon négy fiatal arcképei szerepelnek, akiknek kiléte bizonytalan.
Korsós sírkamra
A Korsós sírkamrát is a XVIII. században, a kiterjedt pécsi pincerendszer kialakításakor fedezték fel. Teljes feltárását és rekonstrukcióját Fülep Ferenc végezte el 1964-ben. Nevét a sírkamra északi falában lévő fülkében látható korsó és pohár ábrázolásáról kapta. A falakon festett növényi és geometrikus díszítés látható. A rácsmotívum valószínűleg a Paradicsomkertre utal.
Ókeresztény temetőkápolna az Apáca utcában
Az észak-déli tengelyű építmény északon apszissal zárul. Az apszisban Kr. u. 390 körül ülőpadot alakítottak ki és egy oltárlapot helyeztek el. Belső terében a padlószint alatt négy sír került elő. A temetőkápolna annyiban különbözik más sopianaei temetői épületektől, hogy itt az épület belső járószintje alá mélyített sírokba és nem sírkamrákba temetkeztek a város keresztény lakosai.
Az Ókeresztény Mauzóleum
1975-ben, mikor az addig itt lépcsőzetesen folyó vízesés javítási munkálatai folytak, bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre.
A temetői kápolna egyike az ókori Sopianae nagyobb épületeinek. Kétszintes volt; a felszíni kápolna cella memoriaeként szolgált, míg a kriptában temetkeztek. A sírkamra eredetileg egy festett helyiségből állt, amelynek déli oldalán állt a hatalmas, gyönyörűen faragott szarkofág. Később a sírkamrát nyugati irányban megnagyobbították és két újabb szarkofágot helyeztek el benne.
A sírkamra festményei részben felületkitöltő díszítések, részben pedig figurális ábrázolások. A megmaradt freskósorozat alapvetően két részből áll; az északi falon Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma látható. A keleti fal tengelyében, a mennyezet alatt Krisztus szimbólumát, a krisztogramot látjuk. Az alatta lévő fülkében búzakalász ábrázolással és pálmaággal övezett trónuson ülő, vörös ruhás alak torzója szerepel.
Cella Septichora: A hétkaréjos későrómai épület az egész Duna vidéken egyedülálló alaprajzú, a 4. században épült. 4-6 méter mélyen, az egykori római járószintre ereszkedve láthatjuk a falakat, melyek néhol 2 méter magasan is megmaradtak.
III. sz. sírkamra: Felszíni építmény valószínűleg nem állt felette. Boltozata beomlott, szarkofágjának tetejét a sírkamra egykori kirablói összetörték.
XIX. sz. sírkamra: A 2004-ben feltárt sírkamrában két sírládát találtak. A két sírt csak egy téglarács választotta el egymástól, mely az odatemetettek összetartozására utal. A felszíni kápolna elpusztult.
XX. sz. sírkamra: Az itt talált 3 sírláda közül az egyik belülről vakolva és festve volt. Az ásatáskor előkerült nagy mennyiségű freskótöredékből ítélve az egykori felszíni kápolna is festett lehetett.
Nyolcszögű sírkápolna: A 4. század végére Sopianae temetője valószínűleg megtelt, így a korábban talán keresztelő kápolnának emelt épületet alakították át sírkamrává. Legmagasabb megtalált fala 3,8 méter.
Pécsi Ókeresztény sírkamrák műemlék együttes
2000-ben került fel az UNESCO világörökségi listájára.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
