SumidaMátyás kútja(i)
A címet olvasva bizonyára a legtöbben a Budai Vár belső udvarán található gyönyörű historikus szoborcsoportra gondolnak. Bevallom én is így voltam ezzel mindaddig, amíg véletlenül rá nem bukkantam a google-ban a többi Mátyás névvel illetett kútra. Kezdjük tehát sorjában.
A Mátyás-kút a Budai Királyi Vár azon szerencsés műemlékei közé tartozik, amelyek túlélték a világháború és az azt követő időszak eszement pusztításait. Stróbl Alajos alkotásán Hunyadi Mátyás egyik, a Vértes hegység erdeiben rendezett vadászata elevenedik meg: a forrás feletti sziklán álló király lábai előtt egy elejtett szarvassal, vadászkutyákkal, kíséretének tagjaival. A Mátyás-kutat 1904-ben adták át, azóta ezt a Királyi Palota épületrészei által közrefogott teret Hunyadi-udvarnak nevezik.
A szoborcsoport bal alsó oldalán Galeotto Marzio olasz humanista tudós sólyommal a térdén jegyzetel. Vele átellenben, a jobb szélen Vörösmarty Mihály Szép Ilonkája ül.
Stróbl Alajos a Mátyás-kút megalkotását belső szükségletnek érezte.
“…Ez az ő eszméje volt s addig-addig szorgalmazta a megrendelését és szállította lejjebb agyagi igényeit csaknem a ráfizetésig, mígnem kötélnek állt a Várpalota építkezésének vezetősége, főképpen barátja Hauszmann Alajos építész-tanár. Stróbl alapjában romantikus érzésvilágát valósággal hipnotizálta a “daliás idők” Mátyása, általában a “zordon de ragyogó lovagkor” csillogó ó-aranyfénye. Mindig túl volt fűtve és állandóan lelkesedésre volt hangolva, ennélfogva elég volt egy véletlen séta a Zugliget erdejében, hogy hirtelen képzelettársítással maga elé képzelje az ősi budai vadont, amelyben az ifjú király szenvedélyesen hajszolja a szarvasok és vaddisznók falkáit cifra ruhás csatlósai kíséretében. Megformálta tehát falhoz lazán illeszkedő szoborcsoport alakjában a Mátyás-kutat, a királyt vadász-cselédjeivel, pecérjeivel, vadűző ebeivel…. Annyira beleélte magát a “daliás időkbe”, hogy egy szép nyári éjszakán epreskerti műhelyének fái között a tanítványaival eljátszotta Mátyás vaddisznó-vadászatát, illetve csak a végét, hatalmas máglya parazsán sütve a zsákmányt, azaz egy hentesboltban vásárolt malacot. Képzelete máskor is rendezett ilyen délibábos játékot…” Lyka Károly: Szobrászatunk a századfordulón című könyvből idézve.
A szobor elkészültéhez és utóéletéhez sok érdekesség tartozik, így többek között a zsákmány modelljéhez is. A szoborzsákmány mintájául szolgáló agancs Hauszmann Alajostól származik, aki 32 évig használta a Szentendre környéki Annavölgyben vett birtokát és vele az erdők vadászati jogát, a szarvast viszont nem ő lőtte ki. Az ugyanis elkobzásból származott: a szarvast Szentendre határában egy vadorzó terítette le, onnan került a trófea Hauszmannhoz, majd Stróblhoz, végül bronzba öntve a Budai Várba, ahol ma is bárki megcsodálhatja.
Na de hol a többi? Kezdjük Baranyával.
Gödrétől nyugatra, a Gödrei-vízfolyás völgyében található. Megközelíthető a Táling-völgyön keresztül. Téglából épített merítős kútszerű forrás fa tetővel ellátva. Annak aki pontosabban szeretné tudni: GPS 46° 16,599′ 17° 56,849′.
A kút legendája: 1485 derekán Mátyás király Bécs városát is elfoglalta. A hazatérő királyt hűséges szolgái a zselici erdőkbe kísérték, hogy kikapcsolódás gyanánt vadászatot rendezzenek. A táj szépsége lenyűgözte Mátyást. Egyre beljebb lovagoltak a sűrű erdőben. Ismeretlen vidéken jártak, amikor egy tisztáson egy kis forrásra bukkantak. A király elsőként merítette meg kupáját a vízben, és ezt még háromszor megismételte. “Bizony mondom nektek, ennek a víznek az íze vetekszik a Budai-hegyek tiszta vizű forrásaival!” – kiáltott fel az uralkodó, és szolgáit is arra buzdította, hogy igyanak a forrás vizéből. Hamarosan a közeli falu vadászai is a forráshoz jöttek, s megdöbbenésükre látták, hogy maga Mátyás király áll előttük. A gödrei vadászok segítségével soha nem látott zsákmányra tett szert az uralkodó. Hatalmas vadkanokkal, csodás szarvasokkal és megannyi apróvaddal tértek vissza Budára. A vadászok miután útbaigazították a híres vendégeiket, elmesélték a faluban a történetet. A forrást a nép azóta is Mátyás-kútnak nevezi.
Zemplén, illetve a Felvidék
Mátyás előszeretettel vadászott a Felvidéken, annál is inkább, mert mint ismert Edelpeck Borbála egy ideig Besztercebányán nevelte Corvin Jánost, a király törvénytelen fiát. A vadászat pedig kiváló alibi volt a féltékeny Beatrix előtt arra, hogy meglátogassa Borbálát…
A legenda szerint vadászott a Kassa közeli kavecsányi erdőkben is, az itt található Király-kút róla kapta nevét. Sajnos több anyagot erről nem találtam.
Van viszont „aranygombos” Telkibánya közelében egy Mátyás kút. A helybéliek szerint annyira hiteles, hogy még Szép Ilonka sírja is itt található.
Telkibánya az Árpád-kori királyi bányák leghíresebb települése. Telkibányát Nagy Lajos 1341-ben bányavárossá emelte. Több mint kétszáz éves felszínközeli aranybányászat után Mária Terézia nyittatta meg újra az arany- és ezüstbányákat, amelyek még a 19. század elején is működtek.
Mátyás Király idején a falu fénykorát érte. Mátyás Fekete Seregének finanszírozását az itt bányászott arany jelentette. A király sokat vadászott erre, ez a terület pihenőhelyül szolgált a számára.
A falutól tíz kilométerre a Pálháza felé vezető úton, mindössze 250 méteren lévő jegesbarlanggal szemben található a hideg vizű „Mátyás király kútja” nevű forrás. A kút elnevezése Mátyás király és Szép Ilonka romantikus találkozásának legendáját őrzi. A történetet Tompa Mihály meséli el a Király kútja című versében. A forrás mellett van Szép Ilonka sírja. A még ma is jéghideg vizet adó forrást és Szép Ilonka sírhelyét Tóth Bálint gönci útbiztos építette ki 1932-ben.
Vértes-Gerecse
Számomra a leghitelesebbek, – amennyiben a legendák sorában ezt a kifejezést illik használni – a Vértesben található Mátyás kut(ak).
Mivel a királynak az országjáró vadászatokon kívül egyéb dolga is akadt, Csehország, Bécs, Délvidéken a törökök, azt gondolom, ha a „hobbyjának” akart hódolni, legközelebb a Budai hegységen kívül erre a Vértes bizonyult a legalkalmasabbnak.
Héreg: A falu nevezetességei közé tartozik a Gerecse oldalában fekvő Királykút. A hagyomány szerint Mátyás király gyakran pihent meg ennél a kútnál a környékbeli vadászatai során.
Vértesbeli – vértessomlói (?) vadászatának állít emléket Vörösmarty Mihály csodálatos verse is, a Szép Ilonka:
„A vadász ül hosszu méla lesben,
Vár felajzott nyílra gyors vadat,
S mind fölebb és mindig fényesebben
A serény nap dél felé mutat.
Hasztalan vár; Vértes belsejében
Nyugszik a vad hűs forrás tövében…”
És itt visszakanyarodtunk a várbeli szoborhoz, kúthoz. Hiszen ezt a vadászatot örökíti meg Stróbl Alajos is.
Bevallom, itt feladtam. Nagy királyunk merre nem járt fényes kísérettel, vagy álruhában? És nyilván mindenhol megszomjazott. Kérem a Tisztelt olvasókat, aki a fentieken kívül még tud Mátyás kútról, hozzászólásában írjon róla pár sort. Vagy könnyebb lenne azt kérdezni: hol nincs Mátyás-kút?
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás: a legendák és a népmesék világa 🙂
