SumidaSas-hegy Természetvédelmi Területet.
Budapest egyik legmarkánsabb dolomitképződményének hegyoldalai meredeken emelkednek ki Dél-Buda beépített környezetéből. Nevét a monda szerint arról kapta, hogy a Budai Vár visszafoglalásának emlékére tartott díszmenet során e hegyről sasok repültek a vár felé.
A hegyet a XVIII. század vége óta látogatták a kutatók, akik „expedícióik” során újabb és újabb fajokkal találkoztak. Egyebek közt ezért kezdtek el kardoskodni amellett, hogy a Budai-hegység egyes részeit, köztük a Sas-hegyet is megóvják a város terjeszkedésétől. A Sas-hegy 30 hektárját tehát 1958-ban természetvédelmi területté nyilvánították, amely fokozott védettséget jelentett: a látogatókat kizárták, hosszú évekig fegyveres őrök vigyázták a környéket. A természetvédelmi jogszabályokat a rendszerváltást követő évtizedben módosították: a területet és főleg annak legértékesebb sziklagyepes részét elözönlötték a látogatók, a befektetők építkezései pedig az úgynevezett pufferzónát csökkentették. A lakóövezetek közti közparkok, kutyafuttatók területe csökkent, a megmaradt zöld területekre folyamatosan nőtt az igény, ezzel együtt a Sas-hegyi természetvédelmi területet egyre többen használták. A kutyasétáltatás, a kerékpározás és a taposási károk mellett a Sas-hegyi borkultúrából fennmaradt orgona (a szőlősorok végén orgonabokrokat telepítettek), valamint a parkosítással idekerült fajok (feketefenyő, aranycserje, aranyfa) terjeszkedése is veszélyeztették az értékes, ritka fajokkal tarkított, érzékeny élőhelyet.
Az ember már igen régen szőlőt telepített a jó mikroklimatikus tényezőkkel rendelkező, könnyen felmelegedő hegyoldalakra, de a XIX. század végi filoxéravész – az ország legtöbb szőlőjéhez hasonlóan – ezt az ültetvényt is elpusztította. Azóta nem próbálkoztak itt szőlőműveléssel. Az 1940-es években a Sas-hegyet közparkká nyilvánították és megkezdték a kopárosok fásítását fekete fenyővel, ami miatt az eredeti növénytakaró majdnem megsemmisült. Dr. Pénzes Antal, 1942-ben végzett vizsgálatai nyomán 1958-ban védetté nyilvánították a területet, ennek köszönhetően a természetes élővilág a környék sűrű beépítettsége ellenére fenn tudott maradni.
A 30 hektáros védett rész teljesen körbekerített, a bejárat a Tájék utca végénél található. A területre belépve jobb oldalról látható a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Sas-hegyi látogatóháza. A látogatóközpontban a „Menedék a betontengerben” című interaktív kiállításon a hegy története és a legértékesebb növény-és állatfajok ismerhetők meg. A fogadóépület teraszáról és a kilátópontról lehet gyönyörködni a budapesti panorámában. A hegy élővilágát a Sas-hegy tanösvény és a gyíkbemutató terráriumok is segítenek megismerni.
Növényvilág
A Sas-hegy meredek, főleg déli hegyoldalát nyílt dolomitsziklagyep borítja. Mikroklímája a közép-európai klímához viszonyítva sokkal melegebb, szárazabb, így maradhatott fent a jégkorszakot átvészelve a meleg időszakot kedvelő magyar gurgolya és az Szent István király-szegfű. A hegy északi oldala hűvösebb, az erózió mértéke is kisebb. Itt zárt, budai dolomitsziklagyep található, amelynek jellegzetes jégkorszaki maradványfaja a budai nyúlfarkfű. A kevésbé meredek, vastagabb talajtakarójú területeken karsztbokorerdővel található. Jellemző fa fajok: molyhos tölgy és virágos kőris.
Természetvédelmi kezelések: invazív fajok visszaszorítása
Az ember átalakító munkája közel fél évezrede változtatja meg a Sas-hegy természetes képét. Az emberi beavatkozások következtében megtelepült tájidegen fajokat – például orgona, bálványfa, aranycserje – apránként a Duna-Ipoly Nemzeti Park szakemberei eltávolítják, és igyekeznek a természeteshez közeli állapotot helyreállítani. Munkájukat sok önkéntes is segíti.
Állatvilág
A beépített területekkel teljesen körbezárt hegyen nagyon gazdag az állatvilág. A roppant gazdag pókfauna (kb. 280 pókfaj) egyik védett faja a sziklagyepeket és homok pusztákat kedvelő skarlát bikapók. A területről 47 védett lepkefaj ismert, amelyből 3 faj fokozottan védett, ezek közül a leggyakoribb a kardos lepke. Hüllői közül kiemelkedő értéket képvisel a pannon gyík, a zöld gyík, a fali gyík és a fokozottan védett haragos sikló. Nagyon gazdag a madárvilága is. Az eddig megfigyelt 92 védett madárfaj közül 6 élvez fokozott védelmet, ilyen például a kövirigó. A hegylábon található alacsony erdő és sűrű bozót a városban élő énekesmadarak költőhelye. Ragadozó madarak közül a karvaly itt is fészkel, míg a héjának és a vörös vércsének kedvelt táplálkozó helye.
Elhelyezkedés: XI. kerület, Hegyalja úttól délre, Budaörsi úttól északnyugatra fekvő terület
Országos jelentőségű természetvédelmi terület, védetté nyilvánítás éve: 1958
Megközelíthetőség: 8-as autóbusszal, Korompai úti megállótól gyalogosan (Budapest 1112 Tájék u. 26.)
Látogathatóság: korlátozottan, csak szakvezetéssel látogatható, további információ a Látogatóközpont honlapján
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
