SumidaFeneketlen tó
A Feneketlen tó Budapest XI. kerületében található, a város egyik érdekes természeti képződménye, melyhez számos legenda és tévhit kapcsolódik.
A tó nevének eredete nem ismert, de a mély és feneketlen jelzők elég gyakoriak a tavak megjelölésekor.
Az is városi legenda, hogy a tó 30 méteres mélységű lenne és kincseket rejtene, a valóságban csak 4-5 méter mély.
XVIII. századig ezt a részt a Duna agyaghordaléka borította, mocsaras, nem hasznosított terület volt.
A tó helyén egy hatalmas agyag gödör keletkezett, mert a mai Kosztolányi Dezső téren álló téglagyár munkásai innen termelték ki a gyártáshoz szükséges alapanyagot, egészen addig míg egy vízforrásra nem bukkantak.
Egy legenda szerint forróvíz öntötte el a gödröt és a munkások fejvesztetten menekültek, még a gépeiket, szerszámaikat is hátrahagyták.
Sokáig tartotta magát az a legenda, hogy a munkagépek és azok kezelőinek maradványai még mindig a tó feneketlen mélyén hevernek.
A valóság azonban az, hogy a Közmunka Tanács 1889-ben bezáratta a téglagyárat, és a talajvíz szép lassan feltöltötte az agyagbányát.
A XX. században a tó körül nagy bérházakat építettek, illetve az 1912-ben itt megtelepedő ciszterci szerzetesrend templomot és gimnáziumot emeltetett. Először a mai Szent Imre Gimnázium készült el 1927 és 1929 között, majd a dr. Wälder Gyula által tervezett, kéttornyú neobarokk templom épült fel 1938-ban. A templom mellé tervezett rendház megvalósítását sajnos a háború már nem tette lehetővé.
A sokáig elhanyagolt – de legalábbis nem karbantartott – terület parkosítására 1957-től kezdődően került sor.
A természetes források elapadásával a tó vízminősége romlásnak indult, ezért az 1980-as években levegőztető berendezést és szökőkutat alakítottak ki.
Hosszú évtizedekig volt a park jellegzetessége a Budai Parkszínpad, megannyi színházi és zenés előadás (koncert) otthona. A színpad 1959-ben nyílt meg és kezdetben Bartók Béla nevét viselte (Budai Parkszínpadnak 1965-től nevezik).
A parknak és a tónak gazdag élővilága van.
Mint egy oázis a beton dzsungelben. Rozsdafarkúak, fekete rigók, kormoránok, vadkacsák rendszeresen költenek itt, de szürke gémmel is találkozhat a szerencsés látogató. A fákon mókusok ugrándoznak, éjjelente sünök bóklásznak a fűben. a Tó partján
védett, sütkérező mocsári teknőket és a megunt, így kitett egykor házi kedvencként tartott vörösfülű ékszerteknősöket is is láthatunk. Itt jegyzem meg, hogy a sárgafülű ékszerteknős nem képes áttelelni a mi klímánkon!
A tó körüli park jellegzetes fái, bokrai a papíreperfa , júdásfa , galagonya, virginiai boróka, vöröslevelű mogyoró, szelídgesztenye, tulipánfa , oszlopos tölgy , szomorú borsófa.
A Feneketlen-tavat és a körülötte lévő parkot három oldaláról is igen forgalmas főútvonalak határolják, mégis nyugalmat talál itt, aki pihenni szeretne.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
Források: vendegvaro.hu, borsa.hu, Mészáros Dóra: Állóvizek, tavak régi és modern kori megnevezései a magyarban (Debreceni Egyetem, szakdolgozat)
Wikipédia
