SumidaLAKIHEGYI ADÓTORONY
Magyarországon az első rádióadót, egy szikratávírót 1914. október 14-én adták át. Az első kísérleti rádióadás 1924. március 15-én hangzott el egy bútorszállító kocsiban berendezett stúdióból. A fejlesztések nyomán 1928-ban a Bródy Sándor utca 5-7.-ben készült el egy rádióadó, és Lakihegy mellett építettek fel egy 150 méter magas tornyot is. Ez akkor még csak a Budapesten és környékén lakók részére sugárzott adást.
Ám hamarosan felmerült az igény arra, hogy országosan fogható legyen a rádió. Lakihegyen az új torony amerikai terveit, Tantó Pál mérnök tervezte át magyar viszonyokra. Az adót 1933 július 1 kezdték építeni és már az év december 2-án átadták. Első műsorában az akkori miniszterelnök, Gömbös Gyula ünnepi beszédét sugározta a Budapest I. műsorán. Az új építmény világviszonylatban is az élvonalba került 120 kW teljesítményű adójával. A torony pedig Európa legmagasabb építménye és a Magyar Rádió jelképe lett.
A Lakihegyi antifading antenna, az amerikai Blow-Knox technológiával, a Standard Villamossági Rt.-nél készült, és a MÁVAG szakemberei építették fel 1933-ban. Az úgynevezett antifading antennarendszer egy olyan fizikai jelenégből adódó hibát volt hivatott kiküszöbölni, mellyel a rádiózás hőskora óta szembesültek a szakemberek. A 100 kW-os, vagy annál nagyobb adóberendezések sajátossága volt a fading. Ennek a jelenségnek a lényege, hogy az antennák nem csak vízszintesen, hanem a tér minden irányába sugározzák a jeleket. Ezeknek a jeleknek egy része azonban az ionoszféráról visszaverődik, és a földfelszínhez visszatérve a többi jellel, hol kivonódnak, hol összeadódnak. Ez a jelenség csak este, naplemente után jelentkezik, és csak az antennától számított bizonyos hatókörön túl.
A fading – még ha a nevét nem is tudják – a rádióhallgatók számára sem ismeretlen jelenség: ennek hatására ugyanis a hangok hol elhalkulnak, hol felerősödnek s egyidejűleg torzulnak is. Az új antennatoronytól azt várták, hogy az úgynevezett fading határ – a toronytól számított azon távolság, ahol már érződik a fading jelenség – minél inkább kitolódjon. Ennek a várakozásnak a torony meg is felelt. A torony jellegzetes “hasas” alakját is ezért kapta: a fading jelenséget jobban kiküszöbölő forma nem mellesleg statikailag is biztonságossá teszi az építményt.
A torony Budapest közigazgatási területén kívül, a Szigetszentmiklós-Lakihegyet Halásztelekkel összekötő műút mellett áll. A 314 méter magas szerkezet tömege 280 tonna. Függőleges helyzetét 178 méteres sugarú körben, nyolc, egyenként 220 méter hosszú , egyenletesen elhelyezett feszítőkötél biztosítja. Ezek mindegyike egy-egy 88 tonnás betontömbbe kapaszkodik melyek, 70 tonnás feszítőerőt képviselnek. A torony szélessége a talpánál 0,65, középen 14,65, legfelül pedig 1,39 méter. A csúcson kitolható hangolócső teljes hossza 36 méter, amelyből 30 méter áll ki a szerkezetből. A négyzetes keresztmetszetű torony sarkain, a legnagyobb térerejű középövben, valamint az oldalközepeken is nagy keresztmetszetű rézkábelek vezetik az adófeszültséget. Az antenna földelését a torony körül kb. 100.000 m²-en a talajba süllyesztett réz-vezetékhálózattal oldották meg.
A torony talpcsuklója
Az antenna műszakilag legérdekesebb része a talpcsukló. A vasszerkezet teljes tömegét két, egymással szembe fordított, különleges szilárdságú porcelán csonkakúp és az ezekre ágyazott acél félgömbök tartják. A mindössze 9 cm vastag, üreges kerámiadarabok a súlyterhelés felvétele mellett, a kellő villamos szigetelést is biztosítják.
A hangolócső végén, vagyis az antenna legtetején egy nagyjából kosárlabda méretű üreges acélgömb helyezkedik el. Az 1968-as felújításkor ezt a gömböt újra cserélték és a – villámcsapások által alaposan kilyuggatott – régit a budapesti Postamúzeumban állították ki
A torony a maga 284+30 méteres magasságával a mai napig a világ legmagasabb Blow-Knox-tornya. Akkoriban a világ legmagasabb fémszerkezetű építménye volt, sőt, Közép-Európában minden épületek legmagasabbika. A gyártást végző Standard Villamossági Rt. olyannyira büszke volt – joggal – az alkotására, hogy néhány évre bekerült a logójukba is, és ami minden bizonnyal valamennyiünknek ismerős: a felszabadulás után egészen a 2000-es évek elejéig a Magyar Rádió jellegzetes szimbólumként szerepelt az MR felirat mögött az emblémán.
De miért lett ekkora?
Az antenna magasságának műszaki és történelmi okai vannak. A fading jelenségről fentebb már írtam.
A történelmi okot az első világháborút lezáró békeszerződésekben találjuk. A franciák “kilobbizták”, hogy a kereken 300 méteres Eiffel toronynál magasabb építmény Európában nem építhető, sőt, az épületek, építmények magassága a 280 métert sem érheti el. Ez a korlátozás az 1925-ben épített német königs-wusterhauseni rádióantenna tervezésénél jelentkezett először: az eredetileg 280 méteresre tervezett torony helyett csak egy 243 méter magasat építhettek az ottani szakemberek.
Ezért maga az acélszerkezetű torony Lakihegyen is csak 284 méteres lett (már ez is magasabb volt 4 méterrel az akkori korlátozásnál!), de ezt megfejelték egy 30 méteres, kitolható úgynevezett hangolótoldattal. Ha belegondolunk, maga az acélszerkezet 284 métere is óriási, de a tetején csücsülő toldat is akkora, mint egy tízemeletes panelház. A torony és a toldat együtt adja ki a 314 méteres magasságot.
A torony építése
Az 1933 nyarán kezdődő építés is szolgált néhány érdekességgel: a munkásoknak egy külön liftet építettek, mivel a toronyra való felmászás és a lejövetel túlságosan időigényesnek bizonyult. A torony közepe – a szivar “hasa” a maga 14 méterével szélesnek bizonyult a liftnek, ezért egy darugémet alkalmaztak a felvonón, hogy azt kikerülje. A próbaadás 1933 november 8-án történt, és kevesebb, mint egy hónap múlva kezdődött az éles műsorsugárzás.
Másként gondolt robbantás
1944 novemberében a visszavonuló német csapatok az antennát fel akarták robbantani. A tervezők gondoltak arra, hogy a feszítősodronyok elszakadhatnak, ezért úgy tervezték a tartószerkezetet, hogy két feszítőhuzal elszakadása után is állva maradjon a torony. A németek november 30-án összesen hat huzalt robbantottak fel, a torony ezt már nem bírta és eldőlt. Igaz, nem arra, amerre a németek tervezték: az elképzelés ugyanis az vol, hogy a torony rádől a közeli, Csepelre vezető országútra, ezzel akadályozva az ottani közlekedést. Az “öreg szivar” azonban máshogy gondolta, és nem az útra dőlt.
A dőlés következtében az antenna legszélesebb része két méter mélyen fúródott a talajba, legalsó pontja pedig nyolc méterre eltávolodott a talapzattól. Az újjáépítéshez összetört torony alig negyedét tudták felhasználni, s miközben szedték szét a romokat, az új torony szerelése már folyt. Végül 1946. március 30-án adták át az újjáépített adótornyot.
Még egy sokk
Ezek után még egyszer át kellett élnie az aláaknázási sokkot a toronynak: 1977-ben adták át a korszerűbb solti adótornyot, így Lakihegy már csak tartalékszerepet kaphatott az adóállomások hálózatában. 1983-ra érlelődött meg a döntés a hivatalnokokban, hogy magas fenntartási költségei miatt az egyébként is kihasználatlan adót lebontják. Már el is helyezték a tölteteket, a robbantómester és munkatársai a tervezett robbantás percét várták, a falubeliek – kellő távolságban – széles karéjban állták körbe a készülő látványosság helyszínét, mikor megérkezett “felülről” a telefon: mindent vissza, az antennatorony állva marad.
A bontás hírére ugyanis megmozdult a szakma: a Híradástechnikai Egyesület tagjainak, a Postamúzeum muzeológusainak a tiltakozásához újságírók, műemlékesek, a technikatörténeti emlékért felelősséget érzők csatlakoztak, s végül a hivatalok engedtek a nyolcvanas évek civil megmozdulásának, és életben hagyták a tornyot.
1985-ös Felújítása és talapzatcseréje után ipari műemlékké nyilvánították. A talpcsukló cseréje nem volt egyszerű munka: mint ahogy egy szemtanú írta: “A megemelés még csak ment valahogy – elég volt hozzá pár hidraulikus emelő –, de a feszítőköteleket folyamatosan úgy kellett lazítani, hogy az emelés lehetséges legyen, de mégis megtartsa a tornyot függőleges helyzetében.” Mindezt akkoriban, amikor még jórészt a Commodore 64 jelentette a számítógépet. A Budapesti Műszaki Egyetem Acéltanszéke vezényelte le a munkát.
Működő műemlék
A ma már műemléki védettséget élvező antenna még mindig működik: egy hozzá kapcsolt hosszúhullámú adóberendezéssel olyan ipari rádiójeleket sugároz, melyeket a hazai és a környező országok elektromos művei használhatnak egyebek mellett a közvilágítás fel- és lekapcsolásához. Az Antenna Hungária tulajdonában lévő antenna továbbá a solti nagyadó tartaléka is: adókarbantartás vagy műszaki hiba esetén innen sugározhatják a Magyar Rádió adásait.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
