SumidaM S mester
A késő középkori magyarországi festészet egyik legtehetségesebb alakja az a rejtélyes festő, akinek személyéről szinte semmit sem tudunk, csupán monogramját ismerjük.
A német művészettörténet általában Id. Jörg Breu augsburgi festővel ill. M. Z. rézmetszővel azonosítja (aki feltehetően azonos a müncheni Matthäus Zaisinger (1498–1555) metsző és ötvösművésszel). Egy újabban felfedezett 1507-es selmecbányai oklevél alapján csaknem biztos, hogy M S egy Sebestyén nevű, valószínűleg magyar festő volt, akinek művészete Schongauer, Dürer és főként Grünewald stílusával rokon. Újabban, egy magyar kutató eredményei alapján úgy vélik, hogy a monogram feloldása “Martin Schwarz”, a – feltehetően – német Schwarz mester életéről azonban egyelőre nem tudunk semmit.
M S. Művei közül is mindössze hét tábla maradt fenn, ezek is szétszórva, eredeti összefüggésükből kiszakítva. A hét tábla közül hat bizonyosan ugyanannak a szárnyas oltárnak a része lehetett, melyet 1506-ban, Selmecbányán állítottak fel.
Az oltár középső szekrényét minden bizonnyal szobrok foglalták el, a Krisztus életét bemutató nyolc festett tábla az oltár csukott állapotában volt látható, két sorban. A széleken egymás alatt lévő két-két tábla alkotta a merev szárnyakat (ezeket nem lehetett mozdítani), a középső két-két tábla pedig középen nyitható volt, ezek takarták a szobrokat. A ma is meglévő festmények a következők: Vizitáció(Magyar Nemzeti Galéria),
Jézus születése (Hontszentantal, plébániatemplom),
Háromkirályok imádása (Lille, Museé des Beaux-Arts),
Krisztus az Olajfák hegyén, (Esztergom, Keresztény Múzeum)
Keresztvitel, (Esztergom, Keresztény Múzeum)
Kálvária, (Esztergom, Keresztény Múzeum)
Feltámadás (Esztergom, Keresztény Múzeum).
Ezeket minden bizonnyal megelőzte az Angyali üdvözlet jelenete. A festmények stílusának egyezése miatt biztosra vehetjük, hogy mindegyiket az a mester készítette, aki a Feltámadás táblát szignálta: „M S 1506”. A Három királyok imádása ebből a szempontból problematikus: a festmény stílusa és formái szoros rokonságot mutatnak a többivel, de a háttér és az arcok megfestése már egy tapasztaltabb festő munkájának tűnik.
Valószínűleg ez a kép M S mesternek egy későbbi alkotása. Festői stílusa Európa különböző területeiről érkező művészi hatásokat olvasztott magába: legközelebb talán a dunai iskolához és a német festőkhöz áll, kompozíciós megoldásait gyakran kölcsönzi Martin SchongauerésDürer metszeteiről. Stílusában kimutathatók Viet Stoss és a egyes itáliai mesterek (Mantegna, Nicoletto da Modena) hatása is. A dunai iskola a 16. század első felében uralkodó festészeti irányzat a gótikának a német reneszánszba, majd barokkba való átmenete idején Regensburg és Passau környékén. Fő jellemzője a táj gazdag részleteinek megfestése, melyek itáliai hatásokat is mutatnak. Messzemenően az ember és a táj egységes hangulatának ábrázolására törekedtek. Az emberi alakok különös mozgalmassága, erdős és hegyes tájak jellemzik.
M S mester legjellegzetesebb erényei kiváló hangulatteremtő készsége, magával ragadó koloritja. Kompozícióiban az előtér szereplői dominálnak, nincs egységes arányrendszer, a táji hátterek a dunai-iskola hagyományainak megfelelően a természethűség helyett inkább jelentést, hangulatot közvetítenek a néző felé.
Sajnos a nyolc képből álló sorozat első darabja az Angyali üdvözlet elveszett, illetve nem fellelhető.
-Vizitáció
Az Evangélium szerint, mikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, s elöntötte a Szentlélek. A képet ennek a pillanatnak a felfokozottsága, a két kecses, szinte lebegő nőalak megindultsága hatja át. Mária fellibbenő fejkendője sem a szél játéka, hanem a kor megszokott hangulatkeltő eleme. Alóla előtűnik az asszony aranyszőke haja, az ártatlan, tiszta szépség szimbóluma.
Az előtérben látható feltünően nagy méretű írisz, pünkösdirózsa és a szamóca a szenvedéstörténetre utalnak.
-Jézus születése
A kép előterében a címadó jelenet szereplői: Mária és József magas alakjai láthatók, amint áhitattal nézik az angyaloktól körülvett kisdedet, s Jézus áldásra emelt kézzel tekint vissza rájuk. Mögötte az őt vigyázó barmok. A hagyományoknak megfelelő romos vagy befejezetlen istálló határolja el őket a bal felső sarokban épp csak észrevehető Híradás a pásztoroknak jelenettől. Ugyanezek a pásztorok láthatók, amint az istállóba belépve térdre borulva imádják a gyermeket. Méretük egyik jelenet szereplőivel sem egyezik, mintegy átmenetet képeznek azok között.
-A királyok imádása
A mesternek e képét a kutatás csak a közelmúltban fogadta a sorozat tagjai közé, s addig az oltár tábláinál későbbinek tartva, 1506-10 közé datálták. A csoporttól való elszakadását, későbbi történetét homály fedi. Első adatunk, hogy a lille-i múzeumnak 1883-ban ajándékozta egy kölni régiségkereskedő. Az eredeti oltár jobb oldali merevszárnyának felső táblája lehetett. Mai állapotában erősen csonkított, a hiány miatt a kompozíció kiegyensúlyozatlan, Mária alakja hiányos.
A kép egyik érdekessége a legfiatalabb király, aki a gyermek Jézus helyett a néző felé fordul, ezzel kitekint a képből, és közvetlen kapcsolatot teremt a nézővel. Egyértelműen elüt vonásaiban a mesterre jellemző idealizált típusoktól. Portrészerűsége, beállítása miatt a kutatók a festő önarcképét vagy a donátor portréját sejtik benne.
-Krisztus az Olajfák hegyén
A Szentírás szerint miközben Jézus Atyjához imádkozott elfogta a halálfélelem, és verejtéke vércseppként hullott a földre. Tanítványait, akiknek meghagyta, hogy a hegy tövében várják és imádkozzanak, elnyomta az álom. Mindezt igen hűen ábrázolja a festő. A bánat színébe, lilába öltözött Jézusnak megjelenik az égi küldött kezében a szenvedés kelyhével. A kedvenc tanítvány, János köpenye piros, azaz a szeretet színe. Mögötte alszik Jakab, előtte Péter, aki az előtűnő alárajzolás szerint eredetileg kardján tartotta kezét. Lábánál újra feltűnik a Vizitáció-tábláról ismert szamóca. Jézus háta mögött már az elfogatás jelenetét vetíti elő a kertkapun belépő sereg.
-Keresztvitel
A kép előterében az Olajfák-hegye tábláról ismert lilába öltözött Krisztus éppen földrerogy a teher alatt, mögötte cirenei Simon tartja a keresztfát. A nézőnek háttal álló katona Krisztus egy hajtincsét húzza, miközben tekintete Mária és János felé halad.
Sem utóbbiak, sem Krisztus nem rendelkezik a sorozat képein egységes vonásokkal. Minden egyes jeleneten az adott kép tartalmának közvetítéséhez alkot szereplőket a festő. A Keresztvitel arctípusai – például a hátraforduló katona arca – főként itáliai előzményekből ismerősek, túlnyomórészt Mantegna-tól.
-Kálvária
A kompozíciót Krisztus keresztje osztja két egyenlő részre. A hagyománynak megfelelően a kereszt jobb oldalán Krisztus hozzátartozói, bal oldalán ellenségei állnak. Középen a halott Megváltó monumentális alakja, a többi szereplőnél kissé nagyobb méretű. Ágyéka elé egyes középkori meditációk szerint, meglátva fia mezítelenségét, Mária kötötte fejkendőjét. Erre az egyezésre utal a kendő Vizitáció-képről ismert fodrozódó, gazdagon redőzött formája.
A háttérben jobb oldalon a sziklára épített vár valószínűleg Ecclesia – az Újszövetségi hit – erődítménye, míg a baloldalon, a tavon, Synagoga épülete. A kép szélén található, – s az Olajfák hegye-tábláról ismerős – görcsörtös, csupasz fa a szenvedés jelképe, egyben a bűnbeesés fája lehet, mely kiszáradt a tilalom megszegése után, s melyből Krisztus keresztjét készítették.
-Feltámadás
A képtér egyszerre több eseményt tömörít. A bal felső részen – a Feltámadás előzménye – a Keresztlevétel látható vázlatszerű megjelenítésben. A jobb oldalon szintén önálló léptékben komponált részlet a három Máriát ábrázolja a kép szélén, amint a sírhoz tartanak a kenettel. Kevésbé vázlatszerű, ám jelenlegi formájában töredékes.
A címadó jelenet a kép előterében helyezkedik el: az Olajfák-jelenet apostolaira emlékeztető, alvó katonáktól körülvett sírból kilépve áll Krisztus az Ecclesia zászlaját tartva, ami az Olajfák hegyének és a Kálváriának ellentétes értelmű zászlóira rímelő keresztény győzelmi jelkép. Két felriadt katona nézi a diadalmas ifjút, kinek testén nem látszanak a megfeszítés sebei. Feje fölött vélhetően a jeruzsálemi templomot, a testi feltámadás szimbólumát ábrázolta a művész. A sír súlyos kőlapján jól láthatók a pecsétek.
A kép szignált és datált. A tábla az eredeti oltár jobb alsó merevszárnya lehetett, mai állapotában csonkított, bal oldala épnek tekinthető. Hátoldalán a jobb felső sarokban Szent Katalin lefejezésének kétalakos vázlata látható.
A csodálatos festmények alkotójáról évszázadok óta csak feltételezések keringenek. Egy vele készült riportban Mojzer Miklós, a Szépmûvészeti Múzeum korábbi fõigazgatója fél évszázados kutatás eredményeként nyomokról számolt be. Megállapításai szerint M. S. mester a közép-európai térség szülötte volt, egy ismert mûhelyben tanult, és egy híres magyar fõúr megrendelésére alkotta táblaképeit. A kutató az M. S. jelzés feloldását is közölte az érdeklõdõkkel, ennek szélesebb körû nyilvánosságra hozása azonban annak a könyvnek a feladata, amelyet Mojzer Miklósnak szándékában állt megjelentetni. Ez a nyilatkozata 2009-ből való, az akadémikus azonban 2014-ben elhunyt, a mű megjelenésére utalást nem találtam. A rejtély tehát továbbra is rejtély marad. Egyelőre.
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás: Az M S mestert és művészeti előképeit tárgyaló részek a Magyar Nemzeti Galéria 1997-es “M S-mester Vizitáció-képe és egykori selmecbányai főoltára” című kiállítási katalógusának alapján készültek.
