SumidaX. századi vasolvasztó műhely Somogyfajszon
MTA Iparrégészeti Munkabizottság kutatói a somogyfajszi erdőben, az Ívató-tó mellett 1988 tavaszán terepbejáró kutatás alkalmával vasolvasztásból származó salakot és fúvótöredékeket találtak, A DUNAFERR-Somogy ország Archeometallurgiai Alapítvány támogatásával, 1995-ben fejeződött be a műhely, és benne a 21 kohó feltárása.
Helytörténeti kutatások szerint Somogy megye területén az avar kortól az Árpád-korig (a VII-XII. század között) intenzív vaskohászat folyt. A vasolvasztást Kis-Ázsiában, feltehetően az Örmény- hegyvidéken fedezték fel. A legkorábbi vastárgyakat az i. e. III. évezredből, a Közel-Keletről és Egyiptomból ismerhetjük. Közép-Európában előkerült, legrégebbi – importált – vastárgyat, melyet az északi Kárpátok egyik bronzkori telepén találtak 3500 évesre becsülik.
Az i. e. VIII. századig Közép-Európában is elterjedt a vas előállításának ismerete. A korai vaskorban (i.e. 700-400) még csak ékszerek, kevés fegyver és szerszám készült vasból. A késői vaskor kelta néptörzsei azonban már joggal érdemelték ki az “Európa iparosai” nevet,mivel nagyüzemszerű vasolvasztó telepek maradtak utánuk.
Kárpát-medence gyepvasérc (üledékes vasérc) telepeit csak a VII . században betelepülő keleti, avar kori népcsoportok kezdték újra hasznosítani. Avar kori technikával működő buca kemencéket, még a magyar honfoglalás korában is használtak (pl. Nemeskér). A magyar törzsek is már a vaskohászat és kovácsmesterség ismeretében érkeztek új hazájukba.
Sopron melletti Harka határában és Somogyfajsznál feltárt, 30-40 cm átmérőjű, 70 cm magas műhely oldalában épített, mellfalazattal ellátott vasolvasztó kohókból a mindennapi szerszámok és fegyverek gyártásához használt vasat nyerték. Mindkét lelőhely közvetlen szomszédsága egy-egy Kovácsi faluhoz tartozott, ahol a vasasok (kohászok) által termelt vasat feldolgoztak. A történelmi Magyarország területén 50 Kovácsi helynév ismert. Somogyfajsz környékén a X. század közepén alakítottak ki egy központot a ahol a fejedelmi udvar és a katonai kíséret számára állítottak elő buca kemencékben vasat. Somogyvámos mellett is találtak egy szintén hasonló korú kohótelepet. A vastermelés több évtizedig folyhatott ezen a helyen, mert összesen 21 kohót találtak a régészek.
A kemencéket egy 6×8 méter területű gödör oldalába mélyítették. A korábbi műhely kemencéinek elhasználódása után mindig új műhelygödröt ástak, miközben a korábbi műhelygödröt fokozatosan betemették a második műhely melléktermékeivel. Érdekes, hogy a vasolvasztó telep hirtelen elhagyására utalnak a 6. kohó környékén talált vasbuckák és a megépített, de nem használt olvasztókemencék. Feltételezések szerint még további, 3-4 kohó rejtőzhet a fel nem tárt területen.
Arab utazók a honfoglalás előtt említést tesznek a magyar fejedelem kíséretében mintegy 20 000 fős seregről. Ez a katonai erő a X. század első felében még jelentősebb lehetett. A fajszihoz hasonló műhely egy lovas ezred teljes felfegyverzéséhez elegendő vasat állított elő. Szablyákat nyílhegyeket, baltákat, valamint a lószerszámok részeit; kengyeleket, zablákat, de a mezőgazdasági vaseszközöket is az itt nyert vasbucákból készíthették.
Az eddigi kutatások alapján megállapítható, hogy a honfoglalást követő évtizedekben a Kárpát-medence vaskohászata – korábban nem tapasztalt – hatalmas lendületet vett. A kor színvonalán álló technológiával és nagy arányú termelésével a vaskohászat is hozzájárult a Magyar Állam alapjainak megszilárdításához.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás: Somogy megyei Múzeum.
