A könnyező Madonna

A könnyező Madonna

A máriapócsi görög katolikus templom Magyarország egyik legjelentősebb búcsújáróhelye, hírnevét egy több száz éves könnyező Mária ikonnak köszönheti. Máriapócs a világon mindenütt ismert Mária-kegyhely, a Mária kultusz egyik kiváltságos helye.

A kegykép születése

I. Lipót a településnek küldött bullájában elismerte, hogy a török kiűzése szempontjából kulcsfontosságú zentai győzelem Szűz Mária közbenjárásának volt köszönhető, ezért

Csigri László pócsi bíró, 1676-ban rabságából történt szabadulásának emlékére, fogadalomból egy Szűz Mária kegyképet készíttetett. A képet Papp Dániel helyi görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért. Mivel Csigri nem tudta kifizetni, végül Hurta Lőrinc vette meg és ő is adományozta a helyi görög katolikus közösségnek, akik a templomukban helyezték el.

A zarándokhely története

A máriapócsi Szent Mihály templom híres Mária kegyhely, ismertté 1696-ban vált, amikor is az akkori régi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy Szűz Mária képe könnyezik. A könnyezés a november 4-i vasárnapi mise alatt kezdődött és kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig tartott. A feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján a kelyhekben megfagyott a víz, de Mária könnye ekkor is bőségesen folyt. A csodás esemény híre gyorsan elterjedt, s az akkori uralkodó I. Lipót császár és magyar király elrendelte, hogy a könnyező képet Bécsbe szállítsák. Az eredeti ikon ma is a bécsi Stephansdomban látható. A képről számos másolat készült, amelyek a birodalom városaiba és német, olasz és svájci földre is eljutottak. Az eredeti kép Bécsben már soha nem könnyezett, nem így a Pócson maradt másolat. A második könnyezést 1715. augusztus 1-jén jegyezték fel, ami másnap, majd öt nap múlva szintén megismétlődött, amit több tanú is megerősített. A második könnyezés után Pócsot Szűz Mária kegyhellyé nyilvánították, ekkor vette fel Mária nevét is. A kép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdődött. Gávris Kelem atya, a kegykép őre vette észre és rózsaszínű kendővel fogta fel a könnycseppeket. A könnyezés december 19-ig folyamatosan, majd december utolsó két napján is tartott, összesen 18 napig. Egyházi és világi személyek bevonásával hallgatták ki a tanúkat, az egyik vallomását hangfelvétel is őrzi. Az első könnyezés helyszíne, a pócsi fatemplom a XVII. században már rendkívül rossz állapotban volt, ezért új kőtemplomot kezdtek építeni a régi helyén. Az építkezés 1731-ben kezdődött és 1749-ben fejeződött be. A régi fatemplomot lebontották és a közelmúltban állították eredeti formájában helyre az új templom melletti kis réten.

A Szűz Mária-kegykép jelenlegi helye

Az ikonosztáz 1785–1788 között készült el. Ennek képeit 1896-ban újakra cserélték. A szintén XVIII. századi főoltár márványtömbje gróf Forgách Pál ajándéka. Ehhez ekkor baldachin is épült, amit később lebontottak. A két mellékoltárral és a szószékkel együtt mind barokk stílusú.

1943-ban kezdték meg a pécsi ferencesek az új kegyoltár kialakítását. A kegykép eredetileg az ikonosztáz királyi ajtaja fölött állt, ahol a nagy tömeg miatt igen nehéz feladat volt megközelíteni. Az északi mellékhajóban lévő mellékoltárt alakították át úgy, hogy a kegykép, amely erre az oltárra került, a falba vágott két új ajtón kívülről, a templomudvarról is megközelíthető legyen.

Ekkor egyúttal belső kifestését két festőművész, Boksay József és Petrasovszky Emmánuel végezte el. A templom teljes, külső-belső felújítása után a megáldásra és a kegykép áthelyezésére 1946. szeptember 8-án, az első könnyezés 250. évfordulóján került sor negyedmilliónyi zarándok jelenlétében. Két év múlva XII. Pius pápa a máriapócsi kegytemplomot „basilica minor” rangra emelte.

Máriapócs a történelmi és a mai Magyarországnak is az egyik legismertebb búcsújáróhelye. A kegyhelyet kisebb-nagyobb csoportokban az egész év folyamán látogatják, nagy búcsúja azonban háromszor szokott lenni: július 20-án, azaz Szent Illés napján, augusztus 15-én, azaz Nagyboldogasszony napján és végül szeptember 8-án, Kisboldogasszony napján.

A templom történelmének egyik kiemelkedő pillanata volt, amikor II. János Pál pápa magyarországi látogatása során, 1991. augusztus 18-án bizánci szertartású Szent Liturgiát végzett magyar nyelven a kegykép előtt.

Az általa tartott és egész világnak közvetített mise mindenhová eljuttatta a búcsújáróhely hírét. 2005-ben nyilvánították Máriapócsot Magyarország Nemzeti Szentélyévé.

szerk.: Cseke Ibolya

forrás:

*Máriapócs Önkormányzatának honlapja

*Máriapócs Nemzeti Kegyhely

*Máriapócs az utazom.com honlapján

fotók:

*mariapocskegyhely.hu

*képtár Máriapócs

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *