SumidaMancs a mentőkutya
A Miskolci Speciális Felderítő és Mentőcsoport 1996. júniusában alakult, tagjaik önkéntesek akik a mentési és felderítési tevékenységüket karitatív módon, saját kutyáikkal, felszereléseikkel végzik. Leghíresebb kutyájuk, Mancs nevét valószínűleg minden kutyabarát ismeri.
Sokak számára tűnik egyszerűnek a mentőkutya-kiképzés, és rendkívül divatossá is vált. Úton-útfélen hallhatunk szakértő hozzászólást, sokszor jóindulattal, de mindenféle tapasztalaton alapuló hozzáértés nélkül. Tehát kezdjük néhány alapgondolattal, mielőtt nemzeti hősünkkel megismerkednénk.
A mentőkutya kiképzés igen korán kezdődik, 10 hetes koruktól foglalkoznak a kutyákkal. Ez még nem a kiképzés, hanem a szoktatás része. 6 hónapos kortól fegyelemre nevelik a kutyákat, a valódi mentési képzés másfél éves korban kezdődik. Ekkor már erős a kutya idegrendszere, stabillá váltak a szokásai. 5-6 éves korában a mentőkutyával már bárhova mehet a mentőcsapat, addigra kiforranak az állat képességei.
A fegyelmező és ügyességi feladatok képzése és stabilizálása viszonylag rövid idő alatt (kb. 1 év) megtörténik. Mármint a minimum. Ahogy a keresési minimum követelmények is elsajátíthatók ennyi idő alatt. Hangsúlyozom, a minimum. Mert aki lelkiismeretes, rendelkezik szakmai hozzáértéssel az nem elégszik meg a vizsga által követelt minimum tudással. Még sok más gyakorlatot is el kell sajátítania a kutyának és vezetőjének ahhoz, hogy a munkaérettséget elérjék.
A fegyelmező gyakorlatokat bővítik a futás közbeni pózos gyakorlatokkal, a kézjellel/sípjellel való munkával, a nagy távolságról való irányíthatósággal, a nagy mennyiségű és kutyát is tartalmazó csoportban való munkával.
A romkutató munkát is tovább lehet fejleszteni, igényes és egyre nehezebb búvóhelyekkel, zavaró kutyákkal, emberekkel, zajokkal, mindkétféle munka megköveteléssel (irányított és önálló), stb. Egyszer egy eredményes vadászkutya kiképző csodálkozva mondta: “De hát ez két kutya munkája! Egy vizsláé és egy retrieveré. Azaz, az egyik messze és önállóan dolgozik, a másik közel és irányítást igényelve.”
Tehát két kutyát kell egy bőrbe bújtatni, egyrészt teljesen önálló döntéseket, “ötleteket” várunk kutyánktól, másrészt pontosan irányítható mozgást, keresőmunkát. Rengeteg idő, míg a kétféle munka összeérik, s komoly technikai tudást követel. Ez talán az IPO munka kettősségéhez hasonlít: jó nyomkövető (kiegyensúlyozott, precíz, pontos) és jó őrző-védő (temperamentumos, bátor, önálló, mégis kezelhető) kutya ritkán jön össze, sokat kell keresni egy ilyen kutyát.
Mancsnak – teljes nevén Miskolci Sátán Mancs – születésekor 11 testvére volt az alomban. Hat hónapos korában gazdája észrevette, hogy egyik hátsó lábát nem használja rendesen. Az állatorvos diszpláziát állapított meg, vagyis a csontfeje nem fejlődött ki rendesen. Egy házilag átalakított szíjkengyel segítségével fél év alatt sikerült korrigálni a fejlődési rendellenességet.
A kiképzésnek köszönhetően víz alatti holttestet is képes volt jelezni, valamint egyazon helyszínen helyesen jelzett élő és halott embert is. Ez a teljesítménye és sok-sok bevetése minden idők egyik legjobb magyarországi mentőkutyájává emelte.
Gazdájával, Lehóczki Lászlóval több sikeres mentőakcióban is részt vett. Igazán híressé az 1999-es izmiti földrengés tette, amikor egy hároméves kislányt mentettek ki a segítségével a romok alól, miután már 82 órája ott tartózkodott. Az 1999-es izmiti földrengés Törökország történetének egyik legsúlyosabb földrengése volt, mely augusztus 17-én, helyi idő szerint 3:01-kor következett be, a Richter-skála szerint 7,6-es erősségű volt és 37 másodpercig tartott. Az erős földrengés következtében a rosszul felépített gecekondu-lakóházak (engedély nélkül, szakszerűtlenül épített) kártyavárként dőltek össze, a hivatalos adatok szerint mintegy 17 000 ember halálát okozva.
Mancs részt vett a mentésben többek között a 2001-es salvadori és indiai földrengéseknél is.
Arról, hogy hány emberéletet mentett meg, nincsenek pontos számok, de több százat bizonyosan. Erről a gazdája egy 1999-es interjúban így nyilatkozott:
„Ezt pontosan nem tudom megmondani. Az én feladatom – Törökországban is és más katasztrófáknál is, ahol kint voltam Kolumbiában, Olaszországban – az, hogy a romon felderítsem, hogy hol vannak alul, akár öt, akár tíz méterrel is a felszín alatt élő vagy halott emberek. Ennek az a lényege, hogy a kutyám csak szagot érez, de számolni nem tud. Tehát a szagból nem tud következtetni arra, hogy akár az élők, akár a holtak hányan lehetnek a mélyben. Egy nagy katasztrófánál, ahol a fél város
gyakorlatilag egy összefüggő romhalmazzá válik, ott nekünk egyszerűen nincs megállás. Abban a pillanatban, ahogy a kutyám valamit jelzett, már hívnak egy következő romhoz, akár a város másik szélére is. Sokszor csak úgy tudunk információkat szerezni, hogy olyan helyen, ahol tökéletesen szervezett a mentés, és a kutató és a műszaki mentőcsapat között jó és gyors a kapcsolatfelvétel, egyeztetjük a jegyzeteinket és a térképeinket. Tehát azt mondom: “Én itt jeleztem egy élő embert és amott is, ti ki tudtátok őket élve menteni?” Természetesen vannak
helyzetek, amikor ott tudunk maradni egészen a felszínre hozatalig.”
Az interjú folytatásában Lehóczki László elmondja a kislány megtalálásának történetét amellyel Mancs világhírűvé vált:
„A mentőalakulatok egy háromméteres üreget találtak, amit kutyával meg akartak nézetni. A kutya azonnal bement, gyorsan utána bújtam énis, hogy lássam a jelzéseit. Mancs azonnal lefeküdt, és kelletlenül nyalogatta a száját, tehát felvette a megszokott “halott van” jelzést, és mutatta nekem. Ezzel egyértelműen jelezte, hogy a halottszag irritálja őt. Ilyenkor a kutya minden porcikája azt fejezi ki, hogy undorodik a közelben levő hulla szagától.
Aztán egy-két perc után – valószínűleg megérezhette az élő kisgyerek szagát is – elkezdte mutatni, hogy élő embert is érzékel.
Tehát jelezte a halottat, egy darabig, a kutya agyában ez rögződik. Aztán mikor kapott egy szippantást az élő emberből, lassan, de egyértelműen felvette az “élő embert érzek” pozíciót. Először csak azt láttam, hogy a farkát vagy kétszer megcsóválta, majd ez a csóválás kezdett erőteljesen beindulni. Mikor aztán az élő emberi szag teljesen átjárta a kutya érzékszerveit, elkezdett határozottan és nagyon hangosan ugatni. Ez nem nyüszítés, nem vonítás, hanem határozott, egészséges ugatás. Majd ezután pontosan, ahol a szagot érezte, elkezdett a két első lábával kaparni. Mintha azt mondaná: “Gyertek ide, itt ássunk, mert élő ember van a romok alatt.” Szegény Mancs olyan intenzíven kapart, hogy az egyik lábát föl is sértette. Ettől a pillanattól kezdve tudtam, hogy a romok alatt
élő is, halott is van. „
2004 decemberében avatták fel Mancs szobrát Miskolc belvárosában, a Szinva patak partján, nem messze a Szinva terasztól. A szobrot Szanyi Borbála szobrászművész készítette.
A szobor táblájának felirata:
„MANCS a miskolciak híres életmentő kutyája. 1996 óta – a Spider mentőcsoport tagjaként – több száz emberéletet mentett meg a világ számos országában.
2006 októberében tüdőgyulladást kapott és elpusztult; gazdája a nyilvánosság kizárásával saját kertjében temette el. Az ezt követő egy hónapban belvárosi szobra valóságos búcsújáró hellyé vált, naponta több gyertyát gyújtottak előtte.
2015-ben a mentőcsapat az Európai Polgári Díjban részesült húsz évnyi munkájuk elismeréseként. Hatira Kaplan, a kislány, akit Mancs 1999-ben megmentett, díszvendégként vett részt az ünnepségen és ellátogatott Mancs szobrához.
szerkesztette Pester Béla
forrás: – Exkluzív interjú Lehóczki Lászlóval, a miskolci speciális felderítők vezetőjével
Tihanyi Péter 1999. 08. 28. (III/34)
– kutyakiképzés
