SumidaVáci fehérek temploma I. rész
A templom építése 1699-ben kezdődött Kalcher Márton vezetésével, de csak 1755-ben készült el, amikor Szűz Mária tiszteletére felszentelték. Eredetileg a domonkos rendhez, az ún. “fehér barátokhoz” tartozott, ez alapján kapta a nevét is. Miután kolduló rendi templom, a barokk és rokokó stílusjegyeket mutató tornya a szentély mellett található. A főhomlokzat díszítései közül említésre méltó a lant alakú ablak két oldalán Szent Domonkos és Szent Imre szobra.
A templom belsejének faragott rokokó berendezéseinek legérdekesebb része az oszlopos főoltár, melynek nagyobbik képén V. Piusz pápa látható, amint a törökök elleni csata sikeréért imádkozik.
Az elfeledett kripta
1994-ben a templom restaurálásakor, a statikai vizsgálatok során megkopogtatott falak az egyik helyen kongó hangot hallattak. Megbontva a téglákat egy üreg, és benne a mélybe vezető kőlépcső tűnt fel. A lépcsők egy boltozatos kriptába vezettek, ahol rengeteg kisebb-nagyobb koporsó halmozódott egymás tetejére, szinte a mennyezetig betöltve az egész helyiséget.
A Fehérek templomának kriptáját kezdetben csak a fehér kámzsát viselő domonkosok (innen a templom neve) használták, de 1731-től világi polgárokat is temettek bele. Később Mária Terézia korlátozta, majd II. József meg is tiltotta a nyitott kriptatermekbe való temetkezést. A tiltás ellenére a kriptát rendszeresen használták egészen 1808-ig, majd lejáratát elfalazták, és az évtizedek múlásával már senki sem emlékezett rájuk.
A feltáráskor 262 koporsó, a csontkamrában pedig további 40 elhunyt maradványa került elő. A feliratok és a halotti anyakönyvek alapján 166 személyt tudtak beazonosítani. A kripta különleges mikroklímájának köszönhetően a holttestek többsége mumifikálódott, és jó állapotban maradtak meg a ruházatok, szövetek is.
A kiállítás
A leletekből összeállított kiállítást 1998-ban nyitották meg Vác legrégibb lakóházának hűvös, középkori pincéjében.
A pincébe meredek lépcső vezet le, balra egy boltozott pincerészben a feltárás történetéről, ill. a XVIII. századi temetkezési szokásokról tájékozódhatunk. Jobbra egy újabb lépcső visz le a XIV. századi pince rideg nagytermébe. Szemben egymásra halmozott koporsók láthatók, a falakon körben a legszebb festett koporsókat, fedeleket állították ki. A terem hátsó részében egy szabómester, egy polgárasszony és egy csecsemő mumifikálódott teste nyugszik, rekonstruált, az eredeti alapján készült viseletben, üvegkoporsóba zárva.
Ars Memorandi kiállítás
A pincelejáró melletti épületben, 2015. nyarán nyílt a Tragor Ignác Múzeum új állandó várostörténeti kiállítása Ars Memorandi – Kapuk a múltra címmel, melyen Vác történetével, a török kiűzésétől a XIX. század elejéig ismerkedhetünk meg.
Tárlat a város történetét a társadalom különböző tagjainak életmódján keresztül mutatja be a török hódoltság utáni újratelepítéstől a XVIII. századi barokk város megépüléséig, felvirágzásáig. Feltárt tárgyi emlékek és dokumentumok alapján a bába, kisgyermek, orvos, hivatalnok, kereskedő példáján, sorsán átszűrve ad képet Vác korabeli életéről. Számos olyan tárgyat, együttest láthatunk itt, amely még soha nem került a nagyközönség elé.
A kiállítás egyik legnagyobb kincse egy újonnan restaurált 17. századi táblakép, mely a segítő Szűz Máriát ábrázolja. A műalkotás Giovanni Lanfranco-nak illetve iskolájának tulajdonítható.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás: Váci Tragor Ignác múzeum
