SumidaHévíz ~ harmadik rész ~ A római kor
Császárkori település Hévíz ~ Egregyen
.
A régészeti leletek tanúsága szerint Hévíz és környéke sűrűn lakott terület volt a római időkben. A közelben húzódott az Itáliából Pannónia fővárosába, Aquincumba vezető főútvonal, de a táj szépsége és mediterrán arculata is ide vonzotta a rómaiakat. A Balaton-vidék egyik legjelentősebb lelete az egregyi városrészben feltárt, kora császárkorból származó kőépület, amely vélhetően egy villagazdaság (villa urbana) lakóépülete volt. Az egregyi villa, és a Hévíz más részein előkerült leletek – a tó közelében talált Jupiter-oltárkő, a búvárok által felszínre hozott kora császárkori pénzérmék – azt bizonyítják, hogy a rómaiak megtelepedésében a gyógyító vizű „csodató” is szerepet játszhatott.
A romai kori településszerkezetben a városok (colonia, municipium) és falvak (vicu) mellett fontos szerepet játszottak a villagazdaságok (villa rustica), amelyek mezőgazdasági üzemek voltak. Keszthely környékére már Tiberius császár (Kr. u. 14-37) uralkodása alatt telepítettek veterán katonákat, akik leszereléskor nagyobb földterületet is kaptak. Egy ilyen telepes emelhette itt az első épületeket. A villagazdaság négy évszázadon át működött. Ez alatt többször elpusztult, majd újjá- és átépítették. A kutatások során 11 épület nyomai kerültek elő, közülük egynek az alapfalai konzerválva megtekinthetők.
Római kori település
Az I. és II. század fordulóján egy nagyméretű kőépületet emeltek, amely 45 m hosszú és csaknem 23 m széles volt, tehát több mint 1000 négyzetméter alapterületű. A kelet felől porticussal (oszlopos tornáccal) ellátott épület meleg, langyos és hideg vizes fürdőmedencével is rendelkezett.
Az épület vélhetően a II. század vége felé elpusztult, a III. században azonban más belső elrendezéssel újjáépült, sőt egy Mithras szentélyt is kialakítottak benn. Az oltár alapkövét a feltárás során megtalálták. A szentélyt és az épületet a IV. században lerombolták, azonban hamarosan ismét felépült, mígnem az V. század elején véglegesen elpusztult. A létesítmény funkciója ebben a periódusban is bizonytalan, vélhetően valamilyen gazdasági tevékenységre használták.
A három építési periódust átélt kőépületet 2001-ben és 2003-ban tárták fel, Dr. Müller Róbert vezetésével. (Lásd “Hévíz” folyóirat 2004. évi 1. szám, Müller Róbert: “Római-kori épület feltárása Hévíz Egregy városrészében” című tanulmánya.)
A római kori romkert nyitott létesítmény, korlátlanul látogatható.
További leletek
.A környéken talált leletek arról tanúskodnak, hogy az itt élők gazdagon élték életüket. Ezt mutatja, hogy az Árpád-kori templom felé vezető út mellett 1901-ben szőlőforgatás közben egy cserépedényben 276 darab IV. századból származó római érmét találtak
Római katona sírja – későrómai téglasír
Hévíz Egregy városrészében található római katona sírja téglából, oltatlan mésszel készült, 1925-ben földmunkák során, teljes épségben került elő. A sír leletei II. Constantinus római császár korából valók. Találtak bronz övcsatot, ruhakapcsot, vaskést, a császár pénzét, és persze egy római katona csontvázát. A leleteket a keszthelyi Balatoni Múzeumban helyezték el, a csontváz pedig megmaradt a helyén.
Az Egregyi utca egyik házának udvarán ásás közben egy téglaégető kemencét tártak fel a régészek.
Borászat és szőlészet a római időkben
A rómaiak magukkal hozták a szőlőtermesztés tudományát Pannóniába, így a Balaton környékére, amint arról a közelben előkerült kerámiaedény felirata – Da Bibere (adj innom) – is tanúskodik. A szőlészet a rómaiak szaktudása és a kedvező természeti adottságok miatt válhatott sikeressé. Az egregyi talaj középkötött, homokos és enyhén köves. Ez a „meleg”, sőt némelykor „tüzes” talaj a kedvező klimatikus adottságokkal együtt kiváló minőségű borok termelését tette lehetővé. Nem véletlen, hogy az Árpád-korban itt élő magyar népesség, majd a török hódoltságot követően betelepített német telepesek tovább folytatták a római gyökerekre visszatekintő szőlőművelést.
Rómaiak után
A középkori falu és az Árpád-kori templom is római alaprétegre települt rá.
A XIII. században épült Árpád- kori templom, a tájba helyezett román stílusú falusi kistemplomok legszebbike szintén a Hévíz egregyi városrészében található. A templom építésének pontos ideje nem ismert, a XIII. század közére datálható. 1341-ben említik először írásos emlékek. A XVI.-XVII. században erősen megsérült, később a barokk korban renoválták. Átalakításkor csak a legszükségesebbeket javították, így megmaradt a templom középkori formája. Az épület belsejében romai korból származó keresztelő medence töredéke található, valamint egy középkori felszentelt kereszt.
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás:
Bakay Kornél – Kalicz Nándor – Sági Károly, Magyarország régészeti topográfiája
Müller Róbert, „Hévíz–Egregy, Kertészet”: Régészeti Füzetek
Müller Róbert, „Hévíz, Attila u.”: Régészeti kutatások Magyarországon
