SumidaHévíz-tó és a fürdőkultúra, második rész
A történelem során a Balaton vidékén megforduló népek szinte valamennyien nyomot hagytak Hévízen és közvetlen környékén. A tárgyi emlékek arról tanúskodnak, hogy több, mint hét évezreden át, a középső újkőkortól kezdődően (Kr.e. VI. évezred vége) a honfoglalást megelőző Karoling-kor-ig (Kr.u. IX. század) folyamatosan lakták ezt a területet.
A tó melletti község a középkortól kezdve viseli a Hévíz nevet, mely már az 1328-as első említésekor is a hőforrására utalt. A megsárgult pergamen őrzi a gyógyfürdő első írott emlékét. Az oklevél a Zala megyei Hosszúsár-mocsárban levő, „locus vulgarites Hewyz dictus” helyet említi, melynek “szerteágazó gőzös vize igen alkalmas bőrápolásra és a közelében keletkezett népi közösséget Köszvényes falunak nevezi.”
A középkor évszázadai során nem maradt fenn annak nyoma, hogy a hévízi tó vizét gyógyításra használták volna. Ennek a lehetőségét azonban nem lehet kizárni, hiszen a “hévízeknek” igen nagy keletük volt a török korban, különösen a köszvénytől sokat szenvedő végvári katonák körében. A mocsár, nád és sástengerében rejtőzködő Hévízet bizonyára a környék népe használta alkalmi fürdőzésre.
A XVII. századból származó források a hévízi völgy vízrendezési munkálatairól számoltak be, malmok felállításával kapcsolatban, ami az elfolyó víz hasznosítását mutatja.
1731-ben Bél Mátyás, a korabeli Magyarország egyik legismertebb polihisztora járt a környéken, s leírásában aránylag részletesen beszámolt élményeiről.
„ Vize pedig savas és gyógyító hatású, éppen ezért régebben fürdőházat is építettek melléje, amelyben vizét tűzzel is melegítették és így sok embernek adott módot a fürdésre. De miután az épület összeomlott már többé nem használják ”
– írta Bél Mátyás
A tó vizének első tudományos igényű vizsgálatát Szláby Ferenc, Zala megyei tiszti főorvos, fizikus végezte el 1769-ben
A század vége felé a hévízi tavat már egyes térképeken is feltüntették. A II. József – féle 1783. évi, első katonai felmérés térképén a “meleg, kénes tó” megjelöléssel illették a hévízi tavat, a belőle kivezető malomér pedig “Hévíz – patak” néven szerepelt.
Hévíz neve 1780 – ban jelent meg először nyomtatásban, Windisch Károly Gottlieb német nyelvű munkájában “A magyar királyság geográfiája” címmel.
Ugyancsak említette Hévízet Korabinszky János Mátyás 1786 – ban kiadott magyar földrajz történeti lexikona is.
A Hévíz – völgy értékét a XVIII. században elsősorban a malmok és a néhol kitűnő szénatermés jelentették. A század utolsó évtizedében került előtérbe a gyógyító víz hasznosítása, melynek újra felfedezése és a fürdőhely kiépítése gróf Festetics György érdeme.
A jelentősebb fejlődés lehetőségét az 1857-58. évi tagosítás, majd egy évtizeddel később a veszprémi püspökség és Festetics Tasziló gróf között létrejött csereszerződés biztosította. Ez utóbbinak köszönhetően az uradalom építésre alkalmas területhez jutott, ahol kiépítette az úgynevezett Új-telepet.
1871-ig a tó közelében hét ház épült meg. Az 1870-71-ben épült úgynevezett Hetes ház ma is áll.
Az építkezéseknek köszönhetően a fürdőtelep egyre inkább országos jelentőségű, látogatott hely lett. A századfordulón a Festetics család hosszabb-rövidebb ideig bérbe adta a fürdőt.
1898-ban Lovassy Sándor keszthelyi gazdasági akadémiai tanárnak köszönhetően indiai vörös tavirózsák kerültek a tóba. A virágok ma is látványosságai Hévíznek, mely a város jelképévé vált. A gyógyvizű tó különlegessége, hogy egész Közép-Európában egyedül itt virágoznak a szabadban a meleg-vízi tündérrózsák
A Hévízi Tó fejlődésének jelentős lendületet adott, hogy 1905-ben 35 évre Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros vette bérbe a Festetics uradalomtól. A fürdő életében jelentős változások történtek: 1909-re elkészült a “Kurszalon”, új fürdőházak épültek, 1907-ben alakult ki a kéttornyos, jellegzetes fürdőbejárat. Ez időben készült el a Hévíz Szanatórium és Gyógyszálloda.
Hévíz az ország legjelentősebb gyógyfürdőjévé 1911-től vált, hihetetlen szálloda- és üdülőépítési program kezdődött. A két világháború között Hévíz jelentősége egyre nőtt: mivel a trianoni békekötés után elcsatolták a fürdőhelyeket is. Hévíz Magyarország legjelentősebb fürdőjévé vált. A tó körül folytatódtak az építkezések, s 1926-ban kiépült a strandfürdő, egy évre rá pedig az emeletes strandépület a tó északi partján. A fürdőház épülete 1931-32-ben vasszerkezetre szerelt üvegtetőt kapott, így teljesen fedetté, zárttá vált. Az 1920-as évek közepén kezdődött a nagy üdülők építése. A háborús időszak majd az azt követő bizonytalan politikai helyzet és a tulajdonos Festetics család távozása nem tette lehetővé a további fejlesztéseket. A háborús években a külföldi vendégek szinte kizárólag Németországból érkeztek. 1944-45-ben sok sebesült katonát gyógyítottak a fürdőtelepen. 1948-ban Hévízfürdőt államosították, a következő évben a vendéglátóhelyek is állami tulajdonba kerültek.
1952. január 1-jén a fürdőtelep épületeiben létrehozták a Hévízi Állami Gyógyfürdőkórházat, amely ma a Szent András Állami Reumatológiai és Rehabilitációs Kórház. Hévíz lett az ország legnagyobb mozgásszervi reumás megbetegedéseket gyógyító fürdőhelye. Az 1970-es évek közepétől elkezdődött a tófürdő újjáépítése – a korszerűsítés, téliesítés közel egy évtizedig tartott. 1986 márciusában a hévízi fedett tófürdő központi faépülete kigyulladt és nagy része leégett. Több mint két évre volt szükség a teljes felújításra
A tófürdő gyógyhatása
Reumás mozgásszervi betegségekre
Gyulladásos ízületi és gerincbetegségekre
Kötőszöveti reumára
Másodlagos ízületi betegségek, anyagcserezavarokhoz társuló ízületi panaszokra (pl. köszvény), illetve belső elválasztású mirigyek zavara esetén
Bőrbetegségekhez társuló ízületi gyulladásokra
Törések, baleseti sérülések, mozgásszervi műtétek utáni állapot (elsősorban végtagtörések) rehabilitációjára
Krónikus, perifériás idegrendszert érintő, elsősorban mechanikai okokra visszavezethető bántalmak esetén
Ízületi műtétek elő- és utókezelése, porckorongműtét esetén
Krónikus nőgyógyászati betegségek esetén
A tó környezete
A park ritkaságai közé tartozik a kelet-kínai páfrányfenyő, a ginkgo biloba, és a Japánban honos liliomfa, mely az otthonához hasonló párás környezetben kézfejnyi virágokat bont. A párás mikroklímát meghálálják az örökzöldek, a fenyők, a görög-, a kaukázusi- és az andalúz jegenyefenyő, és a narancsillatú amerikai duglászfenyő is. Az erdőben az amerikai eredetű mocsárciprus a kínai ősfenyővel együtt bronzszínű palástba öltözteti az őszi hónapokban a tó környékét.
A park és a véderdő gazdag madárvilágnak ad otthont. Az erdő tavasztól őszig az énekesmadarak dalaitól hangos. Ősszel itt gyülekeznek a fecskék, télen pedig ritka madarak húzzák meg magukat a meleg víz közelében.
Ez az erdő kiemelt szerepet játszik a tó kiegyenlített klímájának megteremtésében, mert a szeleket felfogja, így összefüggő marad a sejtelmes párafüggöny. A sétányokkal feltárt északi véderdő uralkodó fafaja az enyves éger. Örökzöld szőnyeget alkot a borostyán, májusban pedig élénksárga virágszőnyeget bont a mocsári gólyahír.
Világörökség
A Hévízi-tó (a Tapolcai-medence vulkáni kúpjaival és a Tihanyi-félsziget forráskúpjaival együtt) 2003 januárjában felkerült a Világörökség Magyar Nemzeti Bizottság ajánlási listájára (lásd: Világörökség tentatív lista). 2014-ben a város vezetőségének döntése értelmében a település önállóan indul a megmérettetésen
Harmadik részben Hévíz római kori leleteiről lesz szó
szerk.: Cseke Ibolya CsIbi
forrás: Turizmus Online, MTI
Hévíz város honlapja
