Szemelvények historikus festészetünk nagyjaitól

Szemelvények historikus festészetünk nagyjaitól

Az itt bemutatásra kerülő művek fontos korszak példázatai a magyar képzőművészet történetében. Megalkotásuk összefügg Magyarország történelmi helyzetével, másrészt a művészetek virágzása nem esik teljesen egybe a gazdasági-politikai prosperitással vagy válságkorszakkal. Az első évtizedekben Magyarország a soknyelvű, sokszínű dunai monarchia része, erős önállósodó törekvésekkel, teljesen önálló, orientációiban szabad választásokat követő kultúrával.

A historizmus festészete elsősorban a történelmi festészetet jelenti, mely a kései romantika jellegzetes műfaja. Lengyelországban Jan Matejko, Magyarországon Székely Bertalan, Madarász Viktor, Benczúr Gyula, Than Mór a képviselői. Megjelenítésében az akadémizmus szigorú eszközeivel azonban sok esetben romantikus, nem egyszer patetikus módon dolgozza fel a történelmi vagy legenda világába tartozó mondanivalóját.

A tizenkilencedik század közepétől, de különösen a kiegyezés utáni időszakban a nemzettudat erősítésében játszott elévülhetetlen szerepet (néha bizony kicsit túl is lőve a célon).

Legnagyobb művelőit tehetségük és alkotásaik alapján méltán megtaláljuk a Nemzeti Galéria termeiben.

Székely Bertalan első jelentős történelmi kompozíciója II.Lajos holtestének a megtalálása. A mohácsi csatavesztés után a fiatal király exhumálása, egybeforrt a nemzeti gyász drámai bemutatásával, jóllehet a képen ábrázolt jelenet valóságtartalma erősen kétséges. A király holtteste szinte kiviláglik az őt körülálló sötét tónusú, gyászoló figurák közül, a szürke égbolton sötét felhők tornyosulnak, a háttérben fekete madarak keringenek.

Közel egyidős ezzel a képpel Madarász Viktor Hunyadi László siratása c. festménye. Nemzeti festészetünk első nemzetközi elismerését szerezte meg ezzel a képével, amikor a párizsi Salon 1861-es kiállításán elnyerte a francia állam nagy aranyérmét. Ez a romantikus fűtöttségű, balladás tömörségű történelmi festmény a Hunyadiak családi tragédiájával az 1850-es évek nemzeti gyászát idézi, s a bosszú gondolatát éleszti. A budai várkápolnában a nagy Hunyadi János hős fia, László teteme fekszik kiterítve, mert a trónját féltő, esküszegő király, V. László a budai vár piacán lefejeztette (1457. március 16-án). A halott lábánál komor, mély fájdalommal anyja, Szilágyi Erzsébet és jegyese, Gara Mária. A kép kompozíciója a stílus elvárásainak megfelelően erősen hasonlít a II: Lajos megtalálására, a fehér lepellel letakart holttest itt is szinte világít a képből, mintegy demonstrálva a kivégzett ártatlanságát.

Kevésbé ismert történetet dolgoz fel Székely Bertalan a „Dobozi Mihály és hitvese” és néhány évvel később Madarász Viktor ugyanilyen című képén. A história szerint 1526. szeptember 13. és 15. között a Gerecse lábánál lévő Pusztamarót megerősített faluban a portyázó török csapatok bekerítettek, és lemészároltak egyes források szerint 20-25 ezernyi Déldunántúlról menekülő civil és katonát. Ennek a csatának egyik hőse volt Dobozi Mihály, aki látva a harc kilátástalanságát leszúrta hitvesét és a támadó janicsárok közé rohant a biztos pusztulásba.

Székely Bertalan a hitves leszúrásának pillanatát örökíti meg, míg Madarász Viktor a lovon való menekülés utolsó pillanatait. Mindkét mű bővelkedik a drámai hatásokban. Székely Bertalan festménye olyan népszerűségre tett szert, hogy olcsóbb kivitelű nyomtatott reprodukciója még az 1960-as években is fellelhető volt vidéki házak szobáinak falán.

A nyomdaipar fejlődésének egyébként is hallatlan szerepe volt ezeknek a képeknek a terjesztésében.

A későbbi sokszorosítógépek funkcióját a 18. század végén feltalált kisebb méretű, könnyen szállítható kősajtók látták el. A litografálás (kőnyomás) során a szemcsés kőre zsírtartalmú anyaggal vitték fel a rajz, illetve írás negatív képét. Ezután a követ víztaszító anyaggal itatták át. A kőre hengerelt festék csak a zsíros felületen, tehát a képen vagy a betűkön tapadt meg, s onnan került át a lenyomatra.

Ebben a korszakban alkotta első sikerét Benczúr Gyula is a Hunyadi László búcsúja c. festményével Itt a mellékalakok testtartása, arckifejezése mintegy megelőlegezi a várható tragédiát, kérve az ifjút, hogy ne járuljon a király elé. Baloldalt egy katona fekete zászlóját a földig hajtva még fokozza a kép drámaiságát.

Másik nagyhatású képe a Vajk megkeresztelése egy több mint kilencszáz éves pillanatot idéz fel, Vajk- István felvételét a kereszténységbe, egyben Magyarország csatlakozását ahhoz.

Than Mór első jelentős munkáit Lotz Károllyal együtt a Nemzeti Múzeum freskói elkészítésével alkotta.

1864-ben festette az Ónodi országgyűlés azon pillanatát amikor Rákóczi fejedelem szavai oly mértékben indulatba hozzák a szabadságharc híveit, hogy lekaszabolják a túróczi vármegye küldötteit: Rákóczi fejedelem szavai oly mértékben indulatba hozzák a szabadságharc híveit, hogy lekaszabolják Túrócz vármegye küldötteit.

Rákóczi szenvedélyes beszéddel igyekezett meggyőzni a vármegyei követeket, amelyben saját szenvedéseit és a már meghozott áldozatokat domborította ki: „Édes nemzetem, hát ezt érdemlettem sok szenvedés, hazám ügye mellett való fáradságom után? Vagy öljetek meg, avagy nyeljen el a föld, készebb vagyok az ország egyik szegletiben megvonnom magamat, mintsem remélett köszönet helyett tirannusnak mondatnom”.

A jelenetet Orlai Petrich Soma is megfestette némileg szenvedélyesebb formában.

Az Attila lakomája 1870-ben készült és egyrészt a hun-magyar kontinuitás elméletét volt hivatva erősíteni, másrészt a hun királyt nem a nyugaton elterjedt véreskezű, tivornyázó alakként ábrázolja, hanem Priszkosz rétor fogadásán, amikor a monda szerint megjelenik az öreg szittya jövendőmondó. Sajátos beállítás, hogy a kép baloldali alakjai értve a sötét jóslatot, lehajtott fejjel hallgatják, a jobboldalon a küldöttség tagjai nem igazán értik miről van szó.

Bemutatásunk szegényes, terjedelmi okokból számtalan arra érdemes kiváló festőnk műve nem kerülhetett a válogatásba. Érdemes rájuk és műveikre is úgy tekintenünk mint művészettörténetünk nagyjaira alkotásaikra pedig mint nemzeti kincseinkre.

Írta és szerkesztette: Pester Béla

Forrás:

– MEK

– Magyar Nemzeti Galéria elektronikus képtára

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *