SumidaA magyar romantikus zene és nemzeti operáink
A magyar nemzeti identitás kialakulásának a korábban tárgyalt festészet mellett a másik nagyhatású művészeti ága a nemzeti zeneművészet volt.
A XIX. századi zenetörténetnek – legalábbis a zeneszerzésnek – alakulására legnagyobb hatással kétségtelenül a verbunkos „fölfedezése”.
Ez az a kor, mely a költészetben is egy megnemesített népiben szeretné föltalálni a nemzetit. Azt a nemzetit, mely a II. József-féle magyarellenes korszak után mégis győztesnek bizonyult. Bihari János (egyesek szerint ő a szerzője a Rákóczi indulónak, vagy legalábbis az alapmotívumnak) játéka úgy megindítja Berzsenyit, hogy nem tud elszakadni hallgatásától. Még egy Széchenyit is megérint elsőre ez a hevület.
Az igazi terepet azonban a színház, a daljáték nyújtotta, hiszen itt úgyszólván egy műfajon belül lehetett megtenni az egész fejlődési utat a dalbetéttől az operaáriáig.
Ebben az időszakban alakultak ki a zenés színházak, melyek váltakozva adtak elő prózai és zenés darabokat.
Kelemen László 1790-ben hozta létre magyar nyelven játszó színházát, a Nemzeti Játszó Társaságot. Három évvel ezután döntött egy magyar nyelvű opera előadásáról.
A Pikkó herceg és Jutka Perzsi az első magyar opera.
Zenéjét Chudy József, szövegkönyvét Szalkay Antal írta. Bemutatója 1793-ban volt Budán. Az opera zenéje elveszett. Az opera Haffner Prinz Schnudi und Prinzessin Evakathel című német nyelvű operájának fordításán alapult. A fordítást Szerelemhegyi András végezte, a verseket Szalkay Antal írta. Az eredeti darab a francia tragédiák paródiája volt, és ez a jelleg maradt meg a magyar nyelvű változatban is. Sajátos, és a korra jellemző érdekesség, hogy a szövegíró Szalkay Bécs titkosügynöke, besúgója volt.
Az opera cselekménye
Pikkó herceg Gömböc kán Ypsilon nevű városa alá érkezik, és megkéri a kán lánya, Jutka Perzsi kezét. A lány is szerelmes, ő is könyörög apjánál, hogy engedje feleségül a kalmük herceghez. Gömböc nemet mond, a két férfi az elmérgesedett vitában válogatott gorombaságokat vág egymás fejéhez. A seregek is összecsapnak, a fiatal herceg győz a csatában, Gömböc pedig meghal. A szerelmes, de apját gyászoló, kétségek között gyötrődő Jutka tőrével öngyilkos lesz, a szerelmes és megrendült Pikkó pedig halálra eszi magát cukrozott mandulával. (Kéretik a nagyérdeműt olvasót, nem mosolyogni, több mint kétszáz éves, erős népszínművi hatás alatti műről van szó).
Huszonkét évvel a Pikkó bemutatását követően, 1822-ben keletkezett Ruzitska József Béla futása című operája, amelynek mind a zenéje, mind a szövege fennmaradt. Ezért egyesek ezt tekintik az első magyar operának.
1840 fordulópont a magyar opera- és kultúrtörténetben. Ebben az évben mutatták be Erkel Ferenc első operáját a Bátori Máriát, amely az első európai színvonalú magyar opera, és a bemutató napjától kezdték el Nemzeti Színházként emlegetni az 1837-ben átadott Pesti Magyar Színházat. Ezzel megjelentek a nemzeti érzelmek a magyar operaszínpadon. A Bátori Mária csakúgy, mint Erkel több operája, a magyar történelemből meríti témáját. A cselekmény Könyves Kálmán idején játszódik és bár valósághűsége vitatható, az mindenesetre tény, hogy a témának hosszú előélete van. Erkel első dalműve mérföldkő volt a magyar opera történetében. Végre színpadra került egy olyan darab, amely beváltva a hozzá fűzött reményeket több évadon át színpadon maradt, és pár felújítást is megért. A bemutató után közönség és kritikusok egyaránt újabb dalműveket vártak a szerzőtől.
1844-ben színre került a Hunyadi László minden addiginál elsöprőbb sikerrel.
Ebben a műben az idegen zenei hatások már annyira átlényegültek magyarrá a verbunkos és a népies műdal hatása alatt, hogy azok szinte nem is elemezhetőek. Erkel ekkor már ismerte Verdi operáit és az olasz mester hatása meg is mutatkozott a darab drámai erején. Szövegkönyvét Egressy Béni írta Tóth Lőrinc Két László című drámája alapján.
1850. július 18-án a neves francia énekesnő, Anne de la Grange alakította Szilágyi Erzsébet szerepét. Az ő vendégszereplése alkalmából illesztette a partitúrába Erkel a második felvonás úgy nevezett La Grange-áriáját.
Szintén erre az előadásra készült el az eredetileg csárdás megjelölésű, palotás. A palotás azóta szinte minden középiskolás szalagavató ünnepségen – más alkalmak mellett – felcsendül.
A Hunyadi László óriási sikere szinte azonnali folytatást kívánt volna, de Erkel következő önálló operája csak 1861-ben került színre. Ennek oka, hogy a mester rendkívüli szervezőkészségével és szakértelmével rengeteg feladatott vállalt magára: tevékenyen részt vett a magyar zenei intézmények felállításában. Erkel feltehetően ezalatt már a BÁNK BÁN zenéjén dolgozik.
A Bánk bán a szerző addigi művészetének csúcspontja és betetőzése. A mű a Hunyadi Lászlóban megkezdett utat folytatja. Az intrikus, negatív szereplők jellemzésére a korszak jól ismert zenei motívumait alkalmazza, Bánk első felvonásbeli románca is francia mintát követ. Ám a verbunkos motívum szinte mindvégig jelen van és olykor annyira eluralkodik, hogy az idegen zenei motívumok teljesen felismerhetetlenek lesznek. A “Hazám, hazám” jellegzetes ritmusával és dallamvilágával már tipikusan magyar zene, Bánk és Melinda szerelmi kettőse a népies magyar műdal megdicsőülése az operaszínpadon.
(Szubjektív vélemény: Bánk áriája mellett az opera másik csúcspontja Petur bordala).
Az együttesek és az áriák túlnyomó többségében a szerző a patetikus, lassú verbunkos típust alkalmazta. A mű sikeréhez természetesen hozzájárult nemzeti hangvétele is.
Egyetlen szerző jöhetett volna szóba Erkel igazi riválisaként a magyar operaszínpadokon: Mosonyi Mihály. Azonban annak ellenére, hogy Mosonyi kiváló zeneszerző volt, és a hangszeres és a vokális zene területén több színvonalas művet is letett az asztalra, az opera műfajában tett próbálkozásai szerencsétlenül sikeredtek. Mindössze két dalművet komponált: a Szép Ilonkát és az Álmost.
Mosonyi Mihály (eredeti neve: Brand Michael) (Boldogasszony, Moson vármegye, 1815. szeptember 2. – Pest, 1870. október 31.) magyar zeneszerző, zenepedagógus és zenei újságíró, kritikus.
Szegény magyarországi német iparos családból származott, szülei nem tudták finanszírozni tanulmányait, így nagyrészt autodidakta módon képezte magát. A szülői háztól hamar elkerült, Mosonmagyaróváron sekrestyés lett, majd 1833-ban a pozsonyi tanítóképzőben tanult, közben alkalmi munkából tartotta el magát.
A Szép Ilonka sikertelensége után Erkellel is ellenséges lett a viszonya. Mosonyi gyakran bírálta a Nemzeti Színház vezetőségét, neheztelt Erkelre amiatt is, mert a Szép Ilonkát hat előadás után levették a műsorról.
A korszak nemzeti zeneművészetéből kihagyhatatlan Liszt Ferenc.
Az első olyan magyar zeneszerző, aki túlnőtt az ország zenekultúrájának keretein Liszt Ferenc volt. Gyermekként került külföldre, s magyar voltára az 1838-as pesti árvíz döbbentette rá. Egyik hazalátogatása alkalmával ismerte meg a magyaros cigányzenét, és egyetemes érvényű darabokat tudott írni felhasználásukkal. A szabadságharc bukásáról gyászkompozíciókkal emlékezett meg (Funérailles – Gyászdalok). 1854-ben írta Hungaria című szimfonikus költeményét, az esztergomi bazilika felszentelésére írta az Esztergomi misét. Jelentős részt vállalt a Zeneakadémia tervének megvalósításában. Liszt rendkívül termékeny zeneszerző volt. Műveinek nagy részét zongorára komponálta, ezek zömének eljátszásához rendkívüli technikai tudás szükséges. Alkotásainak viszonylagos ismeretlensége azzal magyarázható, hogy rengeteg darabot komponált: mintegy 400 eredeti művének zöme virtuóz zongoramű. Összesen kb. 1400 művet komponált (beleszámolva eredeti műveit, átiratait stb.), amivel minden idők egyik legtermékenyebb zeneszerzője.
A magyar romantikus zene megteremtésében még számtalan zeneszerzőt sorolhatnánk fel Ádler Györgytől (Erkel apósa) Ruzicska Józsefig (aki a nagyváradi színháznál zeneszerző és a
Kolozsvári Színház karnagya volt) terjedelmi okokból elégedjünk meg a leírtakkal. Köszönöm a figyelmet.
Írta és szerkesztette: Pester Béla
Forrás:
MEK
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem
