SumidaLébényi templom
A lébényi, Árpád-kori római katolikus templom 1208-ban épült román stílusban, Szent Jakab apostol tiszteletére. Az ország egyik legkorábbi nemzetségi monostortemploma.
A két tornyos, háromhajós, három apszisos templom (akkori) végleges formájában 1226 körül készülhetett el. Falában két olyan azonosító kőjel található, amelyek csak a strasbourgi dómban láthatóak.
A templom leírása
518 négyzetméter alapterületű templom keletelt, háromhajós, keresztház nélküli. Felépítése bazilikális, átmenő boltozatú, két nyugati toronnyal, kegyúri karzattal, fő- és déli oldalkapuval.
A templom belsejét nagy síkfelületek jellemzik. A szépen faragott leveles oszlopfők különösen szembetűnők a dísztelen csupasz falak között. Egykori berendezéséből nem maradt mára semmi.
A neoromán szárnyas oltár, vele szépen harmonizáló szószék és a színes üvegablakok a középkor hangulatát idézik, de ezek már az újkor alkotásai.
Templom története
A templom első írásos emléke egy 1208-ban kiadott oklevél, de falai már valószínűleg 1206-ban álltak, hiszen külső falába vésve látható ez az évszám. Köveit a fertőrákosi kőfejtőből hozták. A XIII. század elején épült Árpád-kori templomot a történelem során többször megrongálták: 1242-ben a tatárok, 1271-ben II. Ottokár cseh király katonái dúlták fel, majd a XV. században a németek gyújtották fel. 1529-ben a törökök égették fel, ekkor beomlott a tető. 1653-ban a romos épület köveit a győri vár parancsnoka el akarta hordatni, de a kiküldött olasz munkások a templom szépsége miatt megtagadták a munkát.
A török pusztítások során a bencés szerzetesek elhagyták itteni birtokaikat, Pannonhalmára költöztek, és a kolostor lakatlanná vált. Az épület köveit a győri vár parancsnoka el akarta hordatni, de a kiküldött olasz munkások a templom szépsége miatt megtagadták a munkát.
A romos apátságot 1631-ben a jezsuiták kapták meg, néhány éven belül helyre is állították, ám a templomot 1683-ban a törökök ismét felégették, a tetőzet és az eredeti boltívek beszakadtak. Az újabb helyreállítás során a két toronyra sátortetőt építettek. A jezsuiták rendjük feloszlatása (1773) után elhagyták Lébényt, a kolostor másodszor is elnéptelenedett. A birtokok többségét a Zichy-család szerezte meg, ők a templomot a falunak adták át, így az 1830-ban Lébény plébániatemploma lett.
Az újabb helyreállítás során a romos kolostorépületek nagy részét lebontották, egy kisebbik részt pedig meghagytak a plébániának. A templomépület azonban 1841-ben újra tűzvész áldozata lett, tornyait utóbb egyszerű, barokkos sisakokkal látták el.
A templom mai formáját a XIX. század második felében nyerte el. A belső helyreállítást 1862-1865, a külső felújítást 1872-1879 között August Ottmar Essenwein német építész tervei szerint és irányításával végezték el. A restaurálás során lehántották az évszázadok rétegeit, így ma az Árpád-kori csupasz falak állnak előttünk.
A helyreállítás után a lébényi templom lett az ország első restaurált műemléke. A lébényi római katolikus templom, egykori bencés apátsági templom fennállásának 800 éves évfordulóját 2006-ban ünnepelték. Az évfordulós megemlékezések kezdeteként 2005 augusztusában Pápai Lajos megyés püspök felszentelte a templom új nagyharangját, Gombos Miklós harangöntő mester munkáját.
szerk: Cseke Ibolya
Forrás: száz magyar falu könyvesháza sorozat Lébény Thullner István könyve
fotók: Wikipédia
