SumidaMICHELANGELO
“Művész nem gondolhat ki olyan nagyot, hogy egy márványtömb ne rejtse már magában.”
Michelangelo Buonarotti (1475-1564) Capres városában született. Szülei szoptatós dajkához adták Settignano környékére, ahol kőbányák voltak. Dajkájának apja kőfaragó volt, Michelangelo ezért később gyakran mondta, hogy “az anyatejjel szívta magába a kalapács és véső használatát.”
Domenico Ghirlandaióhoz (freskófestő) ment inasnak. Majd Lorenzo de Medici szobrásziskolájába ment. Lorenzo Medici halála után sora rosszabbra fordult. Az anatómia beható tanulmányozásával próbálta fejleszteni tudását.
1494-ben Velencébe ment, majd Bolognaba végül Rómába. Itt megalkotta a Bacchust és a Pietát. Firenzében a Dávid szobrot. Hírneve nőttön nőtt. VI. Sándor pápa halála után ismét Rómába hívták, II. Gyula pápát szolgálja. Kérésére, bár jóval később készítette el II. Gyula síremlékét és a Sixtus – kápolna mennyezetfreskóit.
A Laokoón-csoportról a mai napig vitatják, hogy valóban egy ismeretlen ókori görög mester munkája vagy Michelangelóé.
A művész 21 éves volt, amikor lemásolta az Alvó Érosz című szobrot, amit egy műkincskereskedőn keresztül jó drágán sikerült eladnia Raffaele Riario bíborosnak, egy római művészetpártolónak és gyűjtőnek. Évekkel később, amikor rájött, hogy átverték, visszavitte a kereskedőhöz a szobrot, és követelte, hogy visszakapja az árát. A kereskedő örömmel vette vissza, mert ekkorra Michelangelo már túl volt a Pieta megalkotásán, híresnek számított, így a hamis szobor a nevével négyszeres áron kelt el. Riario bíborost lenyűgözte Michelangelo tehetsége, és évtizedekre bőkezű mecénásává vált.
