SumidaNéhány gondolat a haikuról
Tizenhét szótag
Még egy nagy költőnek is
kevés ahhoz, hogy…
(John Cooper Clarke)
Magazinunk létrejötte óta állandó rovatunk a PILLANATVERSEK. Ebben jelentetjük meg azokat a rövid, háromsoros verseket amelyek az alkotójuk szándékai szerint megfelelnek a haiku követelményeinek, legyen az klasszikus, vagy modern haiku.
Mivel a kezdetektől olvasóink száma a többszörösére növekedett, úgy gondoltuk – csakis nagyvonalakban! – felidézzük mi is az a haiku, honnan ered és mik a jellemzői.
Először is magáról a haiku kialakulásáról röviden.
A japán irodalom 1300 éves múltra tekint vissza. Legjellemzőbb sajátossága a sokszínűség. Ennek oka, hogy hosszú idő során a japán kultúrát különféle filozófiai, vallási, irodalmi és művészeti hatások érték. Ezeket nem vették át, hanem sajátos viszonyaikhoz igazították.
A japán gondolatiság legjellemzőbb irodalmi műfaja, a vers. A legősibb ismert ága a waka, (a 8. sz. végétől tanka, rövid vers a neve) az udvari arisztokrácia körében fejlődött ki a 6. sz.-tól. Öt sorból és 31 szótagból áll 5-7-5-7-7. Kezdetben az első verselő indít egy háromsorossal -5-7-5 szótaggal, majd erre mintegy válaszkép ír a következő két 7 szótagos sort, mintegy következtetést. Jelenleg újra egyre népszerűbb forma. Fő témái az emberi élet (öröm, elválás, bánat, szerelem) és a természet (a természet szépségei, s főleg a váltakozó évszakok). Kerüli a közönséges, groteszk, háborús témákat, szenvedést, halált, alantas aspektusokat.
A haiku, vagy haikai kialakulása egészen a 8. századra vezethető vissza. A japán irodalom első fönnmaradt lírai antológiája az Manjósú, a Tízezer falevél gyűjteménye, melyet a Nara-korban (710 – 794) alkottak meg az évszázadok hagyományaiból. 561-en írtak bele, körülbelül ötezer vers és több mint négyezer tanka található benne. Idővel a tanka két zárósora elmaradt, hiszen ha mindenki maga vonja le a következtetést, akkor a három sor már nyilván megél magában is. A haiku a tizenhetedik századtól számít klasszikus és divatos versformának, Macuo Basó révén vált ismertté Ma használatos elnevezését a 19. század végén Masaoka Sikitől kapta, azelőtt hokkunak hívták. Hokku pontosan, a láncvers, illetve a haikai első része. 5/7/5, azaz összesen 17 morából áll. Továbbá jelentheti az önállósodott formáját, a haikut is.
A japán vers szerkezete, a fonetikai hangok számolásán alapszik. Alapegysége az on, japán nyelven az on szó jelentése hang. Az angol nyelvű nyelvészek számára morae-ként ismert, magyarul mora. A magyar nyelvű haikut (és egyéb más japán versformájú költeményeket) azonban nem morában, hanem szótagban számoljuk.
Szigorú, alakilag kötött verselés, amelyet egyetlen más nyelvre sem lehet tökéletesen átültetni. A régi japán haiku egy sorban íródik, a modern gendai haiku három sorból áll, egy évszakszónak szerepelnie kell benne, és csattanóval záródik. A haikuban nagyon ritkán találunk sorvégi rímet. Belső rímet, szó eleji rímet, azaz alliterációt tartalmaz.
A haiku formában íródnak a szenrjúk (tréfás alkalmi versek), a dzsiszeik (halál előtti búcsúversek) is, ezek azonban nem tartoznak a haiku műfaja alá, annak ellenére, hogy formailag azt követik. A modern haikuban már feloldódnak ezek a szigorú szabályok, de az eredeti szemlélet megtartása a haiku írásának alapja.
A hagyományos haikunak számtalan és szigorúbb szabályai vannak, csak a teljesség igénye nélkül említsünk néhányat:
– előfeltétel, hogy tartalmazzon évszakszót (japánul kigot-t) Ez nem feltétlenül csak az évszak megnevezése, hanem arra utaló szó, természeti jelenség (pl. hőség, hóesés, jellegzetes virágnevek: tavasz = cseresznyevirág, katáng = nyári, vagy éppen állatnevek)
– elhallgatás, a költőnek a feszültség tetőfokán el kell hallgatnia, hogy az olvasó a saját elképzelése szerint folytathassa
– ellentét, a haiku első két sora éles ellentétben van a harmadikkal, érje az olvasót meglepetésként.
– tömörítés
– szimbólum
A japán szimbólumrendszer igen fejlett, így az évszázadok alatt komoly jelképeket alakított ki: a japán ember egy versben szereplő kabócáról legalább annyira erősen asszociál a nyárra, mint az európai Ámor hallatán a szerelemre:
Cseresznyevirág,
kakukkszó és Hold és hó:
ennyi volt az év…
/Sampu/
Ha a haiku három sora első olvasatra nem mutatna összefüggést, akkor sem biztos, hogy a vers értelme(zhete)tlen; a három sort valószínűleg ilyenkor a hangulatok fogják összekötni és – ahogy a koktélt is több különálló italból keverik egyedire – a hangulatoknak kell bennünk összeállni jelentéssé:
Szülőfalum, ó!
Nézem, vagy simogatom;
Tövises rózsa…
(Kobayashi Issa)
Ezt a verset csak akkor értheti meg igazán az olvasó, ha meg tudja látni a mélyebb összefüggéseket az érintés/nézés és a tövises rózsa között, valamint mindehhez illeszteni tudja az első sort, ami egyáltalán nem véletlenül az, ami. Ha viszont valaki nem értené a verset, akkor mindössze arról van szó, hogy a hangulatok és jelképek ilyen összeállításban nem hozzá szólnak. De az sem ritka, hogy mást érez ugyanabban a versben X, és megint mást Y. Ez egyenesen jó – és az ilyen olvasók fogják igazán élvezni.
A haiku manapság egyre népszerűbb a nyugati féltekén. A haikuírásnak sok olyan szabálya van, amelyeket európai versben nem használunk, így aztán a “nyugati haiku” egy kissé eltér az eredetitől, de talán a lényege ugyanaz marad: rövid (17 szótagos) kis remekmű, amelyben a természet egy-egy kis jelenségét leírva a költő valamilyen hangulatot jelenít meg; ez pedig szerencsés esetben ráhangolja az olvasót egy asszociációs folyamatra, melynek során a versben le nem írt dolgok, összefüggések is megjelenhetnek az olvasó tudatában.
-A japán versnek nincs címe. Gondoljuk csak meg, a címmel burkoltan egy negyedik sort adunk a haikuhoz.
-a japán versben a sorok végén nincs rím
-nem kedvelt az áthajlás , amivel az európai költők gyakran élnek, pl:
Az évek jöttek, mentek, elmaradtál
Emlékeimből lassan, elfakult
Arcképed a szívemben, elmosódott
A vállaidnak íve, elsuhant
A hangod, és én nem mentem utánad
Az élet egyre mélyebb erdejében.
(Juhász Gyula: Anna örök)
– a haikuban a hasítószó, amivel a sortörést jelzik ez a kiredzsi, a modern haikuban helyette a kire, vagy hasítójel van, ami egy gondolatjel megállásra, elmélkedésre szólít fel.
A magyar költészetben a japán líra, s főként a haiku hatása a 19. és a 20. század fordulóján, 20. század elején jelentkezett. A magyar impresszionista költők angol és francia nyelvű haikufordításokkal ismerkedtek meg, s nagy hatással volt rájuk az egzotikus miniatűr kép, a látvány, a zeneiség és a hanghatás összefonódása. Magyarországon tehát először a távoli-keleti haiku hatása nyugatról érkezett. Ugyanazok a költők, akik Baudelaire, Verlaine és Rimbaud költészetét istenítették, most e parányi gyöngyszemet, a haikut igyekeztek meghonosítani a magyar lírában. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, más esetekben a tartalmi sajátosságok változtak meg, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból is magyar jellegzetességekkel bírnak.
Elsőként feltétlenül Kosztolányi Dezsőt kell említenünk, akinek haikui (és fordításai) igen gyakran nem tartják be az 5-7-5 számos szótagszabályt sem, ő elsősorban a haiku szellemiségét kívánta megragadni.
Vagy álljon itt egy másik haikuköltő példája
SZEGFŰ
Botanikai Greta Garbo.
Illata elégikus mosoly.
Tudja, hogy vázában kell meghalnia.
Vihar Béla (1908-1978)
A haiku mester Kaneko Tôta (a Gendai / Modern Haiku Egyesület tiszteletbeli elnöke) üzenete a haiku költőknek
„a korszerűt a régi nagyságában kell gyakorolunk”
Miről szóljon tehát a haiku és milyen kötöttségek vonatkozzanak rá? Az utóbbival kezdeném:
legyen a haiku formailag 5-7-5 szótagszámú, tartalmazzon minél többet az eredeti szabályokból, de elsősorban kövesse annak szellemiségét. Témáját tekintve a hagyományos természeti kép megjelenítés mellett helye van a hangulatleírásnak, filozofikus gondolatiságnak, lehet aforisztikus, esetleg epigrammaszerű.
(A magam részéről egy valamivel azonban ki lehet üldözni a világból régi, esetleg évezredes erkölcsi szabálynak a három sorba való átültetésével: „nem szabad lopni/hisz úgyis rajtakapnak/drága mulatság”; csak a példa kedvéért most találtam ki, azzal együtt hátborzongató, hogy még hamis erkölcsiségűre is sikeredett).
Köszönöm az olvasást.
írta és szerkesztette: Pester Béla
forrás: Kulturális enciklopédia
Vihar Judit tanulmányai
Terebess Ázsia lexikon
Nagy István paphnutius
dr Robert Gilbert (Ketteroto Egyetem)
