SumidaNagybányai festőiskola és művésztelep
Nagybánya a Máramarosi-hegyek lábánál elterülő középkori bányászváros adott otthont fél évszázadon keresztül a modern magyar (és egyben közép-európai) festészet egyik központjaként számon tartott művésztelepnek.
A Nagybányai Művésztelep ill. Festőiskola a 20. századi magyar festészet talán legjelentősebb hatást gyakorló művészeti csoportosulása volt. Kezdeményezője az a Hollósy Simon festőművész volt, aki 1896-ban Münchenben festőiskolát alakított. A nagybányai születésű Thorma János és Réti István festőművészek kezdeményezését, hogy nyárra az egész nemzetközi művészcsapat költözzön vidékre, mégpedig Máramarosba, a nagybányai polgármester, Turman Olivér is örömmel támogatta. Így jött létre az első nyári festőtábor. A nagybányai festők első, az alapokat letevő generációjához tartozott az említetteken kívül a csoport vezetésében hosszabb ideig szerepet vállaló Ferenczy Károly, valamint Iványi Grünwald Béla is.
Miután Hollósy Simon 1902-ben megvált Nagybányától, a csoport festészeti szabad iskolává alakult, ahová minden előképzettség nélkül mehettek és évente százával mentek is a festők. A részvétel és a gyakorlott, vezető festők által végzett „korrektúra” a kezdetektől ingyenes volt. A művésztelep munkáját ugyan megtörte az I. világháború és a román hatalom berendezkedése, de végül – román nemzetiségű művészekkel és egyetemi hallgatókkal kiegészülve – újra magára talált a csoport.
A Nagybányai Festőiskola a II. világháború után szűnt meg. E fél évszázad alatt megfordult és alkotott Nagybányán szinte a teljes magyar festő elit. Egy részük a városba is költözött, míg mások csak nyaranta látogattak ide. Munkáikkal megörökítették nemcsak a város és legjelentősebb épületeinek képét, de a környező, ma már jelentősen beépített tájat, a hegyeket is.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*szépmíves
*Nagybánya város weboldala
*Sebestyén Ágnes: A nagybányai művésztelep története
*Szokolay Béla: A nagybányai művésztelep
