SumidaBEREGI KERESZTSZEMES HÍMZÉS
A beregi asszonyok magas szinten értettek a vászon készítéséhez és díszítéséhez. Vászonszükségletüket teljes mértékben ki tudták elégíteni és messze földön híresek voltak a beregi kézimunkák.
A Beregből való az ország egyik legkorábbi keresztszemes kézimunkája is, amely 1668-ban készült. Mintájában két ma is közkedvelt motívum található: körbefutó lóhereleveles minta és rozmaringág.
A vászonmunkák adták meg a falu társadalmi életének keretét. A hosszú téli estéken a fonóban gyűltek össze a fiatalok, munka közben ismerkedtek, életre szóló szerelmek szövődtek, a fonó volt a mesélés, az éneklés, a játék, a mókázás és a tréfálkozás színtere is.
A vászonra szükség volt az élet minden területén és jelentős szerepe volt a hagyományőrzésben is. Díszítettek és készítettek komakendőt, asztalterítőt, törülköző kendőt, lepedőt, függönyt, fésű és kefetartót, faliszőnyeget, ágytakarót, párnahuzatot, dunnahuzatot, inget, szoknyát, ruhát, úrasztali terítőt, szemtakarót, stb.
A térség hímzéstechnikája
A hímzés egyik jellegzetessége a minták tárgyon való elhelyezésében, a minta szerkesztésében rejlik. A másik jellegzetesség az, hogy a mintákat zömmel egyszerű keresztöltéssel hímezték.
Az egyszerű keresztöltésben a kereszttagok minden irányból egyformák. Ez azt jelenti, hogy a hímző leszámolható vászonból függőlegesen és vízszintesen is két szálat vesz a tű fokára és azon húzza át a fonalat. Az egyenletesség titka, hogy a mintában először egy sor félkeresztet varrnak, majd visszafordulnak és végigmennek a felső szállal. Ha kész a sor, ismét félkeresztek következnek.
A minták
A legkorábbi és legelterjedtebb hímzésminták az életfa ábrázolások, magában, egymás mellé állítva, csíkot képezve a tárgy végén, vagy szélén, madár- vagy bármilyen állatmotívummal együtt, vagy beépítve egy összefüggő indasorban. Az életfa az emberek halhatatlanság utáni vágyát ábrázolja, de egyben a termékenység szimbóluma is. Az életfához kapcsolódó páros madarat a szerelem és a termékenység ábrázolására használták. Az életfa lehet kétfülű edényből kinövő, edény nélküli fa, amely egy mértani idomból (háromszögből, trapézból) nő ki, de nem ritka a szívből kinövő virágtőforma sem.
Az állatmotívumok között leggyakrabban madárábrázolással (páva, galamb, fácán, rigó, kakas), de sárkány, ló, őz, szarvas motívummal is találkozhatunk. Elfordulnak életfa mellé két oldalra, önálló sormintaként vagy hullámindába állítva.
A korsós, kosaras minták álló, rendszerint szimmetrikusan egymás mellé állítva alkotnak mintacsíkot.
Az emberábrázolással a népművészet minden területén találkozhatunk, ott vannak a cserépedényeken, fafaragásokon és természetesen a hímzéseken, szőtteseken. A beregi népművészetben babás mintaként ismerik. A beregi néphitben a babának, bábunak varázserőt tulajdonítottak. A sorba állított babák varázserejét a közöttük álló életfa csak fokozza.
Népművészetünkben nagyon gyakran találkozunk virág- és termésábrázolással, melyeknek különös varázserőt tulajdonítottak. Sokat használt motívumok: gránátalma, káposzta. A virágokat megtalálhatjuk csokorba, bokorba rendezve, a hagyományos tárgyakon mindig hármas tagolásban. A minták sokszor merészen szögletesek, máskor különlegesen hajlékony vonalvezetésűek. A beregi indás minták többsége úgynevezett futó minta, ahol a motívumok egy irányba néznek. Az elegáns, szép rajzolatú virágokat, növényi ornamenseket, különleges, megnevezhetetlen tereket formáló vonalakkal, kúszó zegzugos levelekkel, indaszárakkal köti össze. Vannak köztük keskeny és széles minták is.
A minták elrendezése
A háztartások legértékesebb, legdíszesebb textíliái az abroszok voltak. Ezeket a Beregben csak az ünnepélyes alkalmakkor használták.
Mindig két szélből készültek, középen cikcakkos öltéssel összevarrva. Rendszerint az abrosz két végén hímzett mintacsík volt és két végén kirojtozták, de ha a hímzés körben volt, akkor a rojtot is körbevitték rajta. A darabok sokszor olyan művészien megszerkesztettek voltak és olyan dinamikusan összeillő mintákból álltak, hogy fel sem tűnt, hogy nem szerkesztettek hozzájuk sarokmintát.
Manapság az abroszokra a mintát középre helyezik, vagy a szélén körbeviszik, esetleg mindkettőt egyszerre alkalmazzák. Az elhelyezés legtöbbször a terítő méretétől és a minta nagyságától függ.
Díszítés, szélszegés
Az egyszerű kétszálas keresztöltésen kívül más technikákat is alkalmaznak a kézimunkák díszítésénél, szélszegésénél, ilyen az azsúr, melyet nemcsak két mintasor között, hanem a szél eldolgozására is használják.
Az egyik legrégebbi és nagyon elterjedt szálhúzásos technika. a subrika, mellyel ki lehet emelni egy mintát, ezzel gazdagítva a munkát.
A minták tömöttebb, szimmetrikus díszítményükkel a szőttesek mintáira emlékeztetnek. Az alapanyag szálait kihúzzák olyan szélességben, ahogyan a minta megkívánja és a minta szerint hímzőfonallal beszövik.
A kézimunka szélére köthetnek rojtot vagy körbehorgolják, esetleg kétszer visszahajtva körbeszegik.
Az 1920-as évek végén Vásárosnaményban Fazekas Gyuláné, Dr. Tomcsányi Vilmos Pálné és Szirmai Fóris Mária hozták létre a beregi térség fiataljait összefogó, leányegyletet, amelynek célja a valláserkölcsi nevelésen túlmenően, a térség gazdasági megsegítése volt. Ezzel egy időben egységesítették a piacra termelt kézimunka színezését piros-feketére. A helyi lányoknak és asszonyoknak munkát adtak, akik azt végezhették, amihez értettek. Kezdetben igen változatos mintakinccsel a helyi és környékbeli, felvidéki és erdélyi, sőt külföldön megjelent kézimunkakönyvek keresztöltéses mintáira támaszkodva kezdték el a piacra gyártani a kézimunkákat. Készítésüket nagyfokú igényesség jellemezte, a szerkesztésben itt először alkalmazták a tükröztetést, nagyon ügyeltek az öltésekre, már-már a gépi hímzéssel vetekedő egyenletességre, de még a fonákára is. Ezt megelőzően ez nem volt jellemző a beregi hímzésre.
Az egyszerű keresztöltésben a kereszttagok minden irányból egyformák. Ez azt jelenti, hogy a hímző leszámolható vászonból függőlegesen és vízszintesen is két szálat vesz a tű fokára és azon húzza át a fonalat. Az egyenletesség titka, hogy a mintában először egy sor félkeresztet varrnak, majd visszafordulnak és végigmennek a felső szállal. Ha kész a sor, ismét félkeresztek következnek.
szerk.: Cseke Ibolya
forrás:
*beregi-muzeum.hu
*beregkultura.hu
*beregihimzes.hu/keresztszemes-tortenete/
képek: Nemzeti Értéktár
