HOLT-TENGERI TEKERCSEK

HOLT-TENGERI TEKERCSEK

1947-ben egy beduin kecskepásztor különleges tekercseket talált egy barlangban, melyek nagy hatással lettek a Biblia korát vizsgáló régészetre. A mára előkerült, több mint kilencszáz tekercset viasszal légmentesen lezárt, hosszúkás agyagkorsók őrizték, így maradhatott fenn több ezer éven keresztül.

Vermes Géza 1994-ben így írt, A qumráni közösség és a holt-tengeri tekercsek története című, meghatározó könyvében:

„A Holt-tenger nyugati partjához közel, Jerikótól mintegy tizenöt kilométerrel délre fekszenek a Khirbet Qumran néven ismert település romjai. A forró és terméketlen Júdeai-sivatag peremén, a föld egyik legmélyebb pontján található hely ma élettelen, néma és kietlen vidék, amelynek csendjét csak az időről időre ideérkező turistabuszok utasainak lármája veri fel. Évszázadokkal ezelőtt egy napon erről a helyről indultak el sietve egy ősi zsidó közösség tagjai, akiknek itt volt a központjuk, és a környező sziklákat megmászva, az ott lévő tizenegy barlangban rejtették el a számukra oly értékes tekercseket. A tekercsekért azonban senki nem jött vissza, így az elkövetkező közel két évezred folyamán elfeledve porosodtak a qumráni barlangokban”

A kumráni tekercsek a legkorábbi bibliai kéziratok, melyek egy külső forrásokból is ismert, zsidóságon belüli csoport létezéséről tanúskodnak. A tekercsek által megismerhetjük a csoport életmódját, teológiáját és világképét.

„A Héber Biblia könyvei mellett a második szentély korában (Kr. e. 6. – Kr. u. 1. sz.) keletkezett szövegek is előkerültek (pl. Jubileumok könyve, Henok könyve). Továbbá olyan iratok, amelyeket a telepen élő közösség saját iratainak tekintenek”
(Dávid Nóra ókortörténész)

A kutató hozzáteszi: „A tudomány mai állása szerint a szövegeket a Josephus Flavius és Philón által is említett esszénusok írták, akik Khirbet Kumránban éltek a második szentély korában, elhatárolódva a »mainstream« judaizmustól, a jeruzsálemi szentélytől és papságától. A tekercseket ők helyezték el a telep melletti barlangokban, majd amikor a telep a római hódítás sodrában (a zsidó háború végén) elnéptelenedett, azok ott maradtak.”

A régészeti kutatást alapvetően az a kérdés foglalkoztatja, hogy volt-e kapcsolat a telepen élők és a tekercseket a barlangokban elhelyező emberek között, vajon ők tényleg az esszénusok voltak-e.

A telep és a tekercsek közti kapcsolatra a kerámiaanyag vizsgálata adhat választ, míg a tekercsek és bármilyen csoport, közösség, szekta kapcsolatára (vagy egyáltalán kilétére) a szövegek vizsgálata mellett a régészet oldaláról a barlangok és a temető leletanyaga lehet a kutatók segítségére

Sokáig tizenegy barlang volt ismert, de 2017-februárjában
találtak a Héber Egyetem kutatói, Oren Gutfeld vezetésével újabb barlangot fedeztek fel, ahol minden bizonnyal tekercseket rejtettek el annak idején. A barlangban számos olyan tárgyat találtak (agyagedények, tekercsek átkötésére való bőrszíjak, a tekercsek becsavarásához használt textilmaradványok), amelyek egyértelműen arra utalnak, hogy ebben a barlangban is tekercseket tároltak, minden jel szerint azonban kifosztották. Egy olyan tekercset is találtak, amelyet írásra készítettek elő, szöveg azonban sajnos nem volt rajta. A barlangban az 1950-es évekből származó eszközöket (például egy csákányt) is találtak, mely szintén a kifosztás elméletét támasztja alá

Az elmúlt évtizedekben jelentős változáson mentek át a tudományterület vizsgálati módszerei és eszközei. A technikai fejlődés nemcsak a tekercsek és a barlangok közelében fekvő telep tudományos vizsgálatát segíti elő, hanem hozzájárul az így feltárt eredmények mind szélesebb kutatói és laikus érdeklődői körben való megismertetéséhez is.

A technika fejlődése a kutatás új lehetőségeit is megnyitotta.

A szövegek elolvasásában, különösen a rossz állapotú, nehezen kitekerhető tekercsek esetében nagy előrelépés volt egy számítógépes program alkalmazása (a Kentucky Egyetemen fejlesztették ki), mely egy mikro-CT-felvétel alapján a 3D-s, erősen roncsolt, kitekerhetetlen tekercset 2D-s lapként, írott szövegként állította helyre, ezáltal rekonstruálták annak szövegét a tekercs belsejében lévő részekkel együtt.

A régészetben fontos információval szolgálnak a C14-es datálás eredményei, a DNS-vizsgálatok, és a kerámialeletek kémiai összetételének vizsgálata. Ez utóbbi különösen fontos annak tisztázásában, hogy van-e kapcsolat a tekercseket rejtő agyagedények és a Khirbet Kumrán-i telep között.

2018. január 23-án jelent meg a The Times hasábjain egy cikk, mely arról számol be, hogy a Haifai Egyetem kutatói több mint hatvan szövegtöredéket azonosítottak egy tekercs részeként, ezeket összeillesztették és lefordították.
A csoport mindennapjairól kapunk információkat a kriptográfiával (titkosírással) írt forrásból, az általuk használt naptárról, az éves ünnepnapokról.

Miért írtak egyes szövegeket titkosírással? Az ókortörténész rámutat, hogy a Kumránban előkerült szövegek többsége héber nyelven íródott, de számos arámi és kevés görög nyelvű szöveg is előkerült. A tekercsek között találtak azonban olyanokat is, melyek titkosírással készültek. „A különböző titkosírások használata nem ritka az ókorban, gyakran alkalmazták a vezetők, még akkor is, ha olyan dologról írtak, mely mások számára is ismert volt. Céljuk többnyire az volt, hogy ezzel is státuszukat hangsúlyozzák, kitűnjenek az átlagból. A szöveg szerzőjének a titkosírás használatával az lehetett a célja, hogy megmutassa, hogy a többséggel szemben ő ismeri a titkosírás kódrendszerét.”

A kumráni szövegek magyar nyelven, kommentárokkal ellátva is olvashatóak Fröhlich Ida professzor fordításában. A szövegek teljes angol fordítása elektronikusan is elérhető, a bibliai kéziratok átfogó kiadása Biblia Qumranica címmel folyamatban van.

Írta, szerkesztette: Cseke Ibolya

Forrás és fotó:
*Evangélikus.hu
*Magyar Kurír